Legek a növényvilágban IV.
Dátum: 11.11. 10:24:39
Rovat: Egzotikus növények


Melyik a leghosszabb kúszó törzsű liánnövény és mire használják? Hol él és mitől különleges az a növény, ami leginkább egy hulladékkupacra hasonlít? Melyik a legkisebb, magvakkal szaporodó virágos növény és a legkülönösebb gyökérzetű tűlevelű fa? Megtudhatja mindezeket és róluk még sok érdekességet az alábbi cikkből.

Rotang pálma más néven rattan (Calamus rotang) - a leghosszabb kúszó törzsű liánnövény

Délkelet-Ázsiában és Afrikában honos, de gyakorlatilag minden trópusi vidéken megterem. A pálmafélék (Aracaceae) családjába tartozó kúszónövény. Nincs koronája, levelei szórtan helyezkednek el. Az árnyas őserdőkben a talajon és a fákon kúszva nő. Vékony szárán tüskék vannak, amik a kapaszkodást segítik. Erős kéreg alatti hosszanti száliránnyal fejlődik a szár, amelynek hossza elérheti a 300 métert. Nagyon szilárd és rugalmas. A rattanültetvények 10 évenként regenerálodnak. A rattant aratják, majd 10-15 méter hosszú szálakra vágják. Mossák, szárítják, ezután az első kérgét a növény leveleivel együtt gépi úton hántolják, majd csiszolják, kénnel fehérítik, azután vastagsága és minősége szerint osztályozzák. A belső, puha részeket szövéshez, kosárfonáshoz használják, magából a rúdból pedig a bútorok váza készül. Ezeket a vastag elemeket vagy forró vízgőzzel gőzölik, vagy láng felett melegítik, majd sablonok szerint vagy kézzel alakítják a kívánt formára. A rattanból ma már csaknem bármilyen bútor és kiegészítő elképzelhető: előszoba fogasok és falak, tükörkeretek, kisebb komódok, étkezők és ülőgarnitúrák, de akár konyhabútorok is készülhetnek ebből az anyagból. A kisbútorok, kiegészítők, virágtartók mellett komplett szekrény-polc kombinációkat is összeállíthatunk belőle. A kész bútorokat gyakran meghagyják eredeti színükben, esetenként pedig a kívánt színre pácolják.

Velvicsia (Welwitschia mirabilis) - a legkülönlegesebb növény.

A tengerparti homoksivatagokban él Namíbiában, Angolában, a Kalahári sivatag legjellemzőbb növénye. 1859-ben Friedrich Welwitsch osztrák botanikus Délnyugat-Afrikában fedezte fel. Első látásra a növény olyan hatást keltett, mintha egy halom hulladék lenne. A bennszülöttek tumboa-nak vagy odzsitumboanak nevezik ami "nagy urat" jelent. Ez az egyedi különlegesség nem fa, nem bokor és nem is lágyszárú. Törzse, amely kis fatönkre emlékeztet csak néhány cm-re emelkedik ki a talajból. Megvastagodott karógyökere, amely akár 3 méteresre is megnő támasztékként is szolgál. A növény ezen keresztül csak tápanyagot vesz fel. Mivel Délnyugat- Afrika sivatagos vidékein néha hosszú hónapokig nincs eső, a növény a ködből veszi fel a nélkülözhetetlen csapadékot. A köd errefelé igen gyakori, mert kb. az év 300 napján elborítja a partvidéket. A levelekre csapódó vizet gázcsere nyílások veszik fel. A Velvicsia rövid, vastag törzse felül tölcsérszerű, két lebenyre nyílik. A két átellenesen fejlődő levél vége állandóan pusztul, rojtozódik a tövüknél pedig folyamatosan növekednek. A levelek szélessége 30 cm a hosszuk pedig 2-3 méter. Azonban az óriás példányok levele akár 6 m hosszú és 1,5 méter szélesre is megnőhet. A növény ezt a két levelet élete folyamán végig növeszti akár 2000 évig is. Mesterséges körülmények között igen nehéz és körülményes a termesztése. Törzsének tönkszerű fája sötétbarna, igen tartós és évgyűrűk nem találhatóak rajta.

Vízi dara (Wolffia arrhiza) - a legkisebb, magvakkal szaporodó virágos növény.

Dél-Európában, Dél-Ázsiaban, Afrikában és Ausztráliában is igen elterjedt, zárvatermő, a Békalencsefélék (Lemnaceae) családjába tartozik. Vízfelszínen úszó szártagjai kerek, domború pajzsra emlékeztetnek. Leveleinek átmérője alig 1mm. Apró virágai április - május hónapokban nyílnak és igen ritkán láthatóak. Ivartalanul, vegetatívan úton szaporodik. Gyökere nincs. Speciális vízbe merülő részei veszik fel a tápanyagokat a vízből. Álló vizekben, mocsarakban rizsföldeken tömegesen, összefüggő szőnyeget alkotva élnek. A Kelet-szlovákiai alföldön 6 fajt figyeltek meg. Különösen veszélyeztetett. A vízi darát és más békalencse félét a vándormadarak terjesztik, úgy, hogy azok a lábukra tapadnak.

Mocsárciprus (Taxodium distichum) - A legkülönösebb gyökérzetű tűlevelű fa.

A Mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családjába tartozó, lombhullató, tűlevelű fa. Hazája az USA, mocsaras lapályokban, folyók tavak partján nő. Egyes példányok hatalmas törzse 3 méter átmérőjű is lehet. Jellemzője a hatalmas gyökérzet, amelyből felfelé gyökérkinövések, légzőgyökerek (úgynevezett pneumatofórák) nőnek ki. Belsejükben légcsatornákkal átszőtt szövet található. A gázcserében és a stabilitásban is szerepet játszanak. A belül üres, pórusos szövetű légzőgyökerek, akár 2 méteresre is megnőhetnek, és összenőve több méter élő falat alkotnak. Idővel azonban fássá válnak és nem lélegeznek tovább. A növény úgy is lélegezhet, hogy a fatörzs alsó része fokozatosan kiszélesedik és körülötte a törzsből kinövő léggyökerek szoknyát alkotva lecsüngenek. Első látszatra elhaltnak tünnek, de áradáskor a víz felszínén úszva segítik a légzést. Fája könnyű, tartós a bútoriparban használatos. Korhadással szemben ellenálló, ezért "örök fának" is nevezik. Olyan tárgyakat készítenek belőle, amely jól bírja a nedvességet. Fájának színe élőhelytől függően lehet fehér, sárga vagy vörös. A légzőgyökerek könnyű fájából kaptárakat, úszókat, háztartási cikkeket készítenek.

Kapcsolódó cikkek:
Legek a növényvilágban I.
Legek a növényvilágban II.
Legek a növényvilágban III.

Szerző: Szegedi Éva (Vica)





A hír tulajdonosa: Gazlap
http://www.gazlap.hu/

A hír webcíme:
http://www.gazlap.hu//modules.php?name=News&file=article&sid=126