Általános leírása:
A lápi hízóka kétszikű, lágyszárú, tőlevélrózsás évelő növény. Rozettában ülő, enyhén húsos, elliptikus vagy visszástojásdad, világosszöld levelei, nyálkásan fénylők, enyves tapintásúak. Felületüket a harmatfüvekhez hasonlóan apró, pontszerű mirigyszőrők borítják. A kisebbek emésztőnedvet választanak ki, a nagyobbak nyelesek és ragadós váladékot termelnek az apró rovarok megfogására. Emésztés közben a levelek szélei begöngyölődnek olyan érzetet keltve, mintha a levél felfúvódna, "meghízna"! Virágai legfeljebb 20 cm hosszú levéltelen száron, un. virágkocsányon fejlődnek. A halványkék vagy ibolyaszínű, máskor sötétlila, esetleg rózsaszínű vagy fehér, sarkanytús virágok május-júniusban (néha ősszel is) nyílnak és általában több hétig is virítanak. Termése toktermés. Az igen apró magokat a természetben a szél terjeszti. Szabadban a növény hagyma alakú rügyben telel át.

Tartása:
A lápi hízóka, viszonylag igénytelen növény, ezért remekül tartható lakásban, akár az ablakpárkányon is. Hőigénye nem túl nagy, inkább a hűvösebb helyeket kedveli. Télen a 10 C° körüli hőmérséklet az ideális a számára. Az ennél magasabb hőmérsékleten tartott hízóka levelei könnyen megnyúlhatnak. A nyugalmi időszakban (novembertől- februárig) kevesebb vizet igényel, földje ilyenkor éppen csak hogy nyirkos legyen. Fényigényes növény, de nyáron a tűző naptól óvni kell, mert a levelek könnyen megéghetnek. A felületükön lévő emésztőnedveket tartalmazó mirigyek, a tűző nap hatására nagyítóként működnek. A lápi hízóka igen vízigényes, ezért ajánlatos márciustól-októberig a cserepet 1/3 részig lágy, mészmentes vízbe állítani. A legjobb számára az esővíz, de megfelelő még a desztilláltvíz illetve a felforralt, lehűtött víz is. Vigyázzunk, hogy csak kizárólag alulról öntözzük, mert a levelek károsodhatnak a rájuk kerülő víztől. A lápi hízóka remekül tartható floráriumban, tőzegbe beültetve, egyéb rovaremésztő növényekkel társítva, ahol az állandó páradús klímának köszönhetően viszonylag ritkább öntözést igényel. Itt nagyon fontos a rendszeres szellőztetés. Rendkívül páraigényes növény, ezért gondoskodnunk kell a magas páratartalomról. Egy nagyobb tálcára állítva a cserepet, könnyen megteremthetjük számára a megfelelő klímát. A lápi hízókát 2-3 évente, tavasszal kell átültetni. Az ültetőközeg lehet mohatõzeg (Novobalt a legjobb), illetve 50-50% -ban mohatõzeg és mosott homok keveréke. Betegségek, kártevők ritkán támadják meg. Tápoldatozni tilos, mert ez gyökérrothadást valamint levéltorzulást okoz.

Fajok és változatok:
A Pinguicula nemzetségnek számos egyéb faja ismeret és kedvelt. Ilyen pl. a P. mexicana- mexikói hízóka, P. longifolia-hosszúlevelű hízóka, P. grandiflora-nagyvirágú hízóka stb.

Változatok : Pinguicula moranensis - Levelei bordó színűek, nagyok, szétterülők. Virágai rózsaszínűk vagy fehérek. Pinguicula esseriana - A levelek kövirózsára emlékeztetõ alakúak. Virágai folyamatosan akár egyszerre több száron is nyílnak. Igen könnyen szaporítható. Ha egy kis levelet letörünk, és nedves tõzegre fektetjük, hamarosan kihajt az új kis növényke.

Pinguicula agnata másnéven P. reticulata - levelei kerekdedek, virágai halvány rózsaszínűek illetve fehérek. Pinguicula 'Sethos' (ehlersae x moranensis)- 2 változat keresztezésébõl származik. Levelei kerekdedek, szétterülők. Rózsaszínű virágait tavasszal és (ritkán) ősszel hozza. Amint az írásunkból is kiderül, a Pinguiculák (köztük a lápi vagy más néven mocsári hízóka) igénytelenségüknek köszönhetően könnyen nevelhető, kedves virággal rendelkező növények, ezért tartásukkal a kezdők is bátran megpróbálkozhatnak.