A bőrlevél, másnéven bergénia (Bergenia) igénytelenségének köszönheti a népszerűségét. Az utóbbi években egyre elterjedtebb a növény talajtakaróként történő alkalmazása. Virágai üde színfoltot jelentenek a kertben.
Ázsia hegyvidékein főleg az Altáj és Szaján hegység északi északkeleti tájain honos növények a bőrlevelek, bergéniák (Bergenia), amelyek a Kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartoznak. Természetes élőhelyükön is kiválóan alkalmazkodtak a mostoha környezeti körülményekhez. A gránitsziklás részeken a savanyú alapkõzetet és az ezen kialakult tápanyagszegény talajt is remekül elviselik. A bergénia nevet Karl August von Bergen (1704-1759) német botanikusról kapták. Hazájukban a pörkölt leveleket teapotlónak, a csersavat tartalmazó gyökereket pedig bőrcserzésre használják.
A bőrlevelek általános leírása:
A bergéniák rövid, vastag, elfekvő, legyökeresedő törzsű évelők. Leveleik nagyok, bőrszerűek. Ideális talajtakarók, hazánkban többnyire a szabadban is áttelelnek. Virágaik kora tavasszal, néha március eljétől kezdenek nyílni. Rövid, erős tengelyű, sűrű, bogernyőjű, tömött, virágzatuk van, amelyek színe rózsaszín, vagy piros ritkán fehér. A virágok kb.30 cm magasak. A virágzás ideje fajok és fajták szerint igen eltérő. Enyhe télen előfordul, hogy egyes példányok már decemberben nyílnak. Általában a kora tavasszal virágzók a legkedveltebbek. Ezek már márciusban elkezdenek virágozni. A virágok azonban ebben az időszakban még igen érzékenyek a hidegre, ezért ha fagyos az idő érdemes a növényt (főleg a virágokat), gyékénnyel, papírral vagy szalmával takarni. A bergeniák napsütéses helyen és félárnyékban egyaránt jól fejlődnek, ezért bátran ültethetjük őket fák árnyékába, vagy olyan helyre, ahol a fűnyírás igen nehézkes lenne. Talaj szempontjából is igénytelenek, bármilyen talajon remekül megélnek. Szárazságtűrő képességük jó. Mesterségesen kialakított tavak mellé vagy sziklekertbe is ültethetőek. Népszerűségüket igénytelenségüknek köszönhetik. A kertben több évig egyhelyben maradhatnak. Erkélyen, vagy balkonon is nevelhetőek.
Fajok és fajták:
B. crassifolia (bifolia) - vaskos bőrlevél:
Meglehetősen nagy és széles (20-30 cm átmérőjű), kerek vagy kissé szívalakú, bőrszerű, sűrűn fogazott szélű levelekkel rendelkező fajta. Virágai rózsaszínűek, vagy pirosasrózsaszínűek illetve bíborszínűek. Április - májusban nyílik.
B. cordifolia - szívlevelű bőrlevél:
Hazánkban népi nyelven máriatenyérnek is nevezik. Szibériában és Mongóliában honos, rizómájával lassan terjedő, örökzöld faj. Kerekded vagy szívalakú, bőrszerű, bemélyedt erezetű leveleinek levélnyele vastag, hossza akár 70 cm-t is elérheti. Igen terebélyes, akár 60 cm szélesre is megnő. Bogernyőben nyíló lilás, vagy halványrózsaszín virágai április-májusban nyílnak. A jó víztartó képességű, tápdús talajt meghálálja.
Bergenia cordifolia fajták:
- -'Winterglut'- levelei ősszel bronzszínűek, virágai sötét bíborszínűek, áprilisban virágzik.
- -'Pumila' - alacsony növésű, kisebb levelű és virágú fajta
- -'Rotblum' - 30 cm esre megnövő, piros virágai április - májusban nyílnak.
- -'Bressingham Ruby' - 40 cm esre megnövő, piros levelő, rózsszín virágú.
- -'Silberlicht' (Ezüstfény)- halvány rózsaszínes, fehér virágai április májusban nyílnak
- -'Stracheyi' - levelei közepesek, kissé hosszúkásak, tojásdadok, tompa végűek. Virágai kezdetben lilásrózsaszínűek. Elvétve fehér vagy sárga virágú egyed is akad köztük. Már viszonylag korán, márciusban elkezd virágozni.
Bergenia X hybrida -a kertészeti változatok, fajták összefoglaló neve.
- -'Rosi Klose' - közepes méretű levelekkel rendelkező, világosrózsaszínű virágú fajta.
A bergéniák szaporítása történhet magról, azonban elvirágzás után (2-3 évente) tőosztással érdemes szaporítani őket. Az idősebb példányok törzsét fel is darabolhatjuk. A gyöktörzs darabokat úgy ültessük el a talajba, hogy a felső harmaduk a földből kiálljon.
A bergeniák igénytelenségüknek köszönhetően különösebb gondozást nem igényelnek, de tavasszal érdemes a régi leveleket eltávolítani a tőről, mielőtt az újak megjelennének.