ORCHIDEA
Az orchideák előkelő helyet foglalnak el a virágok között. Ellentétben a feltűnő virágú, főként fán lakó trópusi társaikkal, a kedvelt fajok kisebb virágúak, talajlakók. Kellemes, és édes illatuk miatt az "illatok királya" címet is adományozták nekik. A leggyönyörűbb, legkívánatosabb nők illatát "orchidea illatú"-nak nevezték.
A Cymbidium nemzetségbe tartozó kínai orchideák a Jangce völgyében élnek vadon, de már ősidők óta a Sárga-folyó mentén is termesztik őket. Egy-egy különlegesebb színű virágért Kínában mindig óriási összegeket áldoztak a gyűjtők. A régi forrásokban gyakorta az igazi barát, a tökéletes jellemmel rendelkezők jelképei voltak. Az évszakok közül a tavaszt szimbolizálja. Az "orchidea-szoba" a fiatal lányok lakrészének neve volt. Leggyakrabban mindig a szépséghez, a nőiességhez kapcsolják. A vázában ábrázolt orchidea az egyetértés, harmónia jelképe.
Az Orchideák a kosborfélék családjába tartoznak. Színpompás virágaik a szivárvány minden színében előfordulnak, és ez a színgazdagság elsősorban a nemesítéseknek köszönhető. Nem kevesebb mint huszonkétezer (!) faj tartozik a kosborfélék családjába.
Orchideát a lakás különböző hőmérsékletű helyiségeiben is lehet nevelni,bár ez nem egyszerű feladat.
Későn nyáron vegyünk meg egy kifejlett növényt és gondosan válasszuk meg a helyét. A miniatűr fajták flóráriumba valók.
A cserepes orchideát rakjuk kavicsos tálcára és a tálcát helyzzük az ablakpárkányra a radiátor közelébe. A növényt feltétlenűl védenünk kell a tűző naptól. A szobanövény orchideák nem bírják a meleget és a fülledtséget ezért biztosítanunk kell a jó szellőzést.
A virágok - fajtától függően - tavasszal és ősszel, de olykor télen is nyílnak. Ahhoz, hogy jól fejlődjenek, növekedési ritmusuknak megfelelő hőmérsékletről kell gondoskodnunk. Tavasszal és ősszel 14-16 fok (fűtetlen szoba), nyáron szobahőmérséklet (20-22 fok), télen pedig 10-12 fok ideális számukra. Ez utóbbi megteremthető az ablakpárkányon. Ezekhez a hőfokokhoz nem ragaszkodnak mereven.
Amit viszont feltétlenül megkívánnak, az a speciális orchideaföld, amely kapható a kereskedelemben, de magunk is összeállíthatjuk. Ennek összetevői: édespáfrány gyökere, tőzegmoha, fakéreg és kevés aprított faszén. Legjobb, ha ezt a keveréket mohával lazán kibélelt kosárkába tesszük, és erre kerül az orchidea gyökérzete.
Az öntözés is a hőmérséklet függvénye. Tavasztól nyár végéig hetenként locsoljuk, ekkor kaphat tápoldatot is, télen elegendő két-három hetenként vízhez juttatni, és ekkor már nem szabad trágyázni. Az öntözéshez mindig használjunk lágy vizet, ami - ha nincs esővíz - lehet forralt és szobahőmérsékletre hűtött víz is. A magas páratartalom érdekében gyakran permetezzük a leveleket.
Meglehetősen sok fényt igényel egész évben, de nyáron a tűző nap kárt tehet benne. Ilyenkor tegyük ki a kertbe szórt fénybe, például laza lombú fa alá.
Az átültetésre minden második év tavaszán keríthetünk sort. Mindig csak egy számmal nagyobb cserépbe, kosárkába kerüljön. Ekkor lehet tőosztással szaporítani is: a fent leírt ültetőközeg tetején kell elhelyezni a gyökereket úgy, hogy szabadon maradjanak. Az orchidea ugyanis a levegőből veszi fel a számára szükséges vizet és nem a földből, hiszen eredetileg fán lakó növény volt.
Kezdő gyűjtőknek javasoljuk, hogy három-négy tőből álló, hasonló igényű orchideákat szerezzenek be, és úgy válogassák össze, hogy mindegyik más és más időpontban virágozzék. Gazdag kínálatból lehet választani, és a termesztők tanáccsal, tájékoztatással is szolgálnak az Orchidea tartására vonatkozóan.