Weöres Sándor A nõ A nõ: tetõtõl talpig élet. A férfi: nagyképû kísértet. A nõé: mind, mely élõ és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderrõl egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga - a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, cimkék között jár, mint egy patikában. Hiában száll be földet és eget, mindég semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik - ha nõk szemébõl rá élet sugárzik. A nõ: mindennel pajtás, elven csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagy; mozogj és mozgasd s már királya vagy: õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ, oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ. Alakja, bõre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bõven osztogatva; de hogyha bárki kétkedõen fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan cimkéinek bûvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese ugy fér hozzá, ha az õ köntöse; mindent, mit párja bölcsességbe ránt, õ úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig hántod: mind õnéki fátyla; és végsõ, királynõi díszruhája a meztelenség.

A Nemzetközi nőnap az egyszerű, de mégis történelmet alakító nők története. A nők évszázadok óta tartó küzdelmében gyökerezik, melynek célja, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett vállalhassanak részt a társadalomból. Már az ókori Görögországban elkezdődött a küzdelem azért, hogy a nők nagyobb figyelmet vívjanak ki a társadalomban, amelyet a férfiak irányítottak. Lüzisztrata ókori görög hölgy a nemi élet megtagadását kezdeményezte a férfiakkal szemben, hogy a háborúnak véget vethessenek. A francia forradalom idején a nők a "szabadság, egyenlőség, testvériség" kiáltásával vonultak Versailles elé, hogy a nők választójogát követeljék.

A Nemzetközi nőnap hagyománya 1857. március 8-án indult útjára amerikai nők demonstrációival, akik a rossz munkakörülmények, és az alacsony fizetések ellen tiltakoztak. A Nemzetközi nőnap gondolata először a századfordulón merült fel. 1866-ban fogadta el a Nemzetközi munkásszövetség a nők hivatásszerű munkavégzéséről szóló határozatot.

1909. február 28-án az Amerikai Szocialista Párt határozata szerint szerte az Egyesült Államokban megtartották az első Nemzetközi nőnapot. 1913-ig február utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket.

1910-ben a Szocialista Internacionálé résztvevői alapították meg a nőnapot, mint nemzetközi ünnepet, tiszteletadásként a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt, és segítségként az egyetemes női választójog kivívásához. A megemlékezés dátumaként pontos időpontot nem jelöltek ki. E döntés alapján a következő évben, 1911. március 19-én első alkalommal ünnepelték a Nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A gyűléseken résztvevő férfiak és nők a szavazati jog és a tisztségvállalás joga mellett a munkavállalás, szakmai továbbképzés jogát is követelték, valamint azt, hogy szűnjön meg a munkahelyi megkülönböztetés.

1914-ben miután két millió orosz katona esett el a fronton, az orosz nők február utolsó vasárnapját válaszották, hogy kenyérért és békéért tüntessenek. Négy nappal később a cár lemondásra kényszerült, és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a szavazati jogot. Ez a történelmi vasárnap az Oroszorszában akkor használt Juliánusz naptár szerint február 23-ára esett, ami az általánosan használt Gergely-naptár szerint március 8-ának felel meg.

Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a Nemzetközi nőnapot.