Utána kellett néznem, mi a csuda ez.
https://eucsoport.hu/baby-boom-generacio-a-nagy-visszatero/
(ez a munka szempontjából nézi,de a lényeg benne van.) _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
Csatlakozott: Jun 06, 2004 Hozzászólások: 7765 Tartózkodási hely: Dunaszentgyörgy
Elküldve: 2021.01.24, 09:00 Hozzászólás témája:
Kutyus, Szécsike, köszi szépen!
_________________ Az alkotó ember életének keresztje, hogy a legjobb gondolatok lefekvés után jönnek és közvetlenül felkelés előtt elmúlnak.
Sós, vizes lábfürdő, avagy a szervezet nagytakarítása.
Régi praktikák egyike téli estéken a lábak áztatása sós vízben. Évente két kúra, kúránként 8-10 alkalom, heti 3-szor, alkalmanként 30 percen keresztül.
Edénytől függően 3-4 liter 40 C fokos 10%-os sós vizet készítsünk. Este, vacsora után legalább két órával, tegyük lábainkat a tálba, a víz érjen a bokákig, és hagyjuk, hogy jól melegedjünk át, táguljanak a talp pórusai.
A szervezet nagytakarításával felérő terápiának mellékhatásairól nincsenek ismereteink, 6 - 7 alkalom után a pozitív hatások jelentkeznek.
A lábfürdő vizének színe a kezelés alatt megváltozik, attól függően, hogy melyik szervünk méregtelenítése aktivizálódott:
- ha citromsárgás, akkor a vese, húgyhólyag,
- ha narancssárga, köszvény, reuma vagy ízületi bajok,
- barna színeződés esetén a májfunkciókra kell tekintettel lenni,
- a zöldes szín az epe, szív, ér- és emésztőrendszer hibáira utal,
- sötét szín esetén pedig a nehézfémek, cukorbetegség jelei mutathatók ki.
Az anyagcserezavarok, a magas vérnyomás, az emésztőrendszeri gondok, a gyulladásos folyamatok tünetei 7-8 alkalom után érezhetően mérséklődnek.
Az ülő foglalkozást végző személyek ödémáit gyakorlatilag eltünteti a kezelés.
Mint sok minden más természetes gyógymód ez is a csodával felér, aki teheti, próbálja ki és nem fog csalódni benne.
Fontos, hogy a só természetes, adalékmentes legyen, és a víz is lehetőség szerint tiszta forrásból származzon. Ha tudsz, szerezz parajdi vagy dézsi sót, azt használd a kúrára is, és csak azzal főzz, csak azt használd étkezésre!
Mostanában elit szépségszalonok is alkalmazzák a technikát, és erre a célra kifejlesztett elektromos lábáztatókat is vásárolhatunk. Bizonyára ezek a módszerek is jók, de ne feledjük: az igazi pozitív hatást a tiszta víz és a natúr só jelenti.
/Népigyógyászat /
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 42527 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2021.01.22, 10:07 Hozzászólás témája:
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA - 2021
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
KULTÚRTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK ÉS LEGENDÁK
Kölcsey 1818 és 23 között jóformán alig mozdult ki otthonából, akkor is legfeljebb azért, hogy birtokával kapcsolatos peres ügyeit intézze. Öt év alatt összesen 12 verset írt, volt, hogy több mint egy évig semmit. „Igen-igen keveset dolgoztam, de dalaim alakja ekkor fejlett ki” – írta később.
A Himnuszt 1822 végén kezdhette írni, tehát annak mai születésnapja csak a véglegesnek tekintett verzió letisztázásának az évfordulója.
Talán barátja, Szemere Pál februári látogatásának volt köszönhető, hogy lépésről-lépésre újra visszatért az irodalmi közéletbe, és hamarosan már egy új folyóirat, a Minerva megalapítása foglalkoztatta, amelyet Szemerével közösen szerkesztettek volna. Kölcsey áprilisban verseket küldött a tervezett első számba. Meglepő, hogy sem itt, sem hátramaradt leveleiben és prózai műveiben sem említette meg soha a Himnuszt.
Újabb meglepetés a Himnusz történetében, hogy Kölcsey egy általa lebecsült lapba, Kisfaludy Károly Aurórájába küldte el versét, ahol 1828 decemberében meg is jelent Hymnus címmel - a költemény nem keltett különösebb visszhangot.
Az első apró elismerésre újabb négy évet kellett várni. 1832 februárjában a Pesti Casino felolvasóestek első rendezvényén Kölcsey barátja, Bártfay László olvasta fel először nyilvánosan a verset. Az ő Kölcseynek írt levele az első írás, amelyben valaki idézi a Himnusz szövegét, igaz, azt is hibásan.
1838. augusztus 24-én Kölcsey Ferenc úgy halt meg, hogy soha nem gondolt rá: műve egyszer mindenki által ismert nemzeti himnusszá válik.
Minden bizonnyal Kölcsey halála és bontakozó kultusza is hozzájárult ahhoz, hogy a Himnuszt egyre többen olvasták és idézték.
A Nemzeti Színház Vörösmarty Mihály Szózat-ának megzenésítésére írt ki pályázatot, a zsűriben a költővel és egy fiatal zeneszerzővel, Erkel Ferenccel. A végül Egressy Béni által megnyert, sikeres pályázat után egy évvel, 1844. február 29-én új pályadíjat tűzött ki a színház. Ekkor már „Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve” kellett népmelódiát írni a pályázóknak, akik közül a legjobbnak 20 arany jutalom is járt.
Erkel Ferenc nem vett részt a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázat zsűrijében. Tény viszont, hogy már hónapokkal a pályázati határidő előtt befejezte a művét. Időskori visszaemlékezése szerint előzőleg sokáig olvasgatta Kölcsey versét, de aztán egyetlen óra alatt megszületett a végleges zene. Azaz mégsem teljesen a végleges. Erkel művének két kézirata ismert: az 1844-es pályázatra beadott, jeligés kórus-zenekari verzió, és egy sokkal későbbi, aláírt, négyszólamú kórus-változat. A két zenemű ritmusa különbözik egymástól, és nehéz eldönteni, melyiket tekintsük az „eredeti” Himnusz-zenének.
Akármelyik Erkel-verziót fogadjuk is el eredetinek, egyik sem azonos a Himnusz ma ismert zenéjével, hiszen annál Erkel jóval gyorsabb tempójú melódiát szerzett.
A zeneszerző 1844. májusa előtt nyújtotta be pályaművét. Jeligéjét a Vanitatum Vanitasból választotta:„Itt az írás, forgassátok - Érett ésszel, józanon. Kölcsey.” A tíztagú bizottság – benne Vörösmarty, Szigligeti Ede és több zeneművész – egyhangú döntéssel választották ki Erkel művét, értékelésük szerint a pályamű „a költemény szellemét leginkább megközelítő” és a „dallamegyszerűséget és hymnusi emelkedettséget legszerencsésebben” adja vissza.
A megzenésített Himnuszt 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban. Csak ekkor bontották ki a jeligés pályázó nevét rejtő borítékot. Erkelt nagy ovációval ünnepelte a közönség.
A Himnusz a következő években a Szózat, a Rákóczi-induló és más hazafias zeneművek mellett csak egyike volt az ünnepségek lelkesítő zenedarabjainak. Politikai rendezvényen is csak Deák Ferenc egyik kolozsvári beszéde előtt hangzott el először 1845-ben.
1848-ban már magától értetődő volt, hogy a Himnusz is rendszeresen felcsendüljön a forradalmi rendezvényeken.
Március 15-én este, a Nemzeti Színházban Katona Bánk Bán-ja után a közönség először a Rákóczi-induló eljátszását követelte a zenekartól, ezután a Marseillaise-t, majd Erkel Hunyadi Lászlójából a „Meghalt a cselszövő”... kezdetű kórusművet, és csak ezeket követte a Himnusz. Néhány nappal később Marosvásárhelyen azonban Erkel dallamát énekelve vonult fel a helybéli ifjúság. A huszadik században elterjedt, hogy a Himnusz 1848. augusztus 20-án hivatalos állami ünnepségen is elhangzott a budai Mátyás-templomban, – de erre vonatkozóan semmilyen forrás nem áll rendelkezésünkre.
Szintén a legendák körébe tartozik, hogy a forradalom leverése után az osztrákok betiltották a Himnusz éneklését. Ezt cáfolja, hogy 1850-ben kétszer is szerepelt egy-egy hivatalos jótékonysági előadás repertoárján a Nemzeti Színházban. Amikor 1856-ban, Kölcsey halála után 18 évvel (!), végre elkészült a költő síremléke, a pataki diákok kórusa is zavartalanul énekelhette a Himnuszt Szatmárcsekén. Az iskolai szöveggyűjteményekben is innentől jelenik meg Kölcsey verse.
A Himnusz első számú „nemzeti imádsággá” válása csak a kiegyezés után kezdődött meg, és igen lassú folyamat volt. Először politikai rendezvényeken, nyilvános ünnepségeken, iskolai évzárókon vált szokássá, hogy a Himnuszt és a vele egyenrangúnak számító Szózatot énekelték. A két mű egyszerre vált ki a többi hazafias dal élmezőnyéből, és kapott kultikus jelentéstöbbletet.
A Himnusz első helyre kerülése azonban egy kevésbé ismert zeneszerzőnek is köszönhető: Mosonyi Mihály elkészítette a mű egyszerűsített zongoraátiratát, amelyet így a legkisebb településen is könnyen el lehetett játszani. Maga Erkel csak ezután, az 1880-as években vetette papírra a Himnusz véglegesnek szánt, négyszólamú vegyeskari verzióját.
A zenemű népszerűsége visszamenőleg átírta Kölcsey életművének addig szokásos értékelését is. Bár a költő maga nem tartotta számon legfontosabb versei között a Himnuszt, a századvégen már mindenki ezt tekintette főművének. Fontos szerepe volt ebben Jancsó Benedek 1885-ben megjelent Kölcsey-monográfiájának, amelyben már egyértelműen ez a vers jelenik meg Kölcsey első számú költői teljesítményeként.
Csak a vers születése után nyolcvan évvel, az 1903. évi országgyűlésen merült fel először, hogy Kölcsey megzenésített költeménye Magyarország hivatalos nemzeti himnusza is lehetne, de akkor hivatalossá tétele lekerült a napirendről.
A Himnusz népszerűsége azonban a politikusok támogatása nélkül is megállíthatatlanul terjedt. A világháború végén, 1918. október 23-án a debreceni egyetem felavatásakor Magyarországon utoljára csendült fel a Gotterhalte. Ezt követően már kizárólag Erkel művét játszották nemzeti himnuszként, – anélkül, hogy erről bármilyen jogszabály rendelkezett volna.
1923. június 10-én, alaposan elvétve a mű keletkezésének időpontját, országos ünnepséget rendeztek a Himnusz születésének századik évfordulója alkalmából. Ezen a rendezvényen Horthy Miklós már egyértelműen állami jelképként emlékezett meg a műről. Nagyjából innentől kezdve szokás kötelezően felállva hallgatni és énekelni a Himnuszt.
Ezekben az években változott meg végképp Erkel eredeti zenéje is. 1938-ban Dohnányi Ernő elkészítette a Himnusz új zenekari verzióját, a mű áhitatos imajellegét hangsúlyozva és elhagyta az Erkelnél még szereplő harangzúgást is a zenei kíséretből.
Az első jogszabályi rendelkezés a Himnusszal kapcsolatban továbbra sem a hivatalossá tételre vonatkozott. Hóman Bálint kultuszminiszter 1939. június 2-án miniszteri rendeletet adott ki a Himnusz kötelező előadásmódjáról, mivel az „előadásánál tapasztalható eltérések igen sok esetben megzavarták a hazafias ünnepségek hangulatát”. A miniszter előírta, hogy a „Himnusz áhitat-keltését célzó imádságos jellegének megfelelően csak komoly alkalmakkor adható elő”, így például sportrendezvényeken elvileg nem volt szabad játszani. A rendelet a zenekíséret előadásmódjának szabályozása mellett a Himnusz szövegét is átírta a könnyebb énekelhetőség érdekékben. Innentől kezdve a Kölcsey-féle eredeti „hozz rá víg esztendőt” helyett a „hozz reá víg esztendőt” szöveget kellett énekelni.
Ennél nagyobb politikusi beavatkozáson szerencsére a következő évtizedekben sem kellett átesnie a Himnusznak.
Pedig kevésen múlott: 1945 után a szocialista blokk országainak többségében szovjet-típusúra kellett cserélni a korábbi nemzeti himnuszukat. Révai József kulturális miniszter – elismerésre méltó ízléssel – Kodály Zoltánt és Illyés Gyulát akarta megbízni egy optimistább, és Isten nevét nem tartalmazó nemzeti induló megírásával. A költő és a zeneszerző le is ültek egymással, hogy szót váltsanak a feladatról. Mindketten egyetértettek abban, hogy Erkel és Kölcsey művét nem szabad lecserélni, és sikerült is a kommunista vezetést eltántorítaniuk a tervtől. Ezekben az években – biztos, ami biztos – többnyire szöveg nélkül játszották a zenét. Nem véletlen, hogy 1956-ban a Himnusz éneklése a tömeggyűlések és rádióműsorok elengedhetetlen kelléke lett. A kádári hatalom sem akart ezen változtatni, a Himnuszt minden ünnepségen szöveggel együtt adták elő, bár legtöbbször az utolsó taktust követően azonnal felhangzott a szovjet himnusz is.
1981-ben a Hazafias Népfront kongresszusán Szokolay Sándor zeneszerző kezdeményezte a Himnusz hanglemezen való kiadását és széles körű terjesztését. Ekkor merült fel először, hogy az eredeti Erkel-féle Esz-dúr hangszerelés tömeges énekléshez túl magas. Elkészült a mű mélyebbre transzponált, B-dúr verziója is, amely mindenki számára könnyebben énekelhető. Ez a változat azonban nem vált általánossá, továbbra is a Dohnányi-féle átiratot játszották mindenütt.
A Himnusz a rendszerváltás hajnalán, 1989. október 23-án került újra a politikai döntéshozók elé. A XXXI. tv 36. §-a kimondta: „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Egy ugyancsak ekkor született kormányhatározat alapján a Himnusz szövegének születésnapja a Magyar Kultúra Napja is egyben.
A Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című vers így végül 166 évvel azután vált hivatalosan is nemzeti himnuszunkká, hogy Kölcsey Ferenc papírra vetette.
Valóban kivételes mű: nem királyok vagy államfők megrendelésére készült, hanem több mint másfél évszázad – véletlenekkel és tévedésekkel tarkított – szerves fejlődése tette azzá, ami.
Eredeti Magyar Himnusz (Hymnus - a Magyar nép zivataros századaiból)
https://www.youtube.com/watch?v=f27sR3UMSVo
*
Forrás: https://www.facebook.com/ptebtk/ Nyáry Krisztián írása alapján
Szerkesztő: Erdei B. Ágnes _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
