Milyen öröm ért ma? (37)

[Szécsike]

Nagy-nagy gratuláció és öröm!.

[Capsella]

Köszönöm a gratulációkat

Végtelenül boldog a család mindkét oldalon.

A férj húgának is ugyanaz a baja. Ez biztosan ad egy kis reményt.

Régen nem is hallottunk ilyen betegségről, most meg nagyon gyakori és sok meddőségnek oka. És igazából senki nem tudja, mikor milyen hiba csúszott be, mit kellett volna másként csinálni. És abban a tudatban élni, hogy valószínűleg sosem lesz terhes, szörnyű. A férje elfogadta, hogy fenn áll ennek a lehetősége.
Mindketten rendben vannak. Ez még külön öröm!

[tercsi]

Capsella !

Gratulálok az új család taghoz.

tercsi
_________________
http://indafoto.hu/terneicsilla
A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.

[Bojtárgazdi]

Még csak nem is kicsi baba! Gratulálok!
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[kutyus]

Capsella
gratulálok az újszülötthöz!
Mindenkinek jó egészséget kívánok!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[Capsella]

Mint már korábban írtam, mi négyen vagyunk testvérek
.
Az öcsémnek is négy gyereke van, ebből három házas.

Az első fiúnál két fiú van, nehezen, orvosi segítséggel jöttek össze és most asszem karácsony körül fog születni a kislány. De még negyediket is szeretnének.

A második fiúnál egy fiú van, tavasszal volt egy vetélés, amit nagy gyász követett. Újra útban a baba, ez is fiú, áprilisra várható.

A harmadik gyereke lány, esélytelennek nézett ki, hogy teherbe essen (endiometriozis, ha így kell helyesen leírni). Gyógyteákkal, de nem gyógyszerekkel itt az eredmény! Az éjszaka megszületett a leányzó, 50 cm és 3800 gr.

[Capsella]

74-ben végeztem, kaptam a motort. A gyakorlatban dolgozó agrármérnökök benevezhettek soron kívüli tranantra, aminek nagyon megörültem. A férjem 76-ban végzett, tehát még egyetemista volt, mondtam neki, hogy én rendelek trabit. Asszonta, ne tegyem, lesz annál komolyabb, már megrendelték.
Többet nem árult el róla, de így letettem a trabantról, amit mint később kiderült, nagyon rosszul tettem.
A férjem 76-ban végzett és 77. tavaszán került sorra a sorszám, zsiguli-kombi volt az a komolyabb. Dunántúlon laktunk, boldogan vezettük, felváltva, gyakorolva, egymást segítve. Aztán elmentünk Szabolcs-Szatmárba a szüleimhez. Hazafelé Egernek jöttünk, lemotyóztuk a szüleim által küldött pakkot, kicsit időztünk, következő hét végét Egerben töltöttük, mint általában, ha a férjem nem ment valami lovs eseményre bambulni.

Nyáron, amikor érett a nemtudom szilva, megint elmentünk a szüleimhez, vissazfelé megint Eger, motyó ki. Nemtudom szilva, tej, túró, krumpli, körte, paprika, paradicsom, hagyma, szalonna, csirke, tojás. Ahogy azt a parasztok szokták. Anyósom azonnal itta a tejet, de finom, Ette a szilvát, hogy gyerekkora óta nem is látta ezt a fajtát. Elmentünk. Következő hét vége Eger. Na, Anyósom kikérdezett, hogy mikor voltam a szüleimnél és mivel utaztam. Én mondtam az utolsó két autós utat. erre azt mondta, nem azért vette a fiának az autót, hogy én a bunkó büdös parasztanyámhoz menjek vele. Azzal menjek oda, amit azok vettem nekem.
Mondtam, rendben, összekaptam magam és indultam az állomásra. A férjem és Apósom nem engedett el, együtt mentünk vissza.
Egész úton egy szó nem volt. Aztán még napokig. Akkor kiszámoltam a két út kilométereit taxitarifával és lettem, mondtam a férjemnek, hogy iitt van, nem tartozom és én többet be nem ülök az autóba. A pénz hónapokig ott hányódott, nem tette el. Bár mondta, hogy ne foglalkozzak azzal, az anyja mit mondott, de ez örökre megmaradt bennem és már nagyon bántam a trabantot.

Utána hónapokig nem jöttem Egerbe. Közben terhes lettem. Akkor még ünnep volt november 7-e. Itt voltunk, én is ástam terhesen a kertet, de előtte bent feküdtem a kórházban. Hogy lehettem ilyen hülye?

Jöttünk karácsonyra. A konyha fűtetlen. Én főztem, mosogattam. reggelire főztem, ebédre és vacsorára, minden nap. De jó munkaigényes ételeket is. Nem voltam jól, de gondoltam, majd letelik az a 10 nap. Amikor egy este a halat sütöttem, annak a szagától elkezdtem szédülni. Ajtót nyitottam, de nem szűnt. Levettem a dzsekit, semmi, levttem a sípulóvert, semmi. Egyszer azt éreztem, ha nem megyek ki rögtön a friss levegóre, elájulok, de többet nem kelek fel. De akkor már rövid ujjúban voltam. A lépcsőn lementem, mert nem akartam a teraszról leszédülni. A háznak támaszkodtam, de muszáj volt a fal tövébe lecsúszni. Ott elbóbiskoltam, egyszer jött Apósom és felrázott, bekísért.
Lacit kivezényelte a konyhába, hogy fejezze be a halsütést. Másnap jött Anyósom húga. Elmesélte, hogy ő is volt terhes, de neki egszer sem jutott eszébe hisztizni. Micsoda dolog az, hogy már várják a vacsorát, én meg levegőzök!

Visszaolvastam magamat és így vén fejjel mit mondjak? Ennyit tűrni valakitől valakiért? A mai eszemmel kiosztanám és többet nem nyitnék rá ajtót. Akkor azt hittem, ha tűrök, majd megismer és elfogad.
Elfogadott, a halála előtt három hónappal.

[Emmylie]

Unokát nem kellene szállitanom a villamos megállo a házunk elött Volt és nagyon jo a tömegközlekedés. A gyerekek mikor ovodába iskolába jártak soha nem kellett öket egy két utcasaroknál vinni.Nem is lett volna érdemes autoba ülni..
A férjem munkahelye nem nagyon Volt elérhetö tömegközlekedéssel és olyan munkája Volt hogy munkaidöben be tudott vásárolni.
Nekem nem kellett soha cüglödnöm holmi vásárlásokkal.
Itt a faluban Auto nélkül nehéz lenne és a férjem eljár vásárolni(ügyesen vásárol ) szombatonként.Máskülönben jön die boltos is és a csepregi pékség autoja.
Nekem nincs is kedvem még vásárolni se mert utálok is vásárolni
Nekem nincs is szükségem autora.Ha valami adodna a férjemmel ugyse maradnék egy percig se a házban.
Azonnal hazamennek !!!!

[Szécsike]

Nem tudom észleltétek-e,hogy még a mai középkorúak nagy részénél is -ha 1 kocsi van a családban- a pasi viszi. A mama meg vásároljon be,menjen a gyerekekért tömegközlekedéssel. Olyan ez,mintha csak suszluluval lenne férfi a férfi.

Én sem akartam jogosítványt.../mindenhova együtt mentünk kocsival/ aztán az élet rákényszerített. Párám kimet fél évre CCCP-be,anyósom halálos betegen Szegeden,apósom betegen velünk Kméten./nem éltek együtt/ Nekem ott volt a pici lányunk,oszt'old meg. Akkor mondtam a férjemnek,vegyen nekem egy Trabantot én meg rohanvást jogosítványt szerzek,hogy helyt tudjak állni mindkét helyen. A vásárolt használt Trabit beadta a servicébe,oszt'elköszönt egy fél évre.
Az órákat úgy vezettem le,hogy 6-kor megállt az oktató a ház előtt,a hátsó ülésre beraktam a félig alvó lányomat és 7-ig együtt róttuk a várost.Akkor beadtam az oviba,majd 8-kor lerakott az oktató a munkahelyem előtt.
De meg lett.
Kész lett a servicébe a Trabi,menjek érte..../Skodán tanultam/
Beültem és imával indítottam. Megálltam az első piros lámpánál,majd induláskor hátramenetbe tettem. Nem lett gond,de ezt míg élek nem felejtem el.
Később egy test,egy lélek lettünk,már nélkülem is megtette volna a Szeged-Kmét távolságot. Imádtam.
Mikor a férjem hazajött,/akkorra már eltemettem anyósomat és apósomat / a kis Trabinak meg kellett szoknia a Kmét-Bpest távot.
Mire felköltöztünk,már azt is zsigerből vágta. /férjem itt,mi a gyerekkel ott/ Aztán kb.20 év kihagyás....
A mostani Tütü /unokám után/ is szükségből lett megvéve,a 170 km-re lakó idős szüleim miatt. Imádom!!! /ha mennem kellett a férjem többnyire dolgozott/ De már közel sem vezetek olyan jól mint anno. Nem megy pl.a szűk helyre való beállás./tolatva pláne/ De úgy vagyok vele,hogy én már nem tanulom meg újra. Igyekszem figyelembe venni a hiányosságaimat oszt'annyi.

Nekem elég visszaigazolás az,hogy az unokámat szállíthatom,vagy hogy a férjem elalszik mellettem.

[Etimami]

Nálunk az első férjem sofőr volt. Amikor az első autó vásárlása szóba került, azt mondta, hogy ő vezet egész nap eleget, ha autót akarok, akkor vizsgázzak le.
Elsőre sikerült, lett jogsim, lett autó.
Ha együtt mentünk is én vezettem, de szerencsére nem osztotta az észt.

Friss volt a jogsim, el kellett mennem Szegedre. Izgultam rendesen, lámpák, villamos....akkoriban ilyeneket csak a könyvekből ismertük. Szerencsére minden gond nélkül megjártam, ennek már harminc egynéhány éve, azóta sem volt semmi gondom az utakon.
Már nincs autónk, egy robogóval járok bevásárolni.

Örömömről is irjak: holnap megyek az unokáimhoz
_________________
Üdv: Etimami
--------------------
https://picasaweb.google.com/100588794470649120072/2012Junius
A virágnak megtiltani nem lehet, hogy nyíljék, ha jő a szép kikelet .

[kutyus]

Nálunk nemigen volt probléma abból, ki vezessen......se Tihivel, se az első férjemmel

A motorozás nekem -egy hülye pasi okozta gyerekkori rossz élmény miatt - nem nagyon kívánatos. Ilyen vén fejjel meg aztán pláne!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[Capsella]

Az államvizsga után egy hónappal beálltam egy tsz-ben gyakornoknak. Akkor már volt motorom, a szüleim vették (adták rá a pénzt) és két bukósisakot, egy hátizsákot. Első héten megtudtam, hogy a járási székhelyen indult egy tanfolyam, azonnal telefonáltam, hogy csatlakozni szeretnék. Nem örültek, hogy már úgyis lemaradok, a műszaki része nagyon nehéz, főleg a nőknek. Mondtam, hogy nekem nem, én tanultam mezőgazdasági géptant, az erőgéptan ugyanaz, mint az autóknál. Jó, menjek, de egy ideig nem kell befizetnem, mert meglátják, hogy szuperálok. Közben a nagybáytámtól kértem kölcsönt az első fizetésemig.
Rlső nekifutásra megelett a jogsi motorra, autóra.

El nem tudtam volna viselni, hogy a zember vezet, én nem. Mint mindegyik, ő is volt, hogy mondta, sík satu vagyok hozzá. Aztán amikor jól jött, hogy vezetek, akkor már nagyon örült neki.
Egyszerűen nem viselem el, hogy a nőket még ma is sok területen próbálják lenyomni alaptalanul!

Évekig, amikot kivittem a zembert a buszhoz vagy a vonathoz, odafelé ő vezetett., vissza egyedül én. Mondtam neki, hogy ne nézzen mán hülyének, odafelé nem tudok vezetni, hazafelé igen! Vagy oda-vissza én vezetek, vagy menjen gyalog. Na inkább nem gyalogol.

Ez a több évezredes hímsovinizmus hatalmas, még mindig nem tűnt el teljesen.
Itt a téren a korosztályomból a nászasszony és én vezetek. Már bánják, hogy annak idején hamar feladták a harcot. Mert igen, sok családban harc volt azért, hogy a nő is vezethessen. Most meg milyen jól jönne, ha a vén faszok hátsóját az asszony autóval tudná hurcolni, nem kellene folyton a gyerekeket ugrasztani vagy taxit hívni.
Na, ez már a fiatalkonál nem kérdés, hogy a nő vezessen-e? Ha akar, hurrá!

Tudjátok, milyen jó volt motorozni? Kb., mint lovagolni. Imádtam a kanyarokat! A szabadságot!

[Emmylie]

Valamikor én is vezettem volna szivesen ha lett volna autom.
Ugy értve hogy saját autom! Volt és van autonk amit csak a férjem vezet.Mostmár nem is szándékozok vezetni pedig jogositványom 1983 ota van. Kizárolag a szemem miatt mindig hosszabbitani kellett.Mostmár nem kell megkaptam életem végéig.
Nem használom és nem tettem ki a falra de vissza akkor se adom!!!
Mi az oka hogy alig vezettem a jogositvány megszerzése után??
Szoval le lettem "bagolyozva" meg hogy ugyse tudok semmit pedig a mai napig büszke vagyok arra hogy a 30-40 ember közül én voltam a legjobb tanulo.
Na mindegy akkor azt mondtam hogy vezessen aki akar én teszek a vezetésre egy nagyot.
Lett volna számtalan alkalom hogy szükség lett volna arra hogy ÉN vezessek de azt mondtam vezessen az aki eddig is vezetett a családban.
Ebböl nem engedek ezután se igy aztán nekem marad az anyosülés ahogy eddig is az Volt a helyem.

Mai örömöm hogy délutánra kész lesz a ház festés

Közben meghozták a fagyasztot is

[bau]

Kutyus!
Nagyon jól látod a helyzetet,minden szavad igaz! ...sajnos.

[kutyus]

Bau
NEM csak az autós közlekedés a gond: ahogy te is vagy, a síma, gyalogos is
Járókerettel tudott csak valamennyire menni, mert sajnos a combnyaktörése nem gyógyult, és állandó fájdalmai voltak
Aki egyedül van, annak sokkal nehezebb mindent megoldani, ha van, aki segít könnyebb kicsit, de a kiszolgáltatottság érzése semmivel nem jobb

Capsella
megtesznek mindent, hogy hamar kipurcanjunk, hidd el!
.....és a mi korosztályunk még istenes! mert jobb anyagból vagyunk, kevesebb volt a stressz.
DE!!! a gyerekeink! na szegényeket, sajnálom nagyon! Ha megérik a mi korunkat, nem tudom, mennyire bírják majd magukat
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente