Versek, költemények (4)

[kutyus]

Találtam........nagyon tetszett...........közreadom!



Ismersz-e, mondd?

A bundám barna volt,
fehér sáv volt a homlokomon,
mint a lámpás a pejlovakén
és mint az égen a Hold.
Mozgott a fülem,
amikor rászállt a légy.
Mozgott az orrom,
amikor szaglásztam a légy után.
Emlékszel?

Te még síró-baba voltál.
Én ott bóklásztam a bölcsőd körül...
elkergettem a kotlóst,
hogyha feléd közelített.
Később
a hátamon is lovagoltál.
Egyszer le is estél.
Engem raktak meg a rémületben.

A kezedből ettem.
Kicsi kezed volt, halványpiros
és néha sáros, néha homokos.
Egészben nyeltem le a falatot,
nagy-nagy, falánk kutya voltam.
Ismersz-e?

Egyszer... világos este volt...
telihold...
vonítottam az égre, a Holdra.
Árnyékom hosszan úszott utánam...
mint mikor ló pusztult a háznál
és elcipeltem a belet.
Hallottam a hangodat akkor,
elővágtattam a kazlak közül,
táncoltam melletted, ugattam.
Emlékszel?

Aztán, éjjel
a kertek közt csavarogtam.
Doronggal hátbavágtak akkor.
Elgörbült a gerincem,
a bundám mocskos lett és fakó.
Beteg kutya lettem.
Agyonlövettek.

Akkor, vacsoránál
csak lassan járt a szájakhoz a villa.
A kisasztalnál ültél te külön.
Kip-kop...: s lábaiddal
harangoztál nekem,
kipi-kop.
Emlékszel?

(Weöres Sándor: A kutya)
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bau]

Ha nagyon megerőltetném magam talán még mindig eltudnám mondani kívülről,-annyit meséltem a gyerekeknek

[Bojtárgazdi]

Mondogatta Anyu is, amikor ideköltöztünk...
Nekem is sokáig megvolt, különleges volt az a kerek lyuk a könyv fedelén.

Szerettük a szép rajzokat is benne.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[kutyus]

Ez egy nagyon aranyos verses mese!
Az unokaöcsém 2 évesen tudta végig, és a maga selypítős nyelvén mondta el....megzabálta mindenki
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bau]

MESE

https://www.facebook.com/100005849677955/posts/1119636008241378/?sfnsn=mo&d=n&vh=e

[kutyus]

Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.



_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Várnai Zseni
Öreg nő sóhajt

Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,
amíg a lelkem égőn rátapadt,
s egy reggelen rájöttem, hogy hiába:
az ifjúság már tőlem elszaladt.

Lemostam minden kendőzést magamról,
hajamat sem festettem újra már,
mint vert vezér, a fegyverem leraktam,
s olyan vagyok most, mint egy téli táj.

Mint a felhőkbe nyúló hegytetőkön,
fejemen, ím, örökös hó ragyog,
így hordozom ezüstös koronámat,
és hófehéren újra szép vagyok.

E szépség más, mint volt az ifjúságé,
nincs benne tűz, és nincsen küzdelem,
magas hegycsúcsra nem csap lenti lárma,
és ez a szépség nem lesz hűtelen.

Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Hárs László: Levél az erdőből

"Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.

Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és új divatú kalapot
nem visel már a gomba.

Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,
Üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
"Téli szünet van, zárva."
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Várnai Zseni - Az alvó kertben


"Csak halkan lépjél, Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilalt.

Csak hallgass, hallgass, Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak, Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik, Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen."
~
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[Bojtárgazdi]

Ezzel csak az a baj,hogy Hemingway írt ugyan verset, néhányat, de azok erősen erotikus tartalmúak - olvastam az egyik helyen. Egy másikon meg szerepel a tíz vers, amit első önálló könyveként (három novellával együtt) kiadott, ez pl. az egyik:

“Oklahoma”
Ernest Hemingway

All of the Indians are dead
(A good Indian is a dead Indian)
Or riding in motor cars—
(the oil lands, you know, they’re all rich)
Smoke smarts my eyes,
Cottonwood twigs and buffalo dung
Smoke grey in the teepee—
(Or is it myopic trachoma)

The prairies are long,
The moon rises,
Ponies
Drag at their pickets.
The grass has gone brown in the summer—
(or is the hay crop failing)

Pull an arrow out:
If you break it
The wound closes.
Salt is good too
And wood ashes.
Pounding it throbs in the night—
(or is it the gonorrhea)

- nem angolos vagyok, de ez nem tűnik romantikusnak.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[kutyus]

“Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.”

Ernest Hemingway
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Október

„Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a briliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek felém.”

(Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli)

_________________________
„Álmodj magadnak szép napot,
Ha már a nyár úgy itt hagyott.
Álmodj magadnak színeket,
Ha benned minden szürke lett.
Álmodj nyíló virágokat,
Andalító illatokat,
S mire elér újra a tél,
Mesédben minden dalra kél!,,

William Shakespeare
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Ady nagyon sok olyan verset írt, ami engem is megérint,megfog......
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[ászokfa]

Megtalált, és egy ideje nem ereszt;

Ady Endre :Örök vágy

Ha ellobog majd ifjú lángom,
Ha majd zokogni sem tudok
S a sok rommá verődött álmon
Dermedten összeroskadok,
Vajon a nyugvás tompa kínját
Érezni nem lesz oly nehéz?
Vagy vágyón fogom visszasírni
Az örök, kínos szenvedést?

Ha ellobog majd ifjú lángom
S örök megnyugvás int felém,
Milyen szellem fog felkeresni
Testemnek porladó helyén?...
Az örök vágy lángszellemének
Árnya kísért majd engemet,
Mert, hogy vágy nélkül elhamvadjak,
Érzem, tudom, hogy nem lehet!
_________________

[kutyus]

....és még egy.......


Petőfi Sándor:
Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente