15 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
Összes látogató: 6
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
- Szakértői témák:

- Kertészeti témák:
Segítség csak kertészeti témákban(17)
NÖDIK magminták - Mit tudunk a tájfajtákról?
Vendégeink a kertben(17)
Milyen növény ez?? (37)
CSERE-BERE növények, magok....(50)
Milyen növényt vettem/szereztem ma (20 )
Fokföldi ibolya / Saintpaulia (52)
KAKTUSZOK ÉS POZSGÁSOK (48)
Hagymások, gumósok, rizómások (34)
Virágaink, növényeink teleltetése (4)

- Tábortűz témák:
JÓKÍVÁNSÁGOK (20)
Vicces történetek,...képek(17)
JÓ TUDNI....érdekességek...ismeretterjesztő írások (6)
A Tudat keresése (3)
Találd ki (29)
Írj bármilyen témáról (15)
GAZLAP szakácskönyv (72)
IDŐJÁRÁS (62)
Valaki segítsen (22)
Események........kiállítások....programok (4)
Nagyik és ŐK..........(3)
Kedvenc filmem, színészem

A Gazlap Fórumai
Tábortűz
Kertészet
Szakértők
Műhely
Archívum
Virágrend
Hirdetés
Üzenőfal
5:41:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
5:34:am kutyus :
Jó reggelt!
5:30:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
2:38:pm Bojtárgazdi :
Szép napot, Emmylie Kedves!
9:43:am Emmylie :
Szép napot kivánok mindenkinek.
5:04:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:46:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!
5:58:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét
8:00:am Etimami :
Szép napot mindenkinek.
5:16:am kutyus :
Jó reggelt
5:29:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:37:am kutyus :
Jó reggelt!
5:45:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
7:26:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!...az eső itt is szakad
7:20:am Etimami :
Jó reggelt. Esik az eső.
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés

Gazlap.hu :: Téma megtekintése - Versek, költemények (4)
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   CsoportokCsoportok   ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Versek, költemények (4)
Ugrás az oldalra: Előző  1, 2, 3 ... , 23, 24, 25  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Tábortűz
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
ászokfa
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jan 23, 2005
Hozzászólások: 3712

HozzászólásElküldve: 2011.01.01, 09:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Petőfi Sándor
SZÜLŐFÖLDEMEN
..
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"


...
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
kismonika
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Apr 12, 2008
Hozzászólások: 4258
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2010.12.30, 10:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszálott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhában állnak a fák.

A hazatérő félve,csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos,elhaló.

S az ószín égből a halk éjszakában
táncolva,zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
_________________
http://hetszinvilag.lapunk.hu/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.12.15, 08:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Gelléri Andor Endre

A föld

Itt álltak: az alkonyban lihegő táj és szemben egymással az átszellemült fiú és apja, a paraszt.
Az öreg megrázta és lehajtotta a fejét.
-Nem értem, nem értem... de mondd, Ilust csak elveszed?
-Nem!
-Paraszt sem leszel?
-Nem!
-És hát akkor mi?
-Tagadója a tradícióknak. A nemhívés hívője... Nem hinni akarok, hanem tudni. Az egoizmust kikiáltom a mai fiatalság nevében: minden magamból és énértem történik.
Az öreg hallgatott.
A fiú fütyülni kezdett, a körmeit nézte, amik lakkozva voltak... A könyveit mutatta most.
-kémia. Anyagisme. Mathezis. Elektro. Semmi tétovázás vagy elérzékenyülés. Szabályok, következtetések.
Az öreg odanéz a könyvekre.
-Hát ez lenne több a földnél?
-Sokkal több!
-Nem igaz! - mondja az öreg, és fölforr a vére.
Lemutat a földre.
-Ebből éltél, és ebből élsz!... Vagy talán ezekből?! - kiáltja vadul, és kivágja fia kezéből a könyveket.
Azok odahullanak a földre.
-Paraszt! - mondja a fiú.
Az öreg meghallja. Kitör, mint a vihar.
-Az bizony, az! - ordítja harsogva - innen kinőtt paraszt, ebből, ebből a földből!
És részegülten, ragyogó szemmel ráhajol az apa a szántásra, belényomja az arcát, a száját széttárja, a fogai villogva látszanak, amint beleharap a földbe, mint a legízesebb emberi jóba. A szája tömve van vele, és csattogva ízleli, mint a fenevad a vért, az élet alapját. Lángol a szeme, míg reszkető örömhangokkal hívja a fiát.
-Hagyd ott a várost, és csókold meg a földtől ízes számat!
A fiú nézte...
Majd lehunyta a szemét, és eléje tűntek a a paloták, a parkett, a nők. Az urak! Ó!
Nem szólt, hanem lehajolt a könyveiért, összeszedte őket, és leverte róluk a földet...
Lebukott a nap! Este lett!... És lidércek világoltak az utakon.
Nyomukba ment a fiú, és elérte a Várost...
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
katasok
Park
Park


Csatlakozott: Feb 19, 2008
Hozzászólások: 5769
Tartózkodási hely: Újszász/Szolnok Megye/

HozzászólásElküldve: 2010.12.01, 21:20    Hozzászólás témája: üzi Hozzászólás, az előzmény idézésével

Mentovics Éva

Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán?

Egyszer, réges régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett.
Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak.
Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.
- Bocsánat, nem volt szándékos! – mentegetőzött a kis rosszaság.
- Segítség! Kapjon el valaki! – kiáltotta ijedten a szegény pórul járt csillagocska. De sajnos már senki sem tudott utána nyúlni.
Elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett zuhanni lefelé. Zuhant, zuhant egyenesen a Föld felé. A társai egyre távolabb kerültek tőle. Ő pedig rettenetesen félt, mert ilyen még soha sem történt vele.
Lehet-e még annál is rosszabb, hogy lepottyant, és elveszítette a társait?
Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csak valami érdekes dolog történt. Mintha valaki kinyújtotta volna érte a karját. Egy enyhén szúrós, zöld valami alányúlt, és elkapta.
A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mi történt?
Éppen egy fenyves erdőbe pottyant le. Az enyhén szúrós zöld valami pedig egy hatalmasra nőtt fenyőfa volt.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek, segíts nekem, hogy vissza tudjak menni a barátaim közé! – könyörgött a kis csillagocska, és olyan kedvesen mosolygott, amennyire csak tudott a történtek után.
- Én vagyok az erdő legöregebb fenyőfája. - recsegte kedvesen az öreg fenyő. Már nagyon sok mindent megértem. Évtizedek óta csodállak benneteket, hogy télen – nyáron milyen ragyogóan, fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval sok mindent megértem, de ilyen még soha sem történt velem, hogy egyikőtök az ölembe pottyant volna. De ha már így esett, nagyon szívesen megpróbálok neked segíteni, hogy visszakerülj az égboltra.
- Előre is nagyon köszönöm neked, kedves fenyő! – hálálkodott a kis csillag.
- Még ne köszönj semmit sem! Megteszek minden tőlem telhetőt, de biztosat nem ígérhetek. – mormogta kedvesen a fenyőfa.
Középső ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát, és jó nagy lendületet vett… A kis csillag szállt, szállt egy ideig felfelé, majd lelassult, … és visszapottyant a fenyő ágai közé.
A vén fenyő még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa a pórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel. - Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni. Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz.
- Jól van. - szólt búslakodva a kis csillagocska.
- Mindenesetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni.
Az öreg fenyő pedig gyengéden megfogta, és feltette a csúcsára.
A kis csillagocska egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és elkezdett ugyanolyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn, az égbolton.
Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis csillagocska ott lent a havas tájon, a hatalmas fenyőfa csúcsán, nyomban irigykedni kezdtek rá.
- Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azon a szép, zöld fenyőfán! Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal szikrázóbb, mint amilyen korábban volt!
Addig-addig csodálták a kis csillagocskát ott lent, a havas fenyőfán, mígnem elhatározták, hogy ők is leugranak.
Azon az éjszakán rengeteg csillag hullott alá az égből, hogy egy-egy szép, zöld fenyőfa csúcsán folytathassa a ragyogását.
Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdőbe. Nagyon elcsodálkoztak a látottakon, de egyben örültek is, mert ilyen fenyőfákkal még soha sem találkoztak.
Ki is vágták mindegyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompázhassanak a házakban. Az égbolton tündöklő csillagok pedig ámuldozva figyelték, hogy mi történik a falu széli fenyves erdőben?
Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak, és igazi ünnepi hangulat költözött az otthonokba.
Az égen ragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablakokon.
Azonban amit ott láttak minden várakozásukat felülmúlta.
A csillag-barátaik már nem csak egy egyszerű zöld fenyőfa csúcsát díszítették, hanem egy-egy pompásan, csillogóan feldíszített karácsonyfán ragyogtak.
Az emberek körbeállták, csodálták, és énekszóval köszöntötték őket.
Az égen tündöklő csillagok ekkor határozták el, hogy minden karácsony előtt leugranak egy- egy fenyőfára, hogy nekik is részük lehessen ebben a pompában, és szeretetteljes fogadtatásban. Azt pedig, hogy kit érjen ez a megtiszteltetés, minden decemberben sorshúzással döntik el.
Azóta díszíti csillag a karácsonyfák csúcsait
_________________


"A mosoly vidáman világitó kis ablak a közöny sötét éjszakájában"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
ászokfa
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jan 23, 2005
Hozzászólások: 3712

HozzászólásElküldve: 2010.11.23, 23:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Arató Károly
Petrezselyem utca

Éjfélre jár – a sötétség
tintába mártott vatta.
Az éj széttárt karokkal dől
a messzeségbe szurkáló utakra.

Elzuhan tehetetlen. Fent a csúcsokon
sorompót nyitva zeng, zsong az erdei ország
s elküldi fáit, hogy égő ablakomat
hűs lombjaikkal átkarolják.

Ablakom lüktető varázsszem,
kétszázhúsz volttal bámul a világba –
szemhéja félig lehúzott redőny,
fenyők tűlevele a szempillája.

Alatta mélyen tölgyek, bükkök: hű
őrei lejtők oldalának.
gyökérlábon a kikopott kövű
Petrezselyem utcában járnak.

Nyomukban éles zúgással betör
minden szárnyait lógató tető
alá és alvó talpakat csikál
a hideg magaslati levegő.

De a szivárványkörrel álmodók
föl se rezzennek, horkolnak tovább –
szentek most mind, igen jók: tündökölnek
az éjben a glóriás koponyák.

Csak az öreg bakter nem alszik,
ő éjjel is ember marad,
bár nem tudja: amibe belebotlik,
valaki álma-e vagy elszórt rongydarab?

Fáradt már nagyon – pihenni szeretne.
Még padra ül, bakkancsai leválnak
és nekivágnak újra a
véget nem érő csoszogásnak.

Így köszönt rá a reggel –
ragyog megint a házak minden mocska,
s a Petrezselyem utca száll, repül:
két szárnyas mén van eléje befogva.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
yulduz
Srí Lanka
Srí Lanka


Csatlakozott: May 30, 2005
Hozzászólások: 22449
Tartózkodási hely: Pest megye

HozzászólásElküldve: 2010.11.23, 21:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

hehe...Racoon "versét" ki kellene biggyesztenem a szemközti Droidképző kapujára Laughing Laughing
(ugyan a késelgetés óta nyugi van )
_________________
yulduz

Az élet a legizgalmasabb kalandregény.Az utolsó oldalnál újrakezdenéd.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.11.22, 20:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

Radnóti Miklós 1943. november 15.


Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

Radnóti Miklós 1930. október 11.
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
racoon
Liget
Liget


Csatlakozott: Jun 27, 2007
Hozzászólások: 3202
Tartózkodási hely: Mikófalva

HozzászólásElküldve: 2010.11.22, 19:11    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

"A kocsma zárva. Száz borissza vár
előtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess, kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már."

(Omar Khajjam perzsa költő)
_________________
"Merry Crisis and a Happy New Fear" - Kores és a Yazz Stereotype
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
gmarika54
Fűzfa
Fűzfa


Csatlakozott: Jul 19, 2009
Hozzászólások: 777
Tartózkodási hely: Isaszeg

HozzászólásElküldve: 2010.11.20, 13:30    Hozzászólás témája: re Hozzászólás, az előzmény idézésével

Légyszi,hallgassátok meg.Remélem nektek is tetszeni fog.

http://ertelemhangja.byethost4.com/portal.php


Köszönöm:
Marika
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
viharhangya
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jun 16, 2009
Hozzászólások: 3683
Tartózkodási hely: Nyíradony

HozzászólásElküldve: 2010.11.19, 09:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
zsuzsok
Őserdő
Őserdő


Csatlakozott: Aug 29, 2007
Hozzászólások: 11741
Tartózkodási hely: Békésmegye

HozzászólásElküldve: 2010.11.10, 16:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Őszi melankólia

Félig lehunyt szemeimmel az őszi tájat kémlelem
csodálkozom, hogy is múlhat el ily hamar az életem
kopott sárga leveleiket hullajtják a fák
s csak gondolkozom hogy telhetett el megint egy nyár

A vízpart őrzi emlékként a nyári szerelmesek lábnyomát
most, ahol egy lány csak egyedül álldogált
hűvös szellő szalad a tájon át hirtelen
magányának okával most szembesült ijedten

a letűnő Nap fénye színezi sötétre az arcom
megfáradt léptekkel folytatom napi-harcom
lassan s tétován megy tovább az élet
jövő nyáron ugyanitt újra látlak téged

Oláh Alexandra
_________________
zsuzsok
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ászokfa
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jan 23, 2005
Hozzászólások: 3712

HozzászólásElküldve: 2010.11.07, 19:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Gábor! Hidd el, előbb fogja mondani a Gergő, hogy PAPA vagy APA mert valamiért nekik könnyebb mondani! Wink

Az alábbi novella részletnek számomra direkt apropója nincs. Régi szép olvasmányos emlék. Akkor, én ezt világirodalmi remeknek gondoltam. De hát, ma még inkább...A szerzőről jutott eszembe.
Karinthy Frigyes: A cirkusz
részlet
"Aztán, sokára, végre-végre ott álltam a színpadon - de már ekkor az arcom keskeny és ráncos volt és be volt festve, mint azoké, akiket először láttam. Most már úgy volt, hogy sok-sok év óta vagyok itt, és a cirkusz minden zegét-zugát ismertem. Rózsaszínű trikó volt rajtam, és fáradtan ődöngtem a félhomályos oldalfüggönyök között, ahol izzadó szolgák futkostak, hordták a szőnyegeket. Nehéz állandó zúgás zizegett, és én fáradt voltam tudni, hogy mi az. Egyszerre éles, beteg világosság támadt - szemeim előtt szétcsapódtak a bársonyfüggönyök. Zsúfolt emberfejek szorongtak a függönyön túl - rövid taps zendült fel, aztán várakozó, suttogó csönd.

Ott álltam, egyedül, a tágas és fehér fényben úszó színpad szőnyegén. Most nesztelen léptekkel középre futottam - a reflektor kúpja követett mindenütt. Kígyómozdulattal hajlongtam, kétoldalt a páholyok felé. Aztán megkaptam a létrát és sebesen, nesztelenül - oly könnyen hogy nem éreztem a testemet - felkúsztam a négyemeletes magasságba. Ott egyetlen vékony pálcán óvatosan felemelkedtem, s egyensúlyozva inogtam néhány pillanatig. Ekkor vaslábú asztalkát nyújtottak felém egy pózna végére állítva. Elkaptam az asztalt, és két lábbal könnyedén megtámasztottam a létra felső fokán. Aztán rákúsztam az asztalra és felállottam rá, folyton egyensúlyozva közben. Most három szék következett egymás tetején - elégedett zúgást hallottam, és felkúsztam az építményre. Az utolsó szék lábbal égnek állott; az egyik lábára, mely inogva csendben körbefogott, visszafojtott lélegzettel helyeztem el egy óriási kocka alsó sarkát. Az egész épület oly könnyen remegett alattam, hogy éreztem, a pulzusom lüktetése lüktetve végigfutott a létra legalsó fokáig. Végre a pózna következett: percekig tartott, míg egyenesen rá tudtam illeszteni a kocka felső sarkára. Aztán lassan kúsztam fel a póznán - a tetején voltam, megálltam és pihentem. A veríték forrón, lassan folyt le arcomon. Minden izmom megfeszült, mint az íj, és remegett. Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot - ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem, kibontottam trikómat és kihúztam a hegedűt... Remegő kézzel illesztettem rá a vonót... most egyik lábammal tapogatózva, lassan elengedtem a póznát - előredőltem... egyensúlyoztam néhány percig... s felhasználva a rémület csöndjét, mely odalent kitátotta a szájakat s marokra fogta a szíveket... lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben."
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
gabor81
Erdő
Erdő


Csatlakozott: Mar 17, 2005
Hozzászólások: 8012
Tartózkodási hely: Nagykanizsa - Miklósfa

HozzászólásElküldve: 2010.11.07, 16:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Zsóci hívta fel a figyelmem erre a kis novellára, fogadjátok szeretettel Smile

Karinthy Frigyes: Tanár Úr kérem! című kötetből

A PAPÁM

Hathónapos fiú naplójából

Elhatároztam, hogy feljegyzek magamnak néhány megfigyelést, amikre később, mint naturalista írónak, szükségem lehet. Szűk környezetem csak kevés teret enged a szemlélődésre, s így egyelőre néhány állandó jelenséggel foglalkozom: ezek között az én szolgálatomra kirendelt személyzetnek egyik sajátos alakjával, aki hetek óta igyekszik már érdeklődésemet felkelteni önmaga iránt, olyan makacs, jobb sorsra érdemes buzgalommal, ami bizonyos jóindulatú és leereszkedő szánalmat vált ki belőlem. Ez a személyzetem középtermetű, kuszált hajú és sárgás arcbőrű ember, egyebet nem tudok róla, nem is érdekel, bár, mondom, sokszor igazán meghat az a buzgalom, amivel észre akarja vétetni magát. Állandóan körülöttem kuncsorog, a legkisebb jelre odaugrik hozzám, és naiv, lelkesedő arcán csak úgy világít a forró vágy, hogy valamiben szolgálatomra lehessen, szegényke. Főleg az utóbbi időben minden igyekezetével azon van, hogy megjegyezzem az arcát és a nevét. Naponta százszor bemutatkozik nekem: "Papa, papa - én a papa vagyok", mondta újra és újra, kétségbeesetten és reménykedve, hogy talán egyszer mégis méltatom majd arra, hogy megjegyezem magamnak.

Annyit erőlködik, hogy most már körülbelül tudom is, sőt ki is tudnám mondani a "papa" szót, de direkte nem teszem, az ember ne bizalmaskodjék a szolgáival, az sose jó. Nem kell, hogy elbízza magát, úgyis eleget a terhemre van.

Bár, ismétlem, ez a kutyahűség bizonyos szánakozó jóindulatot kelt bennem. Bokros teendőim közt (most kezdenek kibújni a fogaim, nagyon el vagyok velük foglalva) néha futólag gondolok rá: miféle ember lehet szegény?

Múltkor, reggel, még ágyban fekve, miután néhány parancsoló kiáltással berendeltem Mama nevű szolgálómmal a reggelit, és jóízűen elfogyasztottam: eluntam magam, szórakozottan nézegettem körül, és megpillantottam őt, az asztal előtt ült, valami fekete rudacskát tartott a kezében, és ezzel a rudacskával kapirgált egy előtte heverő papírdarabkán. Hirtelen szánalom fogott el: milyen fejletlen, tudatlan ember lehet! Lám, ott van a kezében egy tárgy, előtte az asztalon papír - és ez a gyermekes csacsi ember, a helyett, hogy mind a kettőt bedugná a szájába, mint ahogy értelmes emberhez illik, egyikkel kapirgálja a másikat, mintha viszketne neki a papír. De ez még semmi. Egy másik, hajlottvégű csőnek a végét meg néha szájához emelte, füstöt szítt belőle, aztán megint kifújta, a helyett, hogy az egész csövet megpróbálta volna lenyelni; szegény, buta ember, hiszen ez még azt se tudja, hogy a dolgokat, amik a kezünkbe kerülnek, kivétel nélkül be kell dugni a szájunkba, ez az egyetlen mód, hogy kívül ne maradjanak.

Mondom, nagyon megszántam és halkan felnevettem. Persze rögtön odanézett, felugrott, és sugárzó arccal, sopánkodva futott hozzám, mint egy kiskutya. Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam, és megengedtem neki, hogy időközben átnedvesedett toalettemet szárazzal cserélje ki. Ezután intettem neki, hogy leülhet mellém, sőt azt is tűrtem, hogy felemeljen, és ölébe tegyen. Mindezt azért, mert kíváncsi voltam rá, mit mível azzal a fekete rudacskával, minek az neki, szegénykének. "Kö, kö" mondtam neki értelmesen, franciául (Que faites vous? ezt akartam kérdezni).

Erőlködve figyelt, hogy megértse, mit parancsolok, de rögtön láttam, hogy szűk kis agya nem fogja fel szavam jelentését. Zavartan elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. "Kö, kö" mondta, és ugrált, mint egy papagáj. Bosszantott ez az együgyűség, és kicsit összehúztam a szemöldököm, mire aggódva és ijedten figyelni kezdett. "Gagyigó!" mondtam neki, de ezt se értette, csak mondta utánam. "Vevegyő!" próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott értelmesen felelni. Homályosan érezhette azonban, hogy akarok valamit, mert dadogni kezdett. "Bubu", mondta, "Bubuka", és más ilyen értelmetlen, artikulátlan szavakat ejtett. Lehetetlen ember, igazán nem megyek vele semmire. Megfogtam a fülét, és cibálni kezdtem, erre visszarántotta, ahelyett, hogy értelmes ember módjára levette volna a fejéről, hogy ideadja nekem játszani. Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam szegénykét, és hangosan kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet, és vigye innen ezt az embert. Jött is már, futva, jól összeszidta a "papá"-t, és átvett tőle. Szegény "papa" elszontyolodva, lehorgasztott fejjel ódalgott vissza az asztalhoz.
_________________

"A föld itt olyan kedves, hogy csak megcsiklandozod egy kapával, és nevetése termést érlel." (Douglas Jenbold)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
katasok
Park
Park


Csatlakozott: Feb 19, 2008
Hozzászólások: 5769
Tartózkodási hely: Újszász/Szolnok Megye/

HozzászólásElküldve: 2010.11.03, 19:58    Hozzászólás témája: üzi Hozzászólás, az előzmény idézésével

MOSOLYOD

Szerző: Frederiko Faber


Mosolyod, mely szívedböl fakad,
Aranyozza be arcodat.

Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemébe.
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem , aki adja.
Pillanatig tart csupán
De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná :
És senki sem oly szegény.
Hogy meg ne érdemelné.

Az igazi barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod : nyugalom a megfáradotnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható:
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem:
Mert csak abban a percben van értéke
Amelyben arcodon megjelen.

És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s magadét add;
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra
Mint annak, aki azt másnak adná s nem tudja.


Fordította : B. István
_________________


"A mosoly vidáman világitó kis ablak a közöny sötét éjszakájában"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.11.03, 19:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Tábortűz Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás az oldalra: Előző  1, 2, 3 ... , 23, 24, 25  Következő
24 / 25 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban

Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.091 másodperc