Versek, költemények (4)

[Bojtárgazdi]

Reményik Sándor:

Egyszer talán majd mégis vége lesz

És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.

A régi hithez, a régi házhoz –
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.

A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.

Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.


Micsoda vers ez is! Köszönöm, Szécsike, hogy felfedezhettem!
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[Szécsike]

https://magyarnemzet.hu/kultura/olasz-szineszek-magyarul-szavaljak-remenyik-sandor-verset-7979642/

[kutyus]

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bojta]

Kutyus! Én is! A parafrázisos dolgot a tanitonénije írta. Csak így tudtami másolni és beilleszteni ide..

[kutyus]

Bojta

Gratulálok az ifjoncnak! remekül verselt!!!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bojta]

#karanténvers

/mentettem az o line tanulok fófumról..../
Az alábbi parafrázist az egyik tanítványom írta. Engedelmével teszem közzé. Fogadjátok szeretettel!

Karantén vers

Harminckettő perce keltem,
És skype matekon leltem
Magam,
Magam.

Beírtam kódokat, volt egy rakat,
Mert a google tanterem engem akart
Taní-
tani.

Meguntam rögvest, jött a kondi,
Maradok így fitten oktondi
Szegény,
Legény.

Készenlét van? Ettől készen vagyok.
Reggeltől estig csak agyalok.
Látom
Létem:

Lehetnék most szabadon, járkálhatnék.
De nem én lennék beteg, mamámék.
Így hát
jó itt.

Nem félős vagyok, felelősségteljes.
Nem fideszes, csak szimplán eszes
Normál
Nebuló.

Maradj otthon, ne légy lúzer.
Unatkozzál, de ne szúrd el
a koronás
karantént .
_________________
bojta

[kutyus]

Elég szomorú sóhajtás
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[ászokfa]

Nem víg, inkább nagy férfias sóhajtós.

Háy János: Egészben maradni

Nem ütnek rád, és már
te sem hasonlítasz,

útban állsz, holott már
régen útvesztő vagy.

Nincs kiút, nincs beút,
úttalan járnak át

rajtad az idegen testek.
Szakad a has, és szakad

alatta minden belső szerved,
pedig nem akarsz semmit,

csak még egy ideig:
egészben maradni.

Nem akarsz rom lenni,
ódon vár, elhagyott falu,

lakatlan ház, pedig
egyedül ennyi az ember,

ajtót se nyitni, se csukni
nem mer. Nézi a huzat,

hol be, hol ki, gubbaszt
a széken, bámul maga elé,

számol idővel, pénzzel,
hogy ennyi, tényleg

csak ennyi az annyi,
sok és mégsem elég.

Nem számít az ára,
se forintban, se órában,

gondolod elmerülve,
ha sikerül végül mégis

egészben maradni.
Hol az egész, mi a fél,

mi a töredék, mi a rész?
Senki nem tudja, csak

valami érzés, és
észre se veszi, hogy

egy töredékre mondja:
íme az egész.

Archeológus, a múlt
kutatója, talált valamit,

s most elhozta mutatóban.
Neki kultúra, de neked

csak egy darabka cserép.


Vendégségben, ott ül
mindenki, aki van még,

persze hiányzik egy
csomó régi vendég.

Igen, mondod, ez itt
a régi énem, megkopva,

összetörve. Csak mutatvány,
mert amúgy persze semmit

vagy csak keveset ér.
A sor elején kezdted,

de már a sor végén állsz.
Csak árnyéka egy

valahai fának,
de legalább itt vagy,

megkopott része a
valahai mának.

Mosolyogsz, mindig másra
válaszolsz, mert rosszul hallasz:

Igen, és akkor én meg ő,
mikor kicsi volt... Az

nem lehet, mondják, mert
nem látszik rajtad, hogy

valaha te voltál az
a férfi, aki a történetben

babakocsit tolt.

Kicsi lettél, senki vagy,
csak a hasad lett nagy,

rossz szagot árasztasz,
s azt hiszed, ha iszol,

vicces vagy, holott csak
szánalomból nevetnek rajtad.

Amit gondolsz, elmondod,
s azt hiszed, a gondolat

súlya miatt hallgatnak,
holott nem, csak várnak

tiszteletből, hogy abbahagyd.
Hallod a hangodat,

mintha más beszélne, hallod,
és tényleg üres vagy.

Ez a gondolat tényleg
semmi, vagy ha valami,

akkor már többször is
elmondtad.


Hogy van benned egy
vezérfonál, ami kivezet

az életből, arról hallgatsz,
s hogy bár esel szét, de mégis

kapaszkodsz foggal-körömmel.
Hiába ereszti

ki az idő a féket,
hiába vagy már csak

önmagad emléke,
te loholsz a részeid után,

s fáradtan zuhansz a székre,
amikor a szívedet végre

beérted.
_________________

[kutyus]

Bojta
ez rövid, de velős összefoglalása az életnek!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bojta]

Találtam...

BÉKESSÉG
Nem kívánok korszerű lenni.
(A Kor olykor lehetne én-szerűbb
– de ha nem, hát nem.) Panaszra semmi
okom: viszonyunk ilyenre sikerült.
Eltűnünk majd, s tűnik korunk velünk.
_________________
bojta

[Szécsike]

A vers alcíme: Gazosoknak.

[kutyus]

Csukás István, a héten elhunyt nagy mesemondóról kevesen tudják, hogy gyönyörű verseket is írt nem csak gyerekeknek.
A mai vasárnapi vers az ő emlékének is szóljon!

„Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?
Repül, de hova?

Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.
Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna illatos szakáll.

Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kívül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.

Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen útitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.
Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.

Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!

Kígyószisz felsziszeg:
ó gegek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.

Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.
Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.”

(Csukás István – Virág-mondóka)
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Ez egy kedves, megható mese


https://filantropikum.com/a-macska-es-az-angyal-egy-meghato-tortenet-amit-neked-is-el-kell-olvasni/?fbclid=IwAR3zfaIj6IMMQVBI8aK6FStqbOxGQ2GrgJsucB_iFSf0I6ItnHOzjq4DzqY
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Tercsi
nagyon jót nevettem.........köszi!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[tercsi]

Petri György A hagyma szól

Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit
sem zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt… – Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd üvegesedem,
ízlés szerint.
ízlés szerint. Tojás, fiam, ne félj,
kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt
füleket – szónk rekesztve egyesülni
a rántotta nagy mártíriumában.

amikor a hagymás tojás rántotta készül....
_________________
http://indafoto.hu/terneicsilla
A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.