15 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
Tagok: 3 / 18286
Összes látogató: 9
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
Hirdetés
Üzenőfal
5:05:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
5:21:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!
7:28:am pili :
Végre szép hétvége ígérkezik. Jó reggelt!
7:17:am etimami :
Szép napot mindenkinek.
5:20:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:36:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét
5:50:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:14:am kutyus :
Jó reggelt!
5:41:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
8:07:pm bau :
Nna véééégre!
8:02:pm kutyus :
itt vagyok....ragyogok!.. ..Tabon voltam, kb. 1 órája értem haza
7:47:am etimami :
Szép napot mindenkinek. Itt esett az eső.
5:02:am kutyus :
Jó reggelt! Akkor jó
7:18:pm Emmylie :
Nem áztam el csak egy kicsit. Mikor a faluba értem a nap sütött.
5:43:am kutyus :
Jó reggelt!Remélem, nem ázol el Emmylie!
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés

Gazlap.hu :: Téma megtekintése - Versek, költemények (4)
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   CsoportokCsoportok   ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Versek, költemények (4)
Ugrás az oldalra: Előző  1, 2, 3 ... , 21, 22, 23  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Tábortűz
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.11.22, 20:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

Radnóti Miklós 1943. november 15.


Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

Radnóti Miklós 1930. október 11.
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
racoon
Liget
Liget


Csatlakozott: Jun 27, 2007
Hozzászólások: 3202
Tartózkodási hely: Mikófalva

HozzászólásElküldve: 2010.11.22, 19:11    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

"A kocsma zárva. Száz borissza vár
előtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess, kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már."

(Omar Khajjam perzsa költő)
_________________
"Merry Crisis and a Happy New Fear" - Kores és a Yazz Stereotype
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
gmarika54
Fűzfa
Fűzfa


Csatlakozott: Jul 19, 2009
Hozzászólások: 777
Tartózkodási hely: Isaszeg

HozzászólásElküldve: 2010.11.20, 13:30    Hozzászólás témája: re Hozzászólás, az előzmény idézésével

Légyszi,hallgassátok meg.Remélem nektek is tetszeni fog.

http://ertelemhangja.byethost4.com/portal.php


Köszönöm:
Marika
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
viharhangya
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jun 16, 2009
Hozzászólások: 3683
Tartózkodási hely: Nyíradony

HozzászólásElküldve: 2010.11.19, 09:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
zsuzsok
Őserdő
Őserdő


Csatlakozott: Aug 29, 2007
Hozzászólások: 11715
Tartózkodási hely: Békésmegye

HozzászólásElküldve: 2010.11.10, 16:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Őszi melankólia

Félig lehunyt szemeimmel az őszi tájat kémlelem
csodálkozom, hogy is múlhat el ily hamar az életem
kopott sárga leveleiket hullajtják a fák
s csak gondolkozom hogy telhetett el megint egy nyár

A vízpart őrzi emlékként a nyári szerelmesek lábnyomát
most, ahol egy lány csak egyedül álldogált
hűvös szellő szalad a tájon át hirtelen
magányának okával most szembesült ijedten

a letűnő Nap fénye színezi sötétre az arcom
megfáradt léptekkel folytatom napi-harcom
lassan s tétován megy tovább az élet
jövő nyáron ugyanitt újra látlak téged

Oláh Alexandra
_________________
zsuzsok
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ászokfa
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jan 23, 2005
Hozzászólások: 3580

HozzászólásElküldve: 2010.11.07, 19:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Gábor! Hidd el, előbb fogja mondani a Gergő, hogy PAPA vagy APA mert valamiért nekik könnyebb mondani! Wink

Az alábbi novella részletnek számomra direkt apropója nincs. Régi szép olvasmányos emlék. Akkor, én ezt világirodalmi remeknek gondoltam. De hát, ma még inkább...A szerzőről jutott eszembe.
Karinthy Frigyes: A cirkusz
részlet
"Aztán, sokára, végre-végre ott álltam a színpadon - de már ekkor az arcom keskeny és ráncos volt és be volt festve, mint azoké, akiket először láttam. Most már úgy volt, hogy sok-sok év óta vagyok itt, és a cirkusz minden zegét-zugát ismertem. Rózsaszínű trikó volt rajtam, és fáradtan ődöngtem a félhomályos oldalfüggönyök között, ahol izzadó szolgák futkostak, hordták a szőnyegeket. Nehéz állandó zúgás zizegett, és én fáradt voltam tudni, hogy mi az. Egyszerre éles, beteg világosság támadt - szemeim előtt szétcsapódtak a bársonyfüggönyök. Zsúfolt emberfejek szorongtak a függönyön túl - rövid taps zendült fel, aztán várakozó, suttogó csönd.

Ott álltam, egyedül, a tágas és fehér fényben úszó színpad szőnyegén. Most nesztelen léptekkel középre futottam - a reflektor kúpja követett mindenütt. Kígyómozdulattal hajlongtam, kétoldalt a páholyok felé. Aztán megkaptam a létrát és sebesen, nesztelenül - oly könnyen hogy nem éreztem a testemet - felkúsztam a négyemeletes magasságba. Ott egyetlen vékony pálcán óvatosan felemelkedtem, s egyensúlyozva inogtam néhány pillanatig. Ekkor vaslábú asztalkát nyújtottak felém egy pózna végére állítva. Elkaptam az asztalt, és két lábbal könnyedén megtámasztottam a létra felső fokán. Aztán rákúsztam az asztalra és felállottam rá, folyton egyensúlyozva közben. Most három szék következett egymás tetején - elégedett zúgást hallottam, és felkúsztam az építményre. Az utolsó szék lábbal égnek állott; az egyik lábára, mely inogva csendben körbefogott, visszafojtott lélegzettel helyeztem el egy óriási kocka alsó sarkát. Az egész épület oly könnyen remegett alattam, hogy éreztem, a pulzusom lüktetése lüktetve végigfutott a létra legalsó fokáig. Végre a pózna következett: percekig tartott, míg egyenesen rá tudtam illeszteni a kocka felső sarkára. Aztán lassan kúsztam fel a póznán - a tetején voltam, megálltam és pihentem. A veríték forrón, lassan folyt le arcomon. Minden izmom megfeszült, mint az íj, és remegett. Vártam, míg az épület ingása eléri a holtpontot - ekkor halálos csöndben kiegyenesedtem, kibontottam trikómat és kihúztam a hegedűt... Remegő kézzel illesztettem rá a vonót... most egyik lábammal tapogatózva, lassan elengedtem a póznát - előredőltem... egyensúlyoztam néhány percig... s felhasználva a rémület csöndjét, mely odalent kitátotta a szájakat s marokra fogta a szíveket... lassan és remegve játszani kezdtem a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben."
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
gabor81
Erdő
Erdő


Csatlakozott: Mar 17, 2005
Hozzászólások: 8012
Tartózkodási hely: Nagykanizsa - Miklósfa

HozzászólásElküldve: 2010.11.07, 16:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Zsóci hívta fel a figyelmem erre a kis novellára, fogadjátok szeretettel Smile

Karinthy Frigyes: Tanár Úr kérem! című kötetből

A PAPÁM

Hathónapos fiú naplójából

Elhatároztam, hogy feljegyzek magamnak néhány megfigyelést, amikre később, mint naturalista írónak, szükségem lehet. Szűk környezetem csak kevés teret enged a szemlélődésre, s így egyelőre néhány állandó jelenséggel foglalkozom: ezek között az én szolgálatomra kirendelt személyzetnek egyik sajátos alakjával, aki hetek óta igyekszik már érdeklődésemet felkelteni önmaga iránt, olyan makacs, jobb sorsra érdemes buzgalommal, ami bizonyos jóindulatú és leereszkedő szánalmat vált ki belőlem. Ez a személyzetem középtermetű, kuszált hajú és sárgás arcbőrű ember, egyebet nem tudok róla, nem is érdekel, bár, mondom, sokszor igazán meghat az a buzgalom, amivel észre akarja vétetni magát. Állandóan körülöttem kuncsorog, a legkisebb jelre odaugrik hozzám, és naiv, lelkesedő arcán csak úgy világít a forró vágy, hogy valamiben szolgálatomra lehessen, szegényke. Főleg az utóbbi időben minden igyekezetével azon van, hogy megjegyezzem az arcát és a nevét. Naponta százszor bemutatkozik nekem: "Papa, papa - én a papa vagyok", mondta újra és újra, kétségbeesetten és reménykedve, hogy talán egyszer mégis méltatom majd arra, hogy megjegyezem magamnak.

Annyit erőlködik, hogy most már körülbelül tudom is, sőt ki is tudnám mondani a "papa" szót, de direkte nem teszem, az ember ne bizalmaskodjék a szolgáival, az sose jó. Nem kell, hogy elbízza magát, úgyis eleget a terhemre van.

Bár, ismétlem, ez a kutyahűség bizonyos szánakozó jóindulatot kelt bennem. Bokros teendőim közt (most kezdenek kibújni a fogaim, nagyon el vagyok velük foglalva) néha futólag gondolok rá: miféle ember lehet szegény?

Múltkor, reggel, még ágyban fekve, miután néhány parancsoló kiáltással berendeltem Mama nevű szolgálómmal a reggelit, és jóízűen elfogyasztottam: eluntam magam, szórakozottan nézegettem körül, és megpillantottam őt, az asztal előtt ült, valami fekete rudacskát tartott a kezében, és ezzel a rudacskával kapirgált egy előtte heverő papírdarabkán. Hirtelen szánalom fogott el: milyen fejletlen, tudatlan ember lehet! Lám, ott van a kezében egy tárgy, előtte az asztalon papír - és ez a gyermekes csacsi ember, a helyett, hogy mind a kettőt bedugná a szájába, mint ahogy értelmes emberhez illik, egyikkel kapirgálja a másikat, mintha viszketne neki a papír. De ez még semmi. Egy másik, hajlottvégű csőnek a végét meg néha szájához emelte, füstöt szítt belőle, aztán megint kifújta, a helyett, hogy az egész csövet megpróbálta volna lenyelni; szegény, buta ember, hiszen ez még azt se tudja, hogy a dolgokat, amik a kezünkbe kerülnek, kivétel nélkül be kell dugni a szájunkba, ez az egyetlen mód, hogy kívül ne maradjanak.

Mondom, nagyon megszántam és halkan felnevettem. Persze rögtön odanézett, felugrott, és sugárzó arccal, sopánkodva futott hozzám, mint egy kiskutya. Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam, és megengedtem neki, hogy időközben átnedvesedett toalettemet szárazzal cserélje ki. Ezután intettem neki, hogy leülhet mellém, sőt azt is tűrtem, hogy felemeljen, és ölébe tegyen. Mindezt azért, mert kíváncsi voltam rá, mit mível azzal a fekete rudacskával, minek az neki, szegénykének. "Kö, kö" mondtam neki értelmesen, franciául (Que faites vous? ezt akartam kérdezni).

Erőlködve figyelt, hogy megértse, mit parancsolok, de rögtön láttam, hogy szűk kis agya nem fogja fel szavam jelentését. Zavartan elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. "Kö, kö" mondta, és ugrált, mint egy papagáj. Bosszantott ez az együgyűség, és kicsit összehúztam a szemöldököm, mire aggódva és ijedten figyelni kezdett. "Gagyigó!" mondtam neki, de ezt se értette, csak mondta utánam. "Vevegyő!" próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott értelmesen felelni. Homályosan érezhette azonban, hogy akarok valamit, mert dadogni kezdett. "Bubu", mondta, "Bubuka", és más ilyen értelmetlen, artikulátlan szavakat ejtett. Lehetetlen ember, igazán nem megyek vele semmire. Megfogtam a fülét, és cibálni kezdtem, erre visszarántotta, ahelyett, hogy értelmes ember módjára levette volna a fejéről, hogy ideadja nekem játszani. Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam szegénykét, és hangosan kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet, és vigye innen ezt az embert. Jött is már, futva, jól összeszidta a "papá"-t, és átvett tőle. Szegény "papa" elszontyolodva, lehorgasztott fejjel ódalgott vissza az asztalhoz.
_________________

"A föld itt olyan kedves, hogy csak megcsiklandozod egy kapával, és nevetése termést érlel." (Douglas Jenbold)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
katasok
Park
Park


Csatlakozott: Feb 19, 2008
Hozzászólások: 5769
Tartózkodási hely: Újszász/Szolnok Megye/

HozzászólásElküldve: 2010.11.03, 19:58    Hozzászólás témája: üzi Hozzászólás, az előzmény idézésével

MOSOLYOD

Szerző: Frederiko Faber


Mosolyod, mely szívedböl fakad,
Aranyozza be arcodat.

Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemébe.
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem , aki adja.
Pillanatig tart csupán
De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná :
És senki sem oly szegény.
Hogy meg ne érdemelné.

Az igazi barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod : nyugalom a megfáradotnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható:
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem:
Mert csak abban a percben van értéke
Amelyben arcodon megjelen.

És ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s magadét add;
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra
Mint annak, aki azt másnak adná s nem tudja.


Fordította : B. István
_________________


"A mosoly vidáman világitó kis ablak a közöny sötét éjszakájában"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.11.03, 19:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
viharhangya
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jun 16, 2009
Hozzászólások: 3683
Tartózkodási hely: Nyíradony

HozzászólásElküldve: 2010.11.01, 16:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Elnézést ha már írtam , egyik kedvencem:

Jókai Anna
Nagycsütörtök

(Mezey Katalin születésnapjára)

...meg kell a mieink lábát mosni,
amíg bírja a térd és hajlik a derék,
mindig friss vizet vinni a tálban,
amíg a hús kihűl és a lélek felég.

Habfürdő és illóolaj.
Kis, puha talpak, eleven emlék.
Gyereklábak a tenyeremben:
régen volt ez a "nemrég".

Anyám kékeres bokája és a behajló karom -
még minden este odamennék,
szivaccsal, szappannal elbajlódva
még mindig a szolgája lennék...

De már csak a világ maradt,
a világ egyre kérgesebb lába,
azt fürdetem, dörzsölgetem:
ne mondd, hogy hiába!

Lehet, hogy Te mész el -
lehet, hogy én;
a szürke zsírcsík megül
az edény peremén.

Az utolsó vacsorához
talán meg sem is hívnak,
de a kereszt alatt ott leszünk
azok közt, kik sírnak.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.11.01, 16:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

József Attila

BALGA KÖLTŐ


Nem adatott meg mindenkinek
A balgaság, mely a füvekben ég,
Tudom én jól, tudom én.
Csak pazaroljam,
Csak tékozoljam
Szegénységem,
Alázatosságom,
A friss levegőt,
A rigókat,
A földek bőízű nedveit,
A futkározó mezei virágokat, melyek homlokukon hordják álmaim
S huncutul dörgölőznek
A nyihogó kancák bokáihoz.

Lehetnék én a kőműves, aki
Mikor ölel,
Megroppantja az asszony derekát -
Házat, börtönt és templomot épít magasra,
De délben lehever a téglák mellé,
Megeszi a kenyeret, szalonnát, hagymát, nagyot nyujtózkodik,
Szusszantva-kortyantva vizet iszik még
És máris alszik és mosolyog,
Mint a legbölcsebb halott fáraó.
Lehetnék én a könyvelő is,
Akinek vannak főnökei,
Vagy a szabó, kit nem irigyelnek,
Ha jól varr kabátot s rossz az asszonya -
Sokat dolgozik, de sztrájkol,
Ha kicsi a bér -
Lehetnék vándor hasbeszélő,
Hisz annyi sok madár zokog, csapkod, kacag benn a szivemben,
És szónok is, szellemes, aranyszájú!
Aki fönn áll az emelvényen,
Kis pocakját megveregeti
S beszél a nép nagy nyomoráról,
Melyet csak ő tud eltiporni,
Francia szabású félcipőben -
S éljen! éljen - dübörög a nép,
Egymást tiporják, hogy jobban hallják -
Mintha nagy, sötét alagútban sok szép gyorsvonat rohanna egymásba
S én szebben tudnék bolonditani!
Lehetnék paraszt, pap, remete, zsúrfiú, bankár és király is!

Fogadjátok hát balgán, együgyüen
Balga, együgyü szivemet.

1925. ápr.
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
edit01
Mamutfenyő
Mamutfenyő


Csatlakozott: Jan 08, 2007
Hozzászólások: 2542
Tartózkodási hely: Akasztó

HozzászólásElküldve: 2010.11.01, 08:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Gyertyát gyújtok

Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.

Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók, majd újat fon körénk...

Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai...
borús álmainkat messze űzőn
tündökölnek színpompás szirmai.

Egy-egy gyertyát gyújtok mindenkiért,
akiket a sors már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még,
nézd, kedvenc hófehér virágait.

Titkon szívemre csendes béke száll,
amint sírjánál lehajtom fejem.
Nem ragadta el végleg a halál,
hisz bennem él, míg ráemlékezem.
_________________
Edit
http://indafoto.hu/BneEdit/collections
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
edit01
Mamutfenyő
Mamutfenyő


Csatlakozott: Jan 08, 2007
Hozzászólások: 2542
Tartózkodási hely: Akasztó

HozzászólásElküldve: 2010.11.01, 08:45    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Béke poraikra!

Őszirózsa-szálak
milliónyi szirma,
Olyan, mintha némán,
könnyek nélkül sírna.

Vén hantok szépülnek,
Holtak napja közel.
Felsóhajt egy szellő,
talán lelkük jön el...

Szívünkben őrizzük
emlékeink által,
Szeretteink lényét
ki nem hunyó lánggal.

Őket már a mennyben
angyalok vezetik.
Örök világosság
fényeskedjék nekik!

Puha csend vigyázza
poraikat, s álom.
Lehunyt szemeikre
örök béke szálljon!

Táncolnak a fények,
viasz s könnyek folynak,
Mécsláng az emlékük,
pedig köztünk voltak!

Sorsunk a körforgás,
Krisztus a kereszten -
Megszülettünk, élünk,
és elmegyünk csendben...
_________________
Edit
http://indafoto.hu/BneEdit/collections
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.10.31, 17:18    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

ó, számomra alapmű... bár az egész kötet az. teli van még kincsekkel, kortól függetlenül érdemes kézközelben tartani.

zseniális, elsőre nem tűnik fel, hogy nincsenek benne rímek és mégis nyugalmat árasztó zeneiséggel hullámzik a szöveg, mintha rímelne. ez az, amit nem lehet tanulni, csak születni rá, mint egy töredékben írja valahogy úgy, hogy ha verset írok, nem írni volna jó. vagy a Nagyon fáj-ban, "De énnekem / pénzt hoz fájdalmas énekem" - szándék nélkül költeni, mert így jön magától, ez már nem öncélú "művészkedés"
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
ászokfa
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jan 23, 2005
Hozzászólások: 3580

HozzászólásElküldve: 2010.10.31, 17:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Ez a József Attila vers nekem nem volt ismert. Vagy csak fülem nem volt hozzá? És mégis?
Elolvastam egyszer, majd még és majd többször.... Jó, hogy itt van....
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Tábortűz Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás az oldalra: Előző  1, 2, 3 ... , 21, 22, 23  Következő
22 / 23 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban

Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.088 másodperc