Versek, költemények (4)

[bau]

Nekem is nagyon tetszik
_________________

[kutyus]

BAu
ez nagyon aranyos versike......el is mentettem magamnak!!!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bau]

A fiam egy régi tanára írta ezeket a kedves verseket!



_________________

[Bojtárgazdi]

Álmodjon...

Még csak nemrég kaptam rá a verseire.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[bau]

[ászokfa]

Valaki jár a fák hegyén...Kányádi Sándor elment közülünk.
https://youtu.be/efH8TdXKOzM

A verset olvasni kell mondta valamikor, hát fogadjunk szót:
KÁNYÁDI SÁNDOR: ÁLMODÓ

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még - kérdik -, nem elég?
Örülök persze - szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán - és álmodom.
_________________

[Bojtárgazdi]

Kvlividze (leírni tudom, kimondani nem) egy grúz költő. A neten sincs róla semmi jóformán.
Van egy csodaszép verse, még valamikor egy Nők Lapjában jelent meg. Pár sor bennem ragadt, és az egésznek a szépsége. Most a netes antikvárban vettem egy Kvlividze-kötetet (talán az egyetlen magyarul), hátha... És nagy örömömre nemcsak hogy benne van a Búcsúzás, de a könyv selyem könyvjelzője is pont annál a versnél van betéve!

Most nem gépelem be, mert hosszú és a talira készülök - de ami késik, nem múlik.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[kutyus]

Bojti
valóban kedves kis vers....és igazat is beszél
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[Bojtárgazdi]

A ma kézhez vett kötetben találtam. Olyan aranyos!

Miha Kvlividze

Kisgyerek

Deszkapalánk
rozzant harmonikája.
Topog egy kisgyerek.
Még tiszta szemmel bámul
a világba.
Lát egy fehér borsóvirágot,
nyúl érte, hogy letépje.
De a virág felrebben, és
szárnyat bont,
ellibeg a messzeségbe.
A kisgyerek igézve
bámul utána...
Ó, ha így tudná nézni,
így, boldog ámulattal
vénkorára
a kertet
és a megroggyant palánkot,
meg az apró csodát,
a pillangóvá lett
borsóvirágot!

(Rab Zsuzsa fordítása)
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[Emmylie]

Svajcban élö irónö barátnöm verse.Azt hiszem az idei könyvhéten nem lesz ott.
Egyáltalán mikor lesz az idén a könyvhét?


Zsuzsa A. Túri

Megvilágosodás

Hányszor hívtál már s indultam feléd
bizonytalan léptekkel a porban,
halványan hallottam égi zenéd,
anélkül, hogy tudtam volna, hol van
ki üzen,
vagy talán mélyen, bennem
zendül reményből mégis a csoda,
ami miatt messzire kell mennem,
és útközben kiderül majd, hova,
és mint vásári tükrös szobában
mindenfelől intett hímzett fátyol,
s feloldódtam a kínált csodában,
fent lebegve közel volt a távol.
Hegytetőkről völgykatlanba nézve
jó hírnökként igét büszkén vittem,
elfelejtett imákat idézve
kerestelek, s mikor már azt hittem,
közel vagy, abbamaradt a zene.
És mert a bűn csábítóbb a hitnél,
hosszan sodort a mohóság szele,
a Nap felé szálltam, vagy Te vittél,
rongy lelkemért másokat okoltam,
láttam szépet, zavaros homályból,
láttam halált a földi Pokolban,
láttam kínt, mit lefedett csöndsátor,
láttam angyalt, árnyak közül nézett,
kezét felemelte, hogy megáldjon,
és suttogva megnevezett téged,
leintettem, hogy egy cseppet várjon,
láttam, míg a templom torka elnyelt,
szentjeid közt lelkek mint cikáznak,
és láttam a fiadat. Az Embert.
Ki meggyötört gazdája-e háznak.
Rózsaablak ragyogott előttem,
s tükröződött színesen a földön,
felnéztem az oltárra erőtlen,
s megértettem: ez is csak egy börtön.
Láttam gyertyát, szöget a kereszten,
simította talpam hűvös márvány,
hívott fiad, hogy most felfedezzem,
de hirtelen úgy tűnt, csak egy bálvány,
padok között magányosan mentem
és rám nézett néhány hívő ember,
azt hiszem, hogy megértettem menten,
ezeknek a Szent Biblia nem kell,
ahogy ülnek megváltásra várva
ők is csak az elmúlástól félnek,
s el akarják hinni, nem hiába
járnak ide, s ha zendül az ének,
benned, általad majd tovább élnek,
és a kezük imába, ha dermed,
utat nyitsz talán bennük a fénynek,
nyílt boldogság tölti meg a termet,
s aranyfüstös szobrok között járva
megérintett suhogva a lelkük,
reménykedő halandók bús álma,
szemeikben galaxisok égtek,
áhítatban és semmit se látva,
együtt szóltak, ültek, álltak, léptek,
nem gondolva az éhes halálra.
Láttam hideg szemükben a szégyent.
Hogy feltámadásban ők se bíznak.
Bebeszélik maguknak az Édent.
S minden gyengét maguk közé hívnak.

Láttam a tőrt a vakok kezében.
Láttam foszlott felhőit egemnek.
Láttam a tőrt merülni a vérben,
míg nevedben rendet tenni mennek
akik szelíd áhítatban ülnek
érdekből tán ölni fognak érted,
gyilkosságok céllá szentesülnek,
s ünnepelnek, pedig nem Te kérted.

Aztán lassan lépcsőn botladoztam,
messze tűnt a megálmodott Éden,
mit reméltem...
Csak keservet hoztam.
És bevallom: akkor újra féltem.
Minden út lejt a sírgödör felé,
csak hízelgés az emberi hála.
Ki kerül majd a Te színed elé?
Nem kulcsolom kezeim imára...
Ha létezel, elég munkád akad.
Nem lehet a Hit, az ima fegyver.
Szomorú vagy? Maradj hát hallgatag.
Tévedésből szól Hozzád az ember.
Menekülök most, elfutok sután,
elfúlt szavak közé akad lábam,
nem hiszek életben halál után,
hiszek élet utáni halálban.

[Bojtárgazdi]

Juhász Gyula

Nyár

A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)

A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok és siratom magam!)
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[kutyus]

Aranyosi Ervin :Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[Tasa]

TÓTH ÁRPÁD

ÁPRILIS

Április, április, bolondok hónapja !
Szeretlek én téged, - a föld akkor kapja
A langyos, csillogó, locsogó esőket,
Melyeket hallgatni oly jó, a szív éled......

Április, április , - bolondok hónapja !
Zöld füvét a csikó ropogva harapja,
Zsenge reménységnek harmatozó füvét
Harapja friss szájjal egész Emberiség.

Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok,
Hajoljatok reánk, derék , új falombok,
Az legyen a divat, áprilisi fényből,
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.

1928
_________________
Az élethez való jog, kortól független...

www.idosallatok.hu

[Bojtárgazdi]

WASS ALBERT

A HONTALASÁG HITVALLÁSA

Hontalan vagyok
mert vallom,
hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.

Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember
s hogy egymásra kell, leljen minden ember,
mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok, de vallom
rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.

1947
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[bau]

Búgócsigák

Élt egy körbe-körbe pergő
búgócsigabiga: Gergő,
ki egy girbegurba,görbe
körben pörgött körbe-körbe.

Egy szép napon ez a pergő,
kergeberge kicsi Gergő
(pontosabban egy szép éjjel)
összepörgött Abigéllel.

„Minek ez a szédült, kába,
körbe-körbe karikába
ez a körkörös rabiga?”-
búgott a lány csigabiga,
s addig súgott-búgott, míg a
megszédített fiúcsiga
egy még kisebb körben pörgött,
csak körötte forgott-sürgött

A pörgéstől úgy bepörgött,
hogy a kis körből kipörgött.
s -uccu neki!- Csiga Gergő
megszökött.Irány az erdő.

Ám Abigél a lánycsiga
azt mondta: nem oda Biga!,
s hogy ne legyen a kis pergő
Búgócsigabiga Gergő
árokpartokon hempergő
rossz csavargó és tekergő,
megkereste, fülön csípte,
gyorsan oltár elé vitte,
s rárakta a csiga- igát,
férjül vette Gergő csigát,

Így aztán a körbepergő
Búgócsigabiga, Gergő
és Csigabiga Abigél.
együtt pörög, s búg, amíg él.
_________________