Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit
sem zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt… – Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd üvegesedem,
ízlés szerint.
ízlés szerint. Tojás, fiam, ne félj,
kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt
füleket – szónk rekesztve egyesülni
a rántotta nagy mártíriumában.
amikor a hagymás tojás rántotta készül.... _________________ http://indafoto.hu/terneicsilla
A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 42198 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.03.02, 05:50 Hozzászólás témája:
Szép búcsúztató........összeszedte minden mesealakját, és kedves verssel engedte útjára _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Süsü búsul, Mirr-murr gyászol,
és ma Pom-pom sem varázsol.
Gombóc Artur – üres asztal –
már a csoki sem vigasztal!
Elment hát a nagy mesélő,
több csodát már nem mesél ő!
Pedig biztos maradt elég,
nem mondta még el a felét!
Nagy Ho-horgász sem fog halat,
bánatában otthon maradt.
Picur nem ment Iskolába,
nem viszi el oda lába.
A legkisebb ugrifüles
pityereg, mert szíve üres.
Kutyánszky Kázmér sem versel,
nem törődhet ma a verssel.
Keménykalap sutba dobva,
krumpliorr sem vigyorog ma.
Fagylaltot a Bagaméri
nem mérhet, s ezt maga kéri!
Sün Balázs, Oriza Triznyák
jó kedvüket másra bízták.
A Bátor tintanyúl is fél,
hogy többé már nem mesél…
Szárítókötél sem támad,
ma már ő sem növeszt lábat.
Sebaj Tóbiásnál baj van,
ő is osztozik a bajban.
Csukás István elment messze,
ilyen mesemondónk lesz-e?
Ám meséi itt maradnak,
gyermekeknek hitet adnak.
S kiben ekkora nagy szív élt,
– jól használta, nem volt kímélt –
szeretettel búcsúztatjuk,
és azt mind-mind megfogadjuk,
el őt, soha nem feledjük,
a meséit újra kezdjük,
s amíg olvassák valakik,
addig a szívekben lakik!
Nagyon szerény ember. Néha levelet váltunk, a szakdolgozatomban is kikértem a véleményét, értékelték is nagyon, hogy "élő forrást" is kerestem.
Elhunyt a felesége, nagyon nehezen él a nyugdíjából.
Anno a külkerből eltanácsolták, mert túl szép leveleket írt. Majdnem verseket.
Jó lenne valami díjjal is megbecsülni, amíg még élvezhetné. _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
_________________ Aki minden nap nevet, nem azért teszi, mert mindig jól mennek a dolgai, hanem azért, mert megtanulta, hogy mosolyognia kell a jón és a rosszon egyaránt.
Egy divatos költő irritál engemet,
Aki közhelyekhez rímeket illeget.
Azt hiszem, ráismertem.
Ő a XXI. századi Szabolcska.
Keresztelőn, nyugdíjas karácsonyon, nőnapon, anyák napján, facebookon és a vízcsapon is ő folyik.
Mit folyik - ömlik.
(Mellesleg Szabolcska is... ) _________________ Aki minden nap nevet, nem azért teszi, mert mindig jól mennek a dolgai, hanem azért, mert megtanulta, hogy mosolyognia kell a jón és a rosszon egyaránt.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
Gábor