Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit
sem zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt… – Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd üvegesedem,
ízlés szerint.
ízlés szerint. Tojás, fiam, ne félj,
kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt
füleket – szónk rekesztve egyesülni
a rántotta nagy mártíriumában.
amikor a hagymás tojás rántotta készül.... _________________ http://indafoto.hu/terneicsilla
A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 42198 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.03.02, 05:50 Hozzászólás témája:
Szép búcsúztató........összeszedte minden mesealakját, és kedves verssel engedte útjára _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Süsü búsul, Mirr-murr gyászol,
és ma Pom-pom sem varázsol.
Gombóc Artur – üres asztal –
már a csoki sem vigasztal!
Elment hát a nagy mesélő,
több csodát már nem mesél ő!
Pedig biztos maradt elég,
nem mondta még el a felét!
Nagy Ho-horgász sem fog halat,
bánatában otthon maradt.
Picur nem ment Iskolába,
nem viszi el oda lába.
A legkisebb ugrifüles
pityereg, mert szíve üres.
Kutyánszky Kázmér sem versel,
nem törődhet ma a verssel.
Keménykalap sutba dobva,
krumpliorr sem vigyorog ma.
Fagylaltot a Bagaméri
nem mérhet, s ezt maga kéri!
Sün Balázs, Oriza Triznyák
jó kedvüket másra bízták.
A Bátor tintanyúl is fél,
hogy többé már nem mesél…
Szárítókötél sem támad,
ma már ő sem növeszt lábat.
Sebaj Tóbiásnál baj van,
ő is osztozik a bajban.
Csukás István elment messze,
ilyen mesemondónk lesz-e?
Ám meséi itt maradnak,
gyermekeknek hitet adnak.
S kiben ekkora nagy szív élt,
– jól használta, nem volt kímélt –
szeretettel búcsúztatjuk,
és azt mind-mind megfogadjuk,
el őt, soha nem feledjük,
a meséit újra kezdjük,
s amíg olvassák valakik,
addig a szívekben lakik!
Nagyon szerény ember. Néha levelet váltunk, a szakdolgozatomban is kikértem a véleményét, értékelték is nagyon, hogy "élő forrást" is kerestem.
Elhunyt a felesége, nagyon nehezen él a nyugdíjából.
Anno a külkerből eltanácsolták, mert túl szép leveleket írt. Majdnem verseket.
Jó lenne valami díjjal is megbecsülni, amíg még élvezhetné. _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
_________________ Aki minden nap nevet, nem azért teszi, mert mindig jól mennek a dolgai, hanem azért, mert megtanulta, hogy mosolyognia kell a jón és a rosszon egyaránt.
Egy divatos költő irritál engemet,
Aki közhelyekhez rímeket illeget.
Azt hiszem, ráismertem.
Ő a XXI. századi Szabolcska.
Keresztelőn, nyugdíjas karácsonyon, nőnapon, anyák napján, facebookon és a vízcsapon is ő folyik.
Mit folyik - ömlik.
(Mellesleg Szabolcska is... ) _________________ Aki minden nap nevet, nem azért teszi, mert mindig jól mennek a dolgai, hanem azért, mert megtanulta, hogy mosolyognia kell a jón és a rosszon egyaránt.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban