Versek, költemények (4)

[Szécsike]

Nagggyon jóóó!

Akkor öregedtél,most pedig fiatalodsz.

Fiatal koromban ha valaki megemlítette,hogy majd megtudod ha megéred /pl./ a hatvanat....
Kinevettem,: hol leszek én már akkor,meg sem érem.

[ászokfa]

Hú akkor azt hittem már öregszem. Tévedtem.
Ezt már nyolc éve követtem el:
2010.08.20
Pöppl László

DAME'S ROCKET

Augusztus
tenyere lefele fordult
Mézes már s fakul
szilva hamva
Eltitkolt nyarak álmai

Kora este jőnek
csillagos égen
megjelennek
Estike illatot öntögetnek
Hold fénye szívekre ül

Árnylányok
Violaszín fátyolban
Libbennek ide oda
Virág illata
reggelre
elvénült nyár
hajnala

Hamu hajamon
kővé vál
_________________

[kutyus]

Szép vers! köszönöm
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[Emmylie]

Halgassátok meg A Turi Zsuzsa Svájcban élö költö barátnöm versét Kováts Péter elöadásában.

https://www.youtube.com/watch?v=dQvPHakhNM4&feature=youtu.be

[kutyus]

Nagyon megkapó, megfontolandó veret találtam



Moretti Gemma: Másként

Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körül csodálni.

Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik.

Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi időm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[kutyus]

Igen Lacikám, igazad van, nagyon egyre hajaz a két vers mondandója
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[ászokfa]

Nincsenek szavak az előbbi vershez. Némi áthallással olvastam ezeket tőle:
Kányádi Sándor
Ólomrajz
itt visszacsökött minden
vissza gyerekkoromba
itt minden mintha ötven
esztendő előtt volna
talán még a kapák is
azóta vannak csorbán
a fészerben egy-egy kis
lerongyolódott portán
s a régi játszótársak
szinte megszólalásig
olyanok mint valának
hajdanán nagyapáik
mintha mindaz mi történt
nem volna megtörténve
egy kapavágás földért
testvér ront a testvérre
az idő állni látszik
s a tévé estelente
mintha nekik egy másik
bolygóról közvetítne
_________________

[kutyus]

Kányádi Sándor: Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: Mi atyánk, Ki vagy a mennyekben.

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, – hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg a homlokod…
S mond: Uram! Legyen meg a Te akaratod!

Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, sőt ellen támadsz,
Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram! Segíts, s bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magadat,
S később rádöbbentél, hogy kihasználtak…
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el teremtődnek:
Uram! Megbocsátok az ellenem vétkezőknek…

Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!
Azt kérded: Miért tűröd ezt?! Istenem! MIATYÁNK!
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:
Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől! Ments meg a „Gonosztól”

AMEN

UTÓHANG

S akkor szólt a Mester, kemény szelíden:
Távozz, Sátán! Szűnj vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?
Bízzatok! Hiszen Én megígértem nektek,
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!…
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
S a végső időkig Veletek maradok!

AMEN
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bau]

Nekem is nagyon tetszik
_________________

[kutyus]

BAu
ez nagyon aranyos versike......el is mentettem magamnak!!!
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[bau]

A fiam egy régi tanára írta ezeket a kedves verseket!



_________________

[Bojtárgazdi]

Álmodjon...

Még csak nemrég kaptam rá a verseire.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[bau]

[ászokfa]

Valaki jár a fák hegyén...Kányádi Sándor elment közülünk.
https://youtu.be/efH8TdXKOzM

A verset olvasni kell mondta valamikor, hát fogadjunk szót:
KÁNYÁDI SÁNDOR: ÁLMODÓ

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?

Fényről álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még - kérdik -, nem elég?
Örülök persze - szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán - és álmodom.
_________________

[Bojtárgazdi]

Kvlividze (leírni tudom, kimondani nem) egy grúz költő. A neten sincs róla semmi jóformán.
Van egy csodaszép verse, még valamikor egy Nők Lapjában jelent meg. Pár sor bennem ragadt, és az egésznek a szépsége. Most a netes antikvárban vettem egy Kvlividze-kötetet (talán az egyetlen magyarul), hátha... És nagy örömömre nemcsak hogy benne van a Búcsúzás, de a könyv selyem könyvjelzője is pont annál a versnél van betéve!

Most nem gépelem be, mert hosszú és a talira készülök - de ami késik, nem múlik.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.