14 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
*bau
Tagok: 2 / 18286
Összes látogató: 8
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
- Szakértői témák:

- Kertészeti témák:
Milyen növényt vettem/szereztem ma (20 )
Segítség csak kertészeti témákban(17)
Vendégeink a kertben(17)
Citrusokról mindent (9)
CSERE-BERE növények, magok....(50)
Egzotikus és különleges növények (15)
Leanderek(18)
Mangó, kiwi és egyéb egzotikus gyümölcsök (4)
Konyhakerti növények (14)
Szárazkert
Kertünk meglepetései (2)
Karácsonyi-, húsvéti- és levélkaktuszok (11)
Szobanövények (22)
Hagymások, gumósok, rizómások (34)
Fokföldi ibolya / Saintpaulia (52)

- Tábortűz témák:
Találd ki (28)
IDŐJÁRÁS (60)
Gazlap SZAKÁCSKÖNYV (69)
JÓ TUDNI...érdekességek...ismeretterjesztő írások (5)
A Tudat keresése (2)
Jól sikerült képek...legalábbis szerintünk (25)
Kávéház (40)
Ki milyen zenét hallgat Gazlapozás közben (9)
Vicces történetek,...képek(16)
Milyen öröm ért ma? (37)
Kedvenc filmem, színészem
Furcsa,megmagyarázhatatlan dolgok története....

A Gazlap Fórumai
Tábortűz
Kertészet
Szakértők
Műhely
Archívum
Virágrend
Hirdetés
Üzenőfal
4:26:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét Micsoda jelek a tavaszról
3:41:pm Bojtárgazdi :
Szép napot kívánok! Már jön a Tavasz, mert a szomszéd megkért, vágjuk le a hozzá átlógó ágakat!
5:09:am kutyus :
Jó reggelt!
5:34:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
1:39:pm Bojtárgazdi :
Bauka, hát voltam már jobban, de rosszabbul se legyek! Puszi!
3:14:pm bau :
Bojto!Végre előkerültél! Már kerestünk! Jól vagy?
2:14:pm Bojtárgazdi :
Szép délutánt kívánok én is! Itt csodás napsütés van, de kicsit élénk a szél.
1:33:pm Emmylie :
Szép délutánt.
5:24:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
12:11:pm bau :
Pilikém! itt a "fényes nap" lassan átalakul havazásba!
7:37:am pili :
Szépvasárnapot! (Süss fel, nap... Fényes nap...)
5:40:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!
6:50:am Emmylie :
Kivanok mindenkinek szep napot
6:49:am Emmylie :
Vissza utazo napom van
5:56:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek! Pécsett voltam tegnap a fotókiállításunk megnyitóján........ma jd jön a beszámoló
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés

Gazlap.hu :: Téma megtekintése - Versek, költemények (4)
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   CsoportokCsoportok   ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Versek, költemények (4)
Ugrás az oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 19, 20, 21, 22  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Tábortűz
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2011.01.12, 11:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Frederico Garcia Lorca - Nagy László

SIRATÓÉNEK IGNACIO SÁNCHES MEJÍAS TORREÁDOR FÖLÖTT

Délután öt órakor.
Pontosan délután öt óra volt.
A fehér gyolcslepedőt gyermek hozta
délután öt órakor.
Aztán a halál - a halál létezett csak
délután öt órakor.

És szél támadt, a vattát elsodorta
délután öt órakor.
A nikkelt, kristályt kiverte a rozsda
délután öt órakor.
Galamb és leopárd, ím, összecsapnak
délután öt órakor.
Egy comb tusakszik báva báva bikaszarvval
délután öt órakor.
Az utcasarkon csend-csoportok állnak
délután öt órakor.
És áll a bika győztes szívvel, árván,
délután öt órakor.
Arzénharangok rengenek a füstben
délután öt órakor.
Mikor a hóverejték kiütötte
délután öt órakor.
Mikor a jód az arénát bevette
délután öt órakor.
Halál rakott tojásokat a sebbe,
délután öt órakor.
Délután öt órakor.
Pontosan délután öt órakor.

Keréken járó koporsó az ágya
délután öt órakor.
Sikoltanak fülébe csontok, sípok
délután öt órakor.
Már fújt a bika, ott bömbölt előtte
délután öt órakor.
A fal haláltusától szivárványos
délután öt órakor,
És útban már az üszkösödés, bomlás
délután öt órakor.
Lágyéka zöldjén kinyílt liliom-fej
délután öt órakor.
Sebei izzó, vérző égitestek
délután öt órakor.
A tumultus az ablakot benyomta
délután öt órakor.
Ó, délutáni iszonyú öt óra!
És minden órán: délután öt óra!
És árnyékban is: délután öt óra.

2.
A kiontott vér

Nem akarom látni!

Szólj a holdra, süssön már ki,
jöjjön Ignacio vérét
a porondon beszitálni.

Nem akarom látni!

Tárul a hold, gőzölögnek
felhők lankadt lovacskái,
álomi arénán fűzek
hajlanak le a korlátig.
Nem akarom látni!
Emlék perzsel, szóljon bárki:
függönyözze el parányi
virágaival a jázmin!

Nem akarom látni!

Tehene a vén világnak
sírva a porondra áll ki,
végignyal egy véres arcot,
busa nyelve izzó kármin.
Ím, Guisando sziklakőből
s halálból vésett bikái
bömbölnek, mint két évszázad,
fáj nekik a földben állni.
Nem.
Nem akarom látni!

Ignacio vállán halál,
járja lépcsők garmadáit,
hajnalt keres, nem találja,
vak éjszaka öble ásít.
Keresi kemény arcélét,
álomkép lett - szertemálik,
keresi szép testét - s vére
kitárulva rávilágít.
Ne űzzetek vérét látni!
Végignézni vérszivárvány
suhogását lankadásig,
grádicsokra, páholyokra
sütő pírja mint cikázik,
miként sajog bőrön, posztón
s lármás sokadalmat lázít!
Ki mondta, hogy kihajoljak!
Ne űzzetek vérét látni!

Mikor támadták a szarvak,
tárva várták pupillái.
Szörnyű anyák ágaskodtak,
szörnyen vágytak oda látni!
S támadt rejtelmes fuvallat,
szívták barmok fulladásig
s bőgtek mennyei mezőkre,
föl a kapitány-bikákig.
Nem látsz férfit Sevillában
virtussal ki így elámít,
nincs ragyogóbb kard e kardnál,
tisztább szívre nem találsz itt.
Oroszlánok erejével
ereje csodásan játszik.
S mint a remek márványtorzó:
hordja a szellem csodáit.
Ragyogó andaluz Róma,
aranyod fején világít,
ékes nárdus-mosolyában
báj, okosság fölvirágzik.
Ó, remekszép torreádor!
Ó, hegyek közt óriási!
Ó, kalászt becéző lelke!
Ó, sarkantyús ércbokái!
Ó, harmatgyöngyhöz gyengéd!
Ó, a vásárban királyi!
Ó, szörnyű: verik a végzet
végső gyászbanderillái!

Immár elpihent örökre.
Rajta moha s fű cicázik.
Bontogatják biztos ujjak.
Koponyájából virág nyílt.

Immár a vére árad énekelve,
lapályra, rétre, - rétek bús gulyáit
hökkenti, szaruvillák között siklik,
a tejködből riadtan kiválik,
hullámzik, bukdos, csülkökön, patákon
e mérhetetlen sötét vér-kanális,
hogy fenn, a csillag-Guadalquivir mellett
vértó legyen, tükör és viharzás is.

Ó, fehér fal, Spanyolország!
Ó, kín fekete bikái!
Ó, Ignacio kemény vére,
csalogány artériái.
Nem.
Nem akarom látni!
Mert nincs kehely, hogy vére beleférne,
nincs fecskeszáj, hogy forrását inná ki,
nincs zuzmara, hogy csillaggá fagyassza,
nincs dal s liliom buzgását elállni,
nincs kristály s színezüst, hogy beborítsa.
Nem.
Nem akarom látni!

3
A teste itt van

A sírkő: homlok. Rajta az álmok nyöszörögnek.
Kanyargó víz itt nincs, és nincs dérmarta cédrus.
A sírkő: váll. Egy zordon világot, időt vonszol,
könnyfákkal, szalagokkal, bolygókkal ékesítve.

Ijedt esőket láttam, futottak tárt habokhoz,
föltartott gyenge karral rebegett mind az égre,
nehogy magához rántsa a horgas, rideg sírkő,
mert minden porcot szétlök, de vért nem vesz magába.

A kő befogad magvat, fondor ködöket, nyirkot,
pacsirták csipkevázát, homályfarkasok csontját,
s nem tár ki hangot, lángot, de tár sivár arénát,
csak új és új arénát, örök palánkok nélkül.

Ignacio, a délceg, itt fekszik kiterítve.
Már vége. Mi történik? Ó, nézzetek a testre:
halál kente be kénnel, a fejét kicserélte
fekete bikafejre: minotaurusz-fejre!

Már vége. Már a száján az esőlé beárad.
Behorpadt mellét kergén a levegő elhagyja.
A hó-könnyekben fürdő Szerelem íme árva,
üzekvő barmok tornyán kuporog, úgy melegszik.

Mi az, ti mit beszéltek? A csend bűzhödve nyugszik.
Egy bomló, omló testet látunk itt színről színre.
Remekül tiszta forma, tegnap még csalogányos,
ma rontva elborítják éktelen lukak, rések.

Ki gyűri szemfedőjét? Nem igaz, amit mormol.
Sarokban siratóját ne óbégassa senki,
riasztani a sátánt a sarkantyú se csöngjön.
Itt nem akarok mást, csak kitárult szemmel nézni,
úgy látni ezt a testet, hogy él és nincs nyugalma!

Lássam a keménytorkú férfiakat itt körben,
akik csikót betörnek, vizeket zaboláznak,
akik ha énekelnek, egész csontvázuk zeng-bong,
mert szájukban temérdek szikla és dörgő csillag!

Körötte látnám őket, e kő előtt karéjban,
seregestől e drága szikkadt-gyeplőjű testnél.
Akarom: igazítsák a kivezető útra
e kapitányt, kit gúzsba kötött, befont a végzet.

Tanítsanak meg engem folyóvíz-áradású,
bárányködökben zúgó mélységes siratóra,
hogy elsodorja innen Ignaciot, ne hallja
a bikák bömbölését, ideges fújtatását.

A hold-arénán vesszen, a hold-üsző szemébe,
a mozdulatlan, báva, kislányos ámulásba,
az éjszakába vesszen, halak közé a csöndbe,
fehér bozótként rezgő tünemény füstbe vesszen!

Nem engedem, hogy arcát kendővel beterítsék,
hadd szokja meg a hurcolt, hozzácsatolt halált is.
Ignacio, hát menj el! Ne halld a párás bőgést,
alúdj, repülj és nyughass! Ó, a tenger is meghal!

4
A lelke távol

Bikák és fügefák már nem ismernek,
sem házad lovai s a pici hangyák.
A délután s a gyermek nem ismernek,
mert meghaltál, mert elmentél örökre.

A sírkő vállai már nem ismernek,
sem a fekete selymek, ahol bomlasz.
Elnémult emlékeid nem ismernek,
mert meghaltál, mert elmentél örökre.

Majd jön az ősz csigákkal és homállyal,
a köd fürtjeit préselő hegyekkel,
de szemed fényét nem keresi senki,
mert meghaltál, mert elmentél örökre.

Mert meghaltál, mert elmentél örökre,
mint minden halandó, ki földbe tér meg,
mint minden halott, akit elfelednek,
akár a kutyát, ha dögkertbe dobták!

Nem ismer téged senki. Nem. De én dalollak.
Derítem glóriába arcéled gráciáját.
Tudásod érettségét dalommal dicsőítem,
mert ábrándod halál volt, a halál szájaíze,
s vitézlő vígságodra köddel borult a bánat.

Soká születik párja - tán sohse jön világra
ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag.
Elcsukló szavaimmal siratlak délceg fenség,
s a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt.
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Zsopi
Mamutfenyő
Mamutfenyő


Csatlakozott: Aug 22, 2007
Hozzászólások: 2144
Tartózkodási hely: Nagykanizsa-Miklósfa

HozzászólásElküldve: 2011.01.11, 12:27    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Karácsonyra megkaptam Varró Dániel Akinek a lába hatos c. kötetét. Ebből a könyvből teszek most közzé két verset.

Szakirodalom-tanulmányozgató
ezt aggodalmaskodva kell mondogatni

Kisbabám, te sokszor sírsz.
Mit ír erről Dr. Sears?

Fel-felébredsz éjjelente.
Mit szól ehhez Czeizel Endre?

Megéhezni jókor szoktál?
Csekkoljuk le Dr. Spocknál!

Fejed lágya vajon benő?
Mit mond erről Ranschburg Jenő?

Mért van az, hogy ez a gyerek
állandóan nyekerg itt?
Kérdezzük meg Vekerdyt!

Repülőző
ezt hanyatt fekve, két kézzel magunk fölé tartott kisbabánkat óvatosan forgatva kell mondogatni

Alul én, felül ő,
ott köröz a repülő!

Sokoldalú gyermek ez,
röpül is, meg permetez.

Ide lő, oda lő,
permetez a repülő,

mindenhova jut a nyál,
kivirul a táj!
_________________
Zsopi, a Hölgynövény


"És olyanok is vagytok, akár az évszakok,
És bár a télben megtagadjátok a tavaszt,
A bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében, és nem szenved sérelmet." (Kahlil Gibran)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
viharhangya
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jun 16, 2009
Hozzászólások: 3683
Tartózkodási hely: Nyíradony

HozzászólásElküldve: 2011.01.09, 09:36    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

leginkább mégiscsak ide illik, Rolling Eyes erre emlékeztek még?

Magas kőszikláról egy völgybe néztem én,
Láttam három grófot ki csónakázni kélt,
A leges legifjabbik egy királypárti volt
szeretett egy lánykát kinek régen udvarolt.
Mivel a lányka szegény volt, nem lehetett övé,
bezárkózott a zárdába a szent falak közé.

Mikor a gróf ezt megtudta, oda sietett,
A zárda kapuján, már be is zörgetett.
Kijön egy vén apáca kérdi kit keres,
- Hol van az a lányka ki tegnap érkezett!
- Nem érkezett senki, el sem mehetett,

-Jobban teszi gróf úr, ha innen elsiet!
- Adjátok ki a lánykát, vagy rátok töröm a zárdát, a zárda szent falát!

Ekkor kilép a lányka, talpig fehérben
haja le volt vágva és fel volt szentelve.
A gróf benyúl zsebébe, kivesz egy karikát,
átnyújtja a lánynak a lány válaszol reá:
-Minek nekem ez a gyűrű hisz úgyse hordhatom,
fiatal gróf a férjem, ezt úgy sem mondhatom.

A gróf benyúl zsebébe, kiveszi pisztolyát,
szíven lövi a lánykát utána önmagát.
A lányka fájdalmában csak annyit mondhatott:
- A mi szerelmünk is csak eddig tarthatott.
A zárda négy sarkában négy szál gyertya ég,
most temetik a lánykát, és a vőlegényt.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
ametiszt
Mamutfenyő
Mamutfenyő


Csatlakozott: Feb 16, 2009
Hozzászólások: 2171
Tartózkodási hely: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

HozzászólásElküldve: 2011.01.02, 18:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Még egy Nagy László:

Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
_________________
ametiszt

Örökké nem eshet...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
katasok
Park
Park


Csatlakozott: Feb 19, 2008
Hozzászólások: 5769
Tartózkodási hely: Újszász/Szolnok Megye/

HozzászólásElküldve: 2011.01.02, 17:02    Hozzászólás témája: üzi Hozzászólás, az előzmény idézésével

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.

- Veronica A.Schoffstall -
_________________


"A mosoly vidáman világitó kis ablak a közöny sötét éjszakájában"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
ametiszt
Mamutfenyő
Mamutfenyő


Csatlakozott: Feb 16, 2009
Hozzászólások: 2171
Tartózkodási hely: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

HozzászólásElküldve: 2011.01.01, 12:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Nagy László: Adjon az Isten -

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,

kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.
_________________
ametiszt

Örökké nem eshet...
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
ászokfa
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jan 23, 2005
Hozzászólások: 3505

HozzászólásElküldve: 2011.01.01, 09:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Petőfi Sándor
SZÜLŐFÖLDEMEN
..
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"

Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom,
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"


...
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
kismonika
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Apr 12, 2008
Hozzászólások: 4258
Tartózkodási hely: Pécs

HozzászólásElküldve: 2010.12.30, 10:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Aranylanak a halvány ablakok...
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszálott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhában állnak a fák.

A hazatérő félve,csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos,elhaló.

S az ószín égből a halk éjszakában
táncolva,zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.
_________________
http://hetszinvilag.lapunk.hu/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.12.15, 08:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Gelléri Andor Endre

A föld

Itt álltak: az alkonyban lihegő táj és szemben egymással az átszellemült fiú és apja, a paraszt.
Az öreg megrázta és lehajtotta a fejét.
-Nem értem, nem értem... de mondd, Ilust csak elveszed?
-Nem!
-Paraszt sem leszel?
-Nem!
-És hát akkor mi?
-Tagadója a tradícióknak. A nemhívés hívője... Nem hinni akarok, hanem tudni. Az egoizmust kikiáltom a mai fiatalság nevében: minden magamból és énértem történik.
Az öreg hallgatott.
A fiú fütyülni kezdett, a körmeit nézte, amik lakkozva voltak... A könyveit mutatta most.
-kémia. Anyagisme. Mathezis. Elektro. Semmi tétovázás vagy elérzékenyülés. Szabályok, következtetések.
Az öreg odanéz a könyvekre.
-Hát ez lenne több a földnél?
-Sokkal több!
-Nem igaz! - mondja az öreg, és fölforr a vére.
Lemutat a földre.
-Ebből éltél, és ebből élsz!... Vagy talán ezekből?! - kiáltja vadul, és kivágja fia kezéből a könyveket.
Azok odahullanak a földre.
-Paraszt! - mondja a fiú.
Az öreg meghallja. Kitör, mint a vihar.
-Az bizony, az! - ordítja harsogva - innen kinőtt paraszt, ebből, ebből a földből!
És részegülten, ragyogó szemmel ráhajol az apa a szántásra, belényomja az arcát, a száját széttárja, a fogai villogva látszanak, amint beleharap a földbe, mint a legízesebb emberi jóba. A szája tömve van vele, és csattogva ízleli, mint a fenevad a vért, az élet alapját. Lángol a szeme, míg reszkető örömhangokkal hívja a fiát.
-Hagyd ott a várost, és csókold meg a földtől ízes számat!
A fiú nézte...
Majd lehunyta a szemét, és eléje tűntek a a paloták, a parkett, a nők. Az urak! Ó!
Nem szólt, hanem lehajolt a könyveiért, összeszedte őket, és leverte róluk a földet...
Lebukott a nap! Este lett!... És lidércek világoltak az utakon.
Nyomukba ment a fiú, és elérte a Várost...
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
katasok
Park
Park


Csatlakozott: Feb 19, 2008
Hozzászólások: 5769
Tartózkodási hely: Újszász/Szolnok Megye/

HozzászólásElküldve: 2010.12.01, 21:20    Hozzászólás témája: üzi Hozzászólás, az előzmény idézésével

Mentovics Éva

Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán?

Egyszer, réges régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett.
Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak.
Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.
- Bocsánat, nem volt szándékos! – mentegetőzött a kis rosszaság.
- Segítség! Kapjon el valaki! – kiáltotta ijedten a szegény pórul járt csillagocska. De sajnos már senki sem tudott utána nyúlni.
Elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett zuhanni lefelé. Zuhant, zuhant egyenesen a Föld felé. A társai egyre távolabb kerültek tőle. Ő pedig rettenetesen félt, mert ilyen még soha sem történt vele.
Lehet-e még annál is rosszabb, hogy lepottyant, és elveszítette a társait?
Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csak valami érdekes dolog történt. Mintha valaki kinyújtotta volna érte a karját. Egy enyhén szúrós, zöld valami alányúlt, és elkapta.
A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mi történt?
Éppen egy fenyves erdőbe pottyant le. Az enyhén szúrós zöld valami pedig egy hatalmasra nőtt fenyőfa volt.
- Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek, segíts nekem, hogy vissza tudjak menni a barátaim közé! – könyörgött a kis csillagocska, és olyan kedvesen mosolygott, amennyire csak tudott a történtek után.
- Én vagyok az erdő legöregebb fenyőfája. - recsegte kedvesen az öreg fenyő. Már nagyon sok mindent megértem. Évtizedek óta csodállak benneteket, hogy télen – nyáron milyen ragyogóan, fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval sok mindent megértem, de ilyen még soha sem történt velem, hogy egyikőtök az ölembe pottyant volna. De ha már így esett, nagyon szívesen megpróbálok neked segíteni, hogy visszakerülj az égboltra.
- Előre is nagyon köszönöm neked, kedves fenyő! – hálálkodott a kis csillag.
- Még ne köszönj semmit sem! Megteszek minden tőlem telhetőt, de biztosat nem ígérhetek. – mormogta kedvesen a fenyőfa.
Középső ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát, és jó nagy lendületet vett… A kis csillag szállt, szállt egy ideig felfelé, majd lelassult, … és visszapottyant a fenyő ágai közé.
A vén fenyő még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa a pórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel. - Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni. Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz.
- Jól van. - szólt búslakodva a kis csillagocska.
- Mindenesetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni.
Az öreg fenyő pedig gyengéden megfogta, és feltette a csúcsára.
A kis csillagocska egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és elkezdett ugyanolyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn, az égbolton.
Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis csillagocska ott lent a havas tájon, a hatalmas fenyőfa csúcsán, nyomban irigykedni kezdtek rá.
- Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azon a szép, zöld fenyőfán! Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal szikrázóbb, mint amilyen korábban volt!
Addig-addig csodálták a kis csillagocskát ott lent, a havas fenyőfán, mígnem elhatározták, hogy ők is leugranak.
Azon az éjszakán rengeteg csillag hullott alá az égből, hogy egy-egy szép, zöld fenyőfa csúcsán folytathassa a ragyogását.
Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdőbe. Nagyon elcsodálkoztak a látottakon, de egyben örültek is, mert ilyen fenyőfákkal még soha sem találkoztak.
Ki is vágták mindegyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompázhassanak a házakban. Az égbolton tündöklő csillagok pedig ámuldozva figyelték, hogy mi történik a falu széli fenyves erdőben?
Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak, és igazi ünnepi hangulat költözött az otthonokba.
Az égen ragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablakokon.
Azonban amit ott láttak minden várakozásukat felülmúlta.
A csillag-barátaik már nem csak egy egyszerű zöld fenyőfa csúcsát díszítették, hanem egy-egy pompásan, csillogóan feldíszített karácsonyfán ragyogtak.
Az emberek körbeállták, csodálták, és énekszóval köszöntötték őket.
Az égen tündöklő csillagok ekkor határozták el, hogy minden karácsony előtt leugranak egy- egy fenyőfára, hogy nekik is részük lehessen ebben a pompában, és szeretetteljes fogadtatásban. Azt pedig, hogy kit érjen ez a megtiszteltetés, minden decemberben sorshúzással döntik el.
Azóta díszíti csillag a karácsonyfák csúcsait
_________________


"A mosoly vidáman világitó kis ablak a közöny sötét éjszakájában"
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
ászokfa
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Jan 23, 2005
Hozzászólások: 3505

HozzászólásElküldve: 2010.11.23, 23:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Arató Károly
Petrezselyem utca

Éjfélre jár – a sötétség
tintába mártott vatta.
Az éj széttárt karokkal dől
a messzeségbe szurkáló utakra.

Elzuhan tehetetlen. Fent a csúcsokon
sorompót nyitva zeng, zsong az erdei ország
s elküldi fáit, hogy égő ablakomat
hűs lombjaikkal átkarolják.

Ablakom lüktető varázsszem,
kétszázhúsz volttal bámul a világba –
szemhéja félig lehúzott redőny,
fenyők tűlevele a szempillája.

Alatta mélyen tölgyek, bükkök: hű
őrei lejtők oldalának.
gyökérlábon a kikopott kövű
Petrezselyem utcában járnak.

Nyomukban éles zúgással betör
minden szárnyait lógató tető
alá és alvó talpakat csikál
a hideg magaslati levegő.

De a szivárványkörrel álmodók
föl se rezzennek, horkolnak tovább –
szentek most mind, igen jók: tündökölnek
az éjben a glóriás koponyák.

Csak az öreg bakter nem alszik,
ő éjjel is ember marad,
bár nem tudja: amibe belebotlik,
valaki álma-e vagy elszórt rongydarab?

Fáradt már nagyon – pihenni szeretne.
Még padra ül, bakkancsai leválnak
és nekivágnak újra a
véget nem érő csoszogásnak.

Így köszönt rá a reggel –
ragyog megint a házak minden mocska,
s a Petrezselyem utca száll, repül:
két szárnyas mén van eléje befogva.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
yulduz
Srí Lanka
Srí Lanka


Csatlakozott: May 30, 2005
Hozzászólások: 22449
Tartózkodási hely: Pest megye

HozzászólásElküldve: 2010.11.23, 21:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

hehe...Racoon "versét" ki kellene biggyesztenem a szemközti Droidképző kapujára Laughing Laughing
(ugyan a késelgetés óta nyugi van )
_________________
yulduz

Az élet a legizgalmasabb kalandregény.Az utolsó oldalnál újrakezdenéd.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
atilla
Fasor
Fasor


Csatlakozott: Aug 22, 2009
Hozzászólások: 3647
Tartózkodási hely: Göd

HozzászólásElküldve: 2010.11.22, 20:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

Radnóti Miklós 1943. november 15.


Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

Radnóti Miklós 1930. október 11.
_________________
A szellemi megismerésre törekvő lény pedig, aki tudja, hogy noha az, amire vágyik, felfoghatatlan, megtapasztalja, hogy ami minél inkább érthetetlen számára, az annál tökéletesebb. A felfoghatatlan éppen a nemtudásunkról való tudásunk árán lesz elérhető.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
racoon
Liget
Liget


Csatlakozott: Jun 27, 2007
Hozzászólások: 3202
Tartózkodási hely: Mikófalva

HozzászólásElküldve: 2010.11.22, 19:11    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével

"A kocsma zárva. Száz borissza vár
előtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess, kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már."

(Omar Khajjam perzsa költő)
_________________
"Merry Crisis and a Happy New Fear" - Kores és a Yazz Stereotype
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
gmarika54
Fűzfa
Fűzfa


Csatlakozott: Jul 19, 2009
Hozzászólások: 777
Tartózkodási hely: Isaszeg

HozzászólásElküldve: 2010.11.20, 13:30    Hozzászólás témája: re Hozzászólás, az előzmény idézésével

Légyszi,hallgassátok meg.Remélem nektek is tetszeni fog.

http://ertelemhangja.byethost4.com/portal.php


Köszönöm:
Marika
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Tábortűz Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás az oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 19, 20, 21, 22  Következő
20 / 22 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban

Powered by phpBB © 2001, 2005 phpBB Group


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.107 másodperc