Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 41499 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.10.16, 04:59 Hozzászólás témája:
Igen...számomra is döbbenetes volt..........mennyi minden "látott" vagy csak érzett előre! _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 41499 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.10.14, 07:41 Hozzászólás témája:
Faludy György
TANULD MEG EZT A VERSEMET
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.
(Toronto, 1980) _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 41499 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.09.20, 16:07 Hozzászólás témája:
HUMOR A VERSBEN - ROMHÁNYI JÓZSEF *
Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány Holdnál
Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki nem cirógat, becézget,
mert a bőröm egy kicsit recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától,
hogy legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: szólj a szűcsnek bátyuska,
protezsálj be prémesállat státusba,
vagy vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged a kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának…
Így kesergett sündörögve, bujkálva,
míg egy fakír nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
-Jössz a szöges ágyamra, te kispárna!
*
A bűnbánó elefánt
Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent
a fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
– Ej, de bánt, ej, de bánt!
sopánkodott az elefánt.
– Hogy sajnállak, szegényke!
Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!
*
Borz
A büszke borzanya összetoborzott
néhány csellengő borzot,
hogy szívének féltett kincsét,
hat kicsinyét megtekintsék.
– Nézzetek! Ez itt a mennyország!
mondta dédelgetve
hat egyszülött borzát.
Ám a bámészkodók formátlannak,
torznak találták a sok torzonborz borzat.
Szólt az egyik, egy értelmesforma,
kinek kedélyét e látvány felborzolta:
– Érdekes! Ha belülről, elfogultan nézed,
ez az alom meleg kis családi fészek.
Ha kívülről, s nem vakít el vonzalom:
…egyszerűen borz-alom… _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 41499 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.07.14, 04:16 Hozzászólás témája:
LACKFI JÁNOS
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Ami nem egy tragédia,
Tudom, hogy a szíve diktálta,
És muszáj volt rám írnia.
Önt meghatotta, hogy hűségem
Feleségemhez mily erős,
És azt kívánta, ha jól értem,
Bárcsak ne lennék mégse nős.
Derék kívánság, és megtisztel,
De a valóság szikla ám,
Nem mozdítja el egy fuvallat,
S nem is kell mellém gardedám.
Nem vagyok én jobb senkinél sem,
Meg is kísért ördög koma,
Szebbnél szebb nők sétálnak szembe,
Ám az asszony nem lakoma.
Úgy gondolom én legalábbis,
Hogy nem elég egy kisbicsak
Elmetszeni lélektől testet,
Ráugrani, és falni csak.
Való igaz, meggyőző látszat,
Hogy vadászzsákmány csak a test,
S hogy a világban szerte járva
Ki-ki csak ízes vadra les.
Nem leszek népszerű, belátom,
Azért mégis úgy gondolom,
Nem puszta pornófilm az élet,
Kis illemmel öntve nyakon.
Jut is, marad is, sokan mondják,
Élvezzünk, amíg élhetünk,
A többi meg papi bolondság,
Használjuk ki a helyzetünk…
Folyamatos döntés a hűség,
Új s új szövetségben ragyog.
Mért pont magához lennék hű majd,
Ha most nejemhez nem vagyok?
És a frappáns, pikáns eredeti, mellyel nagyon jó volt párbeszédet folytatni:
HELTAI JENŐ: VALLOMÁS
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.
Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört, szegény szívének
Legjobb barátja én legyek.
Legjobb barát! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal
De nem vagyok hozza elég vén
S ön aggasztóan fiatal.
Ön csupa élet, csupa illat
Lángol, vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?
Olyan kevés, amit kívánok...
Ha osztozkodni restell is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.
Legyen lelkének egy barátja
Kivel csevegni élvezet
De ez az őrült, ez a mamlasz
Ez a barát nem én leszek.
Legyen övé minden poézis.
És az enyém: csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat
A ruháját viszont csak én.
Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást.
Csak egy a módja asszonyom:
Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat! _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Ugye kedves a történet?
Amikor rábukkantam, akkor ötlött fel bennem, hogy tényleg, valahogy sosem gondolkoztam el rajta, ki is lehetett a vers alanya. Annak ellenére, hogy még maga a költő is elfelejtkezett róla, mégis annyira alapvető tény, hogy a kis Balázs alszik és kész.
Viszont most utánanézve, Ottó Ferenc, a költő barátja, a kis Balázs nagybátyja sem volt akárki:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ott%C3%B3_Ferenc _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
Véletlenül találtam ma ezt a cikket, egy erdélyi irodalmi folyóiratban jelent meg:
Elekes Ferenc: Ki volt „kis Balázs”?
(Ezt a szép, kicsi írást kiloptam egy régi újságból, tehát nem én írtam, de szeretném, hogy mások is elolvassák. Közlésére engedélyt senkitől nem kértem, holott úgy illett volna. Ha megbüntetnek miatta, vállalom, mert József Attiláról van benne szó. Pontosabban: az Altató-című verséről és annak körülményeiről. Hiszem, hogy Attiláért ennyit vállalhatok…)
Kis Balázst mindenki jól ismeri. Már az is hétszer hallhatta a nevét, aki életében csak egyszer olvasta József Attila Altatóját. Mindenki ismeri, de senki nem tudja, ki is valójában kis Balázs. Nem tudják, hogy élt-e a versben szereplő kisfiú. Nem tudják, hogy felnőttként mi lett belőle. A vers keletkezésének titkait csak kevesen őrzik, s ezen kevesek egyike Gellér Zsuzsa, aki Balázs-nap estéjén, gödöllői otthonában mesélt bátyjáról, az Altató ihletőjéről.
„Milyen ritka, szép név ez a Balázs!” – mondta 1935 januárja végén József Attila Ottó Gizella betegágya mellett. Ottó Ferenc zeneszerző húga már több hónapja feküdt kórházban. Császármetszéssel szült, utána trombózist, majd tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Egy sikertelen szülést már maga mögött tudó asszony nem bánta a szobafogságot, mert mindennél nagyobb öröm volt neki Balázs fia érkezése. Látogatója is volt elég, bátyja gyakran barátait is magával vitte. Egy ilyen betegvizit alkalmával adott ihletet József Attilának a pár hónapos Gellér Balázs az Altató megírására.
„Három nap múlva a költő és nagybátyám együtt hozták el hozzánk a vers kéziratát. Feri bácsi erősködött, hogy Attila ajánlja neki a verset, ő majd megzenésíti. Hát úgy is lett” – meséli Gellér Zsuzsa.
A költő a versről megfeledkezett. Csak halála után a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg először, s lassan Magyarország apraja-nagyja megismerte kis Balázst. Az olvasó számára a versben szereplő Balázs mindig kisfiú marad, de Gellér Balázs felnőtt, férfivá cseperedett.
Az ötvenes évek derekán, ha tűzoltó nem is, de katona lett, s híradósként szolgált a Petőfi, majd a Maléter laktanyában. Balázs, aki értelmiségi származása miatt a gimnáziumot is csak estin végezhette, a katonaság idején arról álmodozott, hogy tanulmányait majd a Zeneakadémián folytatja, hiszen kiskora óta rajongott a zongoráért. 1956 decemberében szerelt le, s reményei hamar szertefoszlottak. „Bizonytalan idők voltak azok, főleg egy intelligens, tudásra éhes fiatal számára. A bátyám úgy érezte, el kell mennie az országból, s magával vitte legjobb barátnőmet, a monori Zsíros Katit is. Én itthon maradtam, mert valakinek mindig maradnia kell, hogy cipelje a vállán a terheket. Édesanyánknak így is majd megszakadt a szíve, hogy Balázs ilyen messzire került el tőle.”
„A távolságot, mint üveggolyót megkapod…” – ígérte a költő. Ez a távolság először csak Bécset, majd Torontót jelentette. Balázs Kanadában villanyszerelőként dolgozott, majd számviteli főiskolát végzett, és főkönyvelőként kereste családjának a kenyeret. Mindkét fia már a tengerentúlon született. Gellér Zsuzsa Pétert és Tamást gyakran látta vendégül Magyarországon. „Az idősebbik fiú már tizenegy éves volt, mikor először hazaküldték nyaralni. Később már mindketten nyarakat töltöttek velünk. Az évek gyorsan teltek, éltük az életünket, mi itt, ők ott. 1996 húsvétján Balázs telefonált, hogy várjuk, mert négy nap múlva hazajön tíz napra…” Körbejárta rokonait, senkit nem akart kihagyni, mindenkit látni kívánt: utoljára. A család tagjai alig hitték el, hogy a derűs és erős férfi súlyos beteg.
Két héttel magyarországi látogatása után Gellér Balázs kanadai otthonában elaludt örökre. Az Altató eredeti kézirata is elkerült a családtól az Irodalmi Múzeumba: kis Balázs halhatatlan marad.
És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.
A régi hithez, a régi házhoz –
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.
A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.
Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.
Micsoda vers ez is! Köszönöm, Szécsike, hogy felfedezhettem! _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 41499 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.04.07, 11:21 Hozzászólás témája:
Kányádi Sándor: Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra. _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
