Bauka, én kora reggel nem pálinkázom, úgyis lassan boot-olok be! Persze lehet, hogy más lenne a véleményem, ha lenne itthon pálinka...
12:08:pm bau :
Hukk...még egy kortyocskát... hukk
6:43:am Bojtárgazdi :
Namégegyszer
6:43:am Bojtárgazdi :
Jü reggeklt kívánok! Kutyus, további jobbulást! :yes
5:43:am kutyus :
Jó reggelt!....köszönöm, igen! Még a térdem kicsit nehezen hajlik de már tudok menni ha nem is olyan gyorsan, mint a landolásom előtt
5:31:am aszokfa :
Jó reggelt! Boka reendben?
4:48:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
6:18:pm aszokfa :
Pirosat jelez rendületlenül. Tartályt töltök fel ami 7 méter magasan van. Ő csakl benne van a körben, tőle függetlenül töltöm fel. A kütyíü szárazon futás elleni védelmét használnám csak fel. No majd leeresztem felhasználom a tartály vizét és akkor megnézem, tudom é resetelni a bestiát! Sajna az csak néhány nap múlva lesz, mert egyéb feladatokat kaptam!
Ugye kedves a történet?
Amikor rábukkantam, akkor ötlött fel bennem, hogy tényleg, valahogy sosem gondolkoztam el rajta, ki is lehetett a vers alanya. Annak ellenére, hogy még maga a költő is elfelejtkezett róla, mégis annyira alapvető tény, hogy a kis Balázs alszik és kész.
Viszont most utánanézve, Ottó Ferenc, a költő barátja, a kis Balázs nagybátyja sem volt akárki:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ott%C3%B3_Ferenc _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
Véletlenül találtam ma ezt a cikket, egy erdélyi irodalmi folyóiratban jelent meg:
Elekes Ferenc: Ki volt „kis Balázs”?
(Ezt a szép, kicsi írást kiloptam egy régi újságból, tehát nem én írtam, de szeretném, hogy mások is elolvassák. Közlésére engedélyt senkitől nem kértem, holott úgy illett volna. Ha megbüntetnek miatta, vállalom, mert József Attiláról van benne szó. Pontosabban: az Altató-című verséről és annak körülményeiről. Hiszem, hogy Attiláért ennyit vállalhatok…)
Kis Balázst mindenki jól ismeri. Már az is hétszer hallhatta a nevét, aki életében csak egyszer olvasta József Attila Altatóját. Mindenki ismeri, de senki nem tudja, ki is valójában kis Balázs. Nem tudják, hogy élt-e a versben szereplő kisfiú. Nem tudják, hogy felnőttként mi lett belőle. A vers keletkezésének titkait csak kevesen őrzik, s ezen kevesek egyike Gellér Zsuzsa, aki Balázs-nap estéjén, gödöllői otthonában mesélt bátyjáról, az Altató ihletőjéről.
„Milyen ritka, szép név ez a Balázs!” – mondta 1935 januárja végén József Attila Ottó Gizella betegágya mellett. Ottó Ferenc zeneszerző húga már több hónapja feküdt kórházban. Császármetszéssel szült, utána trombózist, majd tüdő- és mellhártyagyulladást kapott. Egy sikertelen szülést már maga mögött tudó asszony nem bánta a szobafogságot, mert mindennél nagyobb öröm volt neki Balázs fia érkezése. Látogatója is volt elég, bátyja gyakran barátait is magával vitte. Egy ilyen betegvizit alkalmával adott ihletet József Attilának a pár hónapos Gellér Balázs az Altató megírására.
„Három nap múlva a költő és nagybátyám együtt hozták el hozzánk a vers kéziratát. Feri bácsi erősködött, hogy Attila ajánlja neki a verset, ő majd megzenésíti. Hát úgy is lett” – meséli Gellér Zsuzsa.
A költő a versről megfeledkezett. Csak halála után a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg először, s lassan Magyarország apraja-nagyja megismerte kis Balázst. Az olvasó számára a versben szereplő Balázs mindig kisfiú marad, de Gellér Balázs felnőtt, férfivá cseperedett.
Az ötvenes évek derekán, ha tűzoltó nem is, de katona lett, s híradósként szolgált a Petőfi, majd a Maléter laktanyában. Balázs, aki értelmiségi származása miatt a gimnáziumot is csak estin végezhette, a katonaság idején arról álmodozott, hogy tanulmányait majd a Zeneakadémián folytatja, hiszen kiskora óta rajongott a zongoráért. 1956 decemberében szerelt le, s reményei hamar szertefoszlottak. „Bizonytalan idők voltak azok, főleg egy intelligens, tudásra éhes fiatal számára. A bátyám úgy érezte, el kell mennie az országból, s magával vitte legjobb barátnőmet, a monori Zsíros Katit is. Én itthon maradtam, mert valakinek mindig maradnia kell, hogy cipelje a vállán a terheket. Édesanyánknak így is majd megszakadt a szíve, hogy Balázs ilyen messzire került el tőle.”
„A távolságot, mint üveggolyót megkapod…” – ígérte a költő. Ez a távolság először csak Bécset, majd Torontót jelentette. Balázs Kanadában villanyszerelőként dolgozott, majd számviteli főiskolát végzett, és főkönyvelőként kereste családjának a kenyeret. Mindkét fia már a tengerentúlon született. Gellér Zsuzsa Pétert és Tamást gyakran látta vendégül Magyarországon. „Az idősebbik fiú már tizenegy éves volt, mikor először hazaküldték nyaralni. Később már mindketten nyarakat töltöttek velünk. Az évek gyorsan teltek, éltük az életünket, mi itt, ők ott. 1996 húsvétján Balázs telefonált, hogy várjuk, mert négy nap múlva hazajön tíz napra…” Körbejárta rokonait, senkit nem akart kihagyni, mindenkit látni kívánt: utoljára. A család tagjai alig hitték el, hogy a derűs és erős férfi súlyos beteg.
Két héttel magyarországi látogatása után Gellér Balázs kanadai otthonában elaludt örökre. Az Altató eredeti kézirata is elkerült a családtól az Irodalmi Múzeumba: kis Balázs halhatatlan marad.
És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.
A régi hithez, a régi házhoz –
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.
A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.
Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.
Micsoda vers ez is! Köszönöm, Szécsike, hogy felfedezhettem! _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 40494 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2020.04.07, 11:21 Hozzászólás témája:
Kányádi Sándor: Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.
Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.
Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.
Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.
Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra. _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
BÉKESSÉG
Nem kívánok korszerű lenni.
(A Kor olykor lehetne én-szerűbb
– de ha nem, hát nem.) Panaszra semmi
okom: viszonyunk ilyenre sikerült.
Eltűnünk majd, s tűnik korunk velünk. _________________ bojta
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
