Nem merem a kuktásat, attól félek egy kissé... _________________ Egy homokszemben lásd meg a világot,egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent! /W.B./
Ezt találtam, emlékeztet a pici gyermekkori régmúltra. Ezzel a módszerrel szeretném elkészíteni a páleszomat, ha az égiek is úgy akarják.
Pálinkafőzés
A pálinkafőzés a szilva feldolgozásának sokak által talán legismertebb módja. A penyigei szilvóriumot a "hasznavehetetlen" szilvából főzik. Ami nem megfelelő lekvárfőzésre, aszalásra, azt feletetik az állatokkal, vagy cefrés kádba gyűjtik, s ebből lesz a pálinka. Erre a célra régen fakádakat használtak, ma gyakrabban lemezkádakat használnak.
A fakádakat, mielőtt a cefre szilvát beletöltik, teleengedik vízzel, hogy "dagadjon". A felszedett szilvát válogatás nélkül öntik a kádba. A tele kádat ponyvával lefedik védve a szennyeződések ellen.
Mivel a pálinkafőzés költséges dolog, hiszen megszabott áron, helyen, képzett szakemberek végzik, a tehetősebbek többet, mások kevesebbet főznek. Régen is, ma is szívesen kínálják a vendéget egy-egy kupica pálinkával, de az ünnepekről, névnapokról, disznóölésekről sem hiányozhat.
Ha kevés az eső, nagyobb a szilva cukortartalma, jobb lesz a cefre, magasabb a pálinka szeszfoka.
Az erjedésnek indult gyümölcs bőséges levet ereszt, forr, habzik. Szaga csípős, alkoholos. Az erjedés függ a hőmérséklettől, a teljes átalakulás több hónapot is igénybe vehet.
Ma előfordul, hogy a nagyobb szemű szilvákat kimagvalják, hogy alacsonyabb legyen a pálinka ciántartalma. A cián a szilva magjából szabadul fel, fejfájást okozhat.
Környékünkön több pálinkafőzde működik, ahová ma is szívesen viszik a cefrét. Régen a kifőzéshez szükséges tűzifát is vinni kellett: 10 q cefréhez 5 q fát. Ebből a mennyiségből - Penyigei szilva esetén - kb. 100 liter pálinkát lehetett főzni. Ebben az időben a gazda általában végig jelen volt a főzésnél, segédkezett a munkafolyamatban.
Napjainkban bérfőzés folyik, a gazda csak a cefre beszállításáról és a pálinka elszállításáról gondoskodik.
A tiszta pálinkát korsóban, demizsonban, nagyobb mennyiség esetén üvegballonokban szállítják haza. Vannak, akik otthon áttöltik eperfa hordókba. Ebben kapja meg a hosszabb tárolás során azt az ízt, zamatot, színt, amely méltán tette világhírűvé.
Ma is él az a szokás, hogy a szülők gyermekük, unokájuk születésekor eltesznek egy bizonyos mennyiségű pálinkát azzal a szándékkal, hogy majd csak az esküvőjén bonthatják fel.
Régen előfordult az is, hogy a ház építésénél az alapba befalaztak egy üveg pálinkát, aminek célja az építésre és az építőkre való emlékeztetés volt. A fal, a tető elkészítésekor is feltűztek egy üveg pálinkát egy rúdra annyi kendő mellé, ahány mester végezte az adott munkát. Ezt a munka végeztével el is fogyasztották.
Az idősek temetésükre tettek félre pár litert, amit a halotti tor résztvevői fogyasztottak el.
A pálinkafőzésnek nemcsak a hivatalos formája, hanem a házi feldolgozási módja is ismert. A házi főzést a törvény tiltja, mégis előfordult korábban, hogy a bátrabbak belefogtak az olcsóbb előállításba. Ma már környékünkön egyáltalán nem fordul elő. De idős emberek még elmesélik, hogyan főzték régen háznál a pálinkát.
"A pálinkafőzéshez egy kb. 15-20 literes fazékban felteszik a cefrét a tűzhelyre. A félig töltött fazékba beleállítanak egy vasból készült állványzatot, amire egy porcelántálat tesznek. A fazék szájára zománcos lavórt tesznek, amit megtöltenek hideg vízzel. Ezzel zárják le légmentesen a fazekat. A peremet vizes ruhával körbetekerik, vagy betapasztják, hogy egy csepp gőz se jöhessen ki. A fokozatosan felmelegedő cefre gőze felfelé száll, s a lavór aljáról visszacsepeg a porcelán tálba. A főzést lassan végzik, így órákig eltart. A lavórban felmelegedő vizet időnként kimerik és hideget öntenek a helyére. A porcelán tálban összegyűlt párlatot tiszta fazékban újra lepárolják ezzel a módszerrel.
Kétszeri finomítás után kész a házi pálinka. A pálinka minősége, mennyisége a finomítások számától függ.
Úgy az ipari, mint a házi pálinkafőzés első adagja a "rézeleje". Ez egy durva, finomítatlan vadízű ital, amit vagy kiöntöttek, vagy újrafinomítottak. Ez a párlat mérgező anyagokat tartalmaz.
A kereskedelmi forgalomba nem kerülő, őstermelők által bérfőzetett szilvapálinka szeszfoka 50-52 fok között mozog. Mivel igen erős, házi módszerrel likőrt is készítenek belőle. Egy edényben kristálycukrot pirítanak, ezt kevés vízzel feloldják, kihűlés után vegyítik a pálinkával. Összekeverés után üvegekbe töltik. Ízesítésre különböző eszenciákat is használnak. Az így készült likőrt ma már ritkábban, kevesebben fogyasztják.
Forrás: Kiss József: Könyv a szilváról / Agrármarketing Centrum 2001. _________________ Egy homokszemben lásd meg a világot,egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent! /W.B./
Csatlakozott: Jan 18, 2010 Hozzászólások: 1610 Tartózkodási hely: Keszthely
Elküldve: 2010.09.01, 09:24 Hozzászólás témája:
Szia Jostakr!
Magozást muszáj megcsinálni,mert a mag állitólag ciánt tartalmaz,és a pálinka marad.A szilvát meg kell törni,igy érik jobban össze és gyorsabban elforr.az idén nálunk sok apró szilva lett a nem szedtük fel,mert a magozással a jövő évig sem végeztünk volna.Ez egy kicsit túlzás,nem volt barack,körte és igy nem érdemes összeszedni a gyümölcsöt és főzdébe vinni.Mi itthol nem tudjuk lefőzni házilag.
Jesszusom! Muszáj kimagozni? Ezt szívesen megúsznám... _________________ Egy homokszemben lásd meg a világot,egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent! /W.B./
Csatlakozott: Jan 18, 2010 Hozzászólások: 1610 Tartózkodási hely: Keszthely
Elküldve: 2010.09.01, 08:58 Hozzászólás témája:
Szia Jostkar!
Nem én vagyok a tanácsadó,hanem a férjem.A szilvát ki kell magozni,azzal már "megtörik", a hordóba tenni,nem dugig.Helyet kell hagyni a forrásnak.
Amikor elhagyta a forrást kb.3 hét le kell zárni a hordót.Kb.2-3 nap mulva nem árt a tetejét megnyitni.a keletkezett gáz kimegy a hordóból.Jöhet a végleges lezárás,és a lefőzés.Ehhez már nem tudunk hozzászólni.
Kívánjuk,hogy sikerüljön a finom "pálesz"készítése és kocinthass a gazosokkal.
Elküldve: 2010.09.01, 08:41 Hozzászólás témája: A pálinkafőzés rejtelmei Gazos módra
Gaztársaim!
Mivel már engedélyezett a házi főzőcskézés és nagyon-nagyon kezdő vagyok, úgy gondolom, hogy sokat tudnék tanulni a hozzáértőktől. Van egy picurka hordócskám, amibe gyűjtögetem a szilvát. No ennyi az én tudományom.
Azért nyitottam ezt a topikot, hogy apró részletekkel segíteni tudjuk egymást. Nekem mindenképpen csak segítséggel fog sikerülni a szilvapálesz, jó esetben 1-2 literke lesz.
Várom a hozzászólásaitokat, tapasztalataitokat és dédmamáktól, dédpapáktól ellesett fortélyokat. _________________ Egy homokszemben lásd meg a világot,egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent! /W.B./
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
arra készülj fel,hogy kegyetlen büdös van tőle 
