Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 42223 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2021.01.13, 07:49 Hozzászólás témája:
Nem színész, nem is film......zeneszerző, de az egyik kedvencem
ERKEL FERENC
(Németgyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.) magyar zeneszerző, karmester, zongoraművész és sakkmester, a Pesti Sakk-kör első elnöke.
Erkel Ferenc családjának eredetéről több feltevés is létezik. A legvalószínűbb, hogy Erkel közvetlen felmenői pozsonyi katolikus németek voltak.
Dédapja (Erkel Vilmos), nagyapja (Erkel József) és édesapja (ifjabb Erkel József) jól képzett muzsikusok voltak.
Édesapja 1808. május 2-án feleségül vette Ruttkay Ádám uradalmi tiszt leányát, Klára Teréziát. Házasságukból tíz gyermek született: nyolc fiú és két leány. Az elsőszülött leány hároméves korában meghalt, így az utána következő fiú, az 1810. november 7-én született Ferenc a szüleinek legnagyobb gyermeke volt.
Az ifjú Ferenc első tanítója a lengyel emigráns, Czingulszky Simon volt, a második iskolaévtől pedig apja. Első zenei ismereteit apjától és nagyapjától szerezte. Igen korán és gyakran vett részt a felnőttek zenei összejövetelein, gyorsan haladt a tanulással. Tízéves korában már olykor helyettesítette az apját az orgonánál. Tizenegy esztendős volt, amikor először zongorázott a gyulai közönség előtt.
Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte el, majd 1822-től 1825-ig a pozsonyi bencéseknél folytatta a tanulást, apja kívánságának megfelelően.
Az iskolaváltoztatás egyik oka az lehetett, hogy a fiú zenei továbbképzésére a gyulai és a nagyváradi mesterek már kevésbé bizonyultak alkalmasnak. Kiváló zenei nevelőhöz került a morvaországi híres komponista, Henrik Klein személyében.
Nála lakott pozsonyi tartózkodása idején, neki köszönhetően ismerte meg a nagy bécsi klasszikusok és a kor mestereinek muzsikáját. A pozsonyi opera rendszeres látogatója volt, itt ismerkedett meg az operairodalom nagy klasszikusaival, itt hallotta először a magyar verbunkos ünnepelt virtuóza, Bihari János hegedűjátékát, valamint Liszt Ferenc koncertjét. Pozsonyi diákévei alatt gyakran orgonált a Notre Dame zárda miséin. Tizenhét évesen fejezte be tanulmányait.
Tanárától elsajátította a zeneszerzés alapvető ismereteit, közben zongora virtuózzá fejlődött. Még távozása előtt megírta első művét a Litániát, amely azonban elveszett.
Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsvárott, de alkalmilag vezényelt is, és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.
Pesten 1834-ben mutatkozott be, majd a következő esztendőben véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Körnél dolgozott karnagyként. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került, előbb ügyelői, majd első karmesteri minőségben. Itt mintegy három évtizeden át munkálkodott.
1840-ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát. A szövegkönyv szerzője Egressy Béni, aki ezután egészen haláláig (1851) segítőtársa volt operaszerzői munkájában.
1844-ben megnyerte a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot.
Bartay Endre egyike volt a reformkori magyar művelődés nagy hatású alakjainak. A Szózat megzenésítésére kiírt pályázat sikerén felbuzdulva pályázatot hirdetett Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére is. Erkel művének születésébe a Gárdonyi Géza által lejegyzett, az idős zeneszerzővel folytatott interjú nyújt betekintést. E cikk szerint Erkel nem is gondolt rá, hogy zenét írjon Kölcsey soraira; a határidő letelte előtti napon azonban Bartay bezárta a színház egyik zongorás szobájába, tollat, tintát, kottapapírt adott neki és figyelmeztette, hogy addig nem engedi ki, míg meg nem írja a Himnuszt.
A történet ugyan tetszetős, de a tényekkel ellenkezik. A pályázatra készült munkákat ugyanis, benyújtásuk időrendjében, sorszámmal látták el. Erkel műve az egyes sorszámot kapta, eszerint nem az utolsó pillanatban készült el, hanem éppenséggel legelsőnek. Erkel pályázási szándékára vallott eleve az a tény, hogy ezúttal nem volt tagja a zsűrinek. Másként elképzelhetetlen lett volna, hogy kedves muzsikusát, színházának első karmesterét, Bartay kihagyja a bírálóbizottságból. A pályázati kiírás 1844. február 29. keltezéssel, március 3-án jelent meg, benyújtási határideje május 1. volt. Erkel Himnusza az említett időhatárok között, 1844 márciusában vagy áprilisában született.
A bírálóbizottság 1844. június 15-én hozta meg döntését: a tizennégy beérkezett pályamunka közül Erkel Ferencét nyilvánította győztesnek.
A zeneművészre súlyos terheket rótt az 1848-as forradalom. Nem vett ugyan részt a harcokban, de zenéje lelkesedést kiváltó szimbólum volt. A Nemzeti Színház szerepe a ’48-as eseményekben közismert. Március 15-én este a Két anya gyermeke című vígjáték szerepelt a műsoron, de már dél felé kiderült, hogy aznap a közönség csak magyar művet kíván hallani, ezért elővették Katona József Bánk bánját. Az előadást nem tudták végigjátszani, mert a közönség a Rákóczi indulót, a Hunyadi Lászlót és a Himnuszt követelte.
Az ezt követő hónapokban kevés operát játszottak, majd miután 1849. január 5-én Windisch-Grätz tábornagy elfoglalta a fővárost, elrendelték a semleges mondanivalójú művek színrevitelét. Erkelnek nagy gondot okozott, hogy a színészek és az énekesek nagy része elmenekült. Miután Aulich tábornok április 24-én visszafoglalta Pestet, ismét a Hunyadi László és más nemzeti érzelmű művek kerültek a repertoárra.
A hadiszerencse fordultával azonban – miután Haynau tábornok júliusban visszafoglalta a várost – ismét a semleges mondanivalójú művek kerültek elő.
Erkel munkáját nehezítette még, hogy a színházban helyet kellett biztosítson a Német Színház társulatának is, amelynek otthona Pest ágyúzásakor leégett. A szabadságharc bukása után művei közül csak a népszínmű-zenék maradtak műsoron, „rebellis” operáit nem volt szabad játszani. Ő azonban ezeket is lassan, óvatosan visszacsempészte a Nemzeti Színház műsorára. Először a Himnusz hangzott el ének- és zenekarral, 1850. március 26-án, a pesti gyermekkórház javára rendezett hangverseny zárószámaként. A várt retorzió elmaradt. A Hunyadi László visszakerülésére Anne La Grange neves francia szoprán vendégjátéka adott alkalmat, aki nagy sikerrel énekelt A sevillai borbélyban és a Lammermori Luciában is, de a közönség magyar szerepben kívánta látni.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott.
Az 1853-as esztendő fontos állomása a magyar zenei életnek. Egy maroknyi muzsikus élén létre hívta a Filharmóniai Társaságot. A bemutatkozó hangversenyre kéthavi szervezés és próbafolyamat után,1853. november 20-án került sor a Nemzeti Múzeum dísztermében. A műsoron Mozart, Beethoven, Mendelssohn és Meyerbeer művei szerepeltek, Erkel vezényelt. Mivel az elnyomó rendszer nem engedélyezte egyesületek létesítését, de a hangversenyek rendezéséhez hozzájárult, a Társulat, csak 1867 augusztusától vált jogi személlyé.
Az első hangverseny jelentős erkölcsi és anyagi sikerrel járt. A közönség eleinte szeszélyesen reagált a hangversenyekre. Mámoros lelkesedés és fagyos közöny, zsúfolt nézőtér és szánalmasan kongó, üres terem váltogatták egymást az évek folyamán. A közönség tudatos nevelését a Zenészeti Lapok munkatársai kezdték el a hatvanas években.
Tizenhét esztendő telt el a Hunyadi emlékezetes sikere óta. Ez idő alatt Erkel nem alkotott jelentőset. Amikor újra megszólalt, életműve legértékesebb darabjával, a Bánk bánnal lépett a közönség elé. A Bánk bán kétszeresen is kultúrkincs: Katona József történelmi drámájának éppúgy nincs párja a magyar irodalomban, mint Erkel operájának a magyar történelmi dalművek sorában. A mű librettóját Egressy Béni írta, és minden bizonnyal készen volt 1851 első felében, mivel Erkel kedves szövegírója az év júliusában elhunyt. Nem tudni, mikor adta át Erkelnek a szöveget, csak azt, hogy az eredeti partitúra bejegyzései szerint a zeneszerző 1860. október 30-án fejezte be az opera hangszerelését.
A Bánk bánt 1861. március 9-én mutatták be, hatalmas sikerrel. A szerző ünneplése felért egy politikai demonstrációval. A korabeli sajtóban számos bírálat jelent meg. Legelmélyültebben Mosonyi Mihály foglalkozott az operával, a Zenészeti Lapok egymást követő két számában. Mosonyi dicsérte a szerencsés témaválasztást, szólt a szerző több éves hallgatásáról, majd részletesen ismertette a Bánk bán cselekményét és zenéjét. Kiemelte a sikerült zenei jellemábrázolásokat és a „mesteri kézre mutató” együtteseket. Kifogásolta azonban a táncbetéteket, „mert oly cselekmények fonalát, minők e mű tartalmát képezik, nem lehet hatásgyöngítés nélkül megszakasztani bármily szemgyönyörködtető tánc végett sem”.
Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt. Az 1884-ben megnyíló operaház főzeneigazgatója lett.
Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. Nyugati, elsősorban olasz és francia operai mintákra támaszkodva, a 19. századi magyar verbunkos zenének átélésével, kifejezési lehetőségeinek finomításával és kiszélesítésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. Mint karmester és szervező egyéniség rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében.
1890. november 7-én, 80 esztendős korában adta utolsó hangversenyét a Filharmonikusokkal.
Egészségi állapota jelentősen megrendült. Az utolsó hét esztendő nyarait a Svábhegyen töltötte, a legutolsó négy évben Placht hegedűkészítő mester villájában pihente ki fáradalmait.
1893-ban a zord időjárás következtében tüdőgyulladást kapott. Ebből ugyan kigyógyult, de szervezete nagyon legyengült. Május közepén felköltözött a hegyre.
Június elején már annyira gyenge volt, hogy a kertbe sem tudott kimenni. Lajos fia ápolta és intézte ügyeit. Környezetét már alig ismerte fel, pedig gyermekei: Lajos, István és Mária az utolsó percig mellette voltak. 1893 június 15-én reggel teljesen elerőtlenedett. Délután meglátogatta az orvos, és tanácsolta, hogy feküdjék ágyba. Este fél tíz óra tájban szíve megszűnt dobogni.
Emlékét Budapesten színház (a Magyar Állami Operaház Erkel Színháza), az 1952-ben alapított Erkel Ferenc-díj, továbbá számos közterület és kulturális intézmény őrzi. Gyulai szülőháza múzeumként működik. Sakkozóként is tisztelik emlékét, 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt szülővárosában, Gyulán. Keleti Márton 1952-ben filmet készített Erkel címmel a zeneszerző életéről.
Forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/Erkel_Ferenc _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Csatlakozott: Dec 12, 2004 Hozzászólások: 40723 Tartózkodási hely: TB.
Elküldve: 2021.01.08, 17:01 Hozzászólás témája:
Hűűű
Mit találtam!
Volt egy kedvenc török színészem.
Hosszú időre eltűnt...
Azt (is) hallottam róla,hogy abbahagyta a színész mesterséget
De 5 év után újra előkerült két új filmmel.
Sajnos még csak itt :Filmajánló: Gyerünk, fiam
https://turkinfo.hu/kultura/filmmuveszet/filmajanlo-gyerunk-fiam/
(alul van egy link arra KATT!)
lehet megnézni.és ráadásul olvasni kell de megnézem.
Már az első pár perc is érdekes volt számomra.
Tudni kell a színészről,hogy megnősült pár éve ,-de nem sikerült még a baba...
Ennek tudatában ha nézitek a filmet
Ha valaki látta a TŰZ ÉS VÍZ című török sorozatot annak volt a főszereplője! _________________
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 42223 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2021.01.05, 06:36 Hozzászólás témája:
SCHÜTZ ILA
SCHÜTZ ILA
(Budapest, 1944. január 5. – Budapest, 2002. december 11.) Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész.
Schütz Ila 1944. január 5-én született Budapesten. Iskolái elvégzését követően, 1962 és 1964 között a Margit Kórházban adminisztrátorként dolgozott. Később szabás-varrást tanult, s a Népművészeti Ktsz-nél mint meós, azaz átvevőellenőr helyezkedett el, első színpadi szárnypróbálgatásai az ottani színjátszó körhöz fűződnek.
A bolondozó természetű, barátai által "örökké bohóckodónak" nevezett Schützi ezzel rátalált önmagára és hivatására.
Schütz Ila és Takács Katalin - Az utolsó szó
https://www.youtube.com/watch?v=DzSBSB9Q7Ak
*
1965-től járt a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1969-ben diplomázott. Főiskolás évei alatt is tagja maradt az Egyetemi Színpadnak, sőt a MAFILM Filmszínészképző Stúdiumát is elvégezte. Itt több ízben játszott együtt Benedek Miklóssal, aki úgy fogalmazott: „Schützivel sokat játszottam a főiskolán. Idősebbeknek néztünk ki a korunknál, ezért ránk lehetett osztani az öregebb szerepeket."
Diplomás színészként egy évadot a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadon töltött, de a komika szerepkörön kívül más feladatokra is vágyott, így 1970-ben a Madách Színházhoz szerződött. A társulatnak huszonkét éven át volt tagja, s szebbnél szebb feladatokat kapott. 1993-ban a József Attila Színházba szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Színpadi munkájával párhuzamosan a MAFILM és a Magyar Televízió is rendszeresen foglalkoztatta.
1968-ban feleségül ment Dégi István színészhez, gyermekük, Zsolt 1976-ban született. A Megtörtént bűnügyek televíziós sorozat A müncheni férfi című részében, 1976-ban terhesen játszott, és azt is beleírták a filmbe, hogy Pécsi Ildikó tanácsokat ad neki a rosszullétek elkerülésére.
Munkájáért 1974-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, az érdemes művész kitüntető címet 1981-ben, a Déryné-díjat 1997-ben, a kiváló művész elismerést 1999-ben vehette át. Életművét olyan nagysikerű színházi szerepek alkotják, mint Viola Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig, Kamilla Szigligeti Ede Liliomfi, Bernarda García Lorca Bernarda Alba háza, Natasa Csehov Három nővér, Eugénia Molnár Ferenc Olympia című darabjában. Számtalan színpadi szerepe közül a legemlékezetesebb Doris volt Slade Jövőre, veled, ugyanitt! című darabjában, amelyet majd négyszázötven alkalommal játszott Sztankay István partnereként.
Egy rövid interjú Schütz Ilával - egyebek mellett - Sztankay Istvánnal való szerepléseiről:
https://www.youtube.com/watch?v=O9IaQOnIA_s
*
1991. Fészek. FSZM. élő kiadás: Schütz Ila és Sztankay István.
https://www.youtube.com/watch?v=U_lzVEFPBP4
*
Alakját több mint harminc játékfilm őrzi, így a Csend és kiáltás, Szép lányok, ne sírjatok!, a Hahó, a tenger!, A Pendragon-legenda. A televíziós produkciók sorában többek között A talpsimogató, a Tisztújítás, Az ördög cimborája, A medikus, a Régimódi történet, a Villámfénynél és az Eklézsia-megkövetés című drámaadaptációkban alkotott maradandót. Volt olyan időszak, amikor nem születhetett nélküle tévés bohózat vagy rádiókabaré, de élete végén már elmaradtak a felkérések. A neves komika férje, Dégi István halála után depresszióba esett, munkájában sem talált annyi örömöt, mint régebben. Schütz Ila 2002. december 11-én halt meg.
Egy időben szárnyra kelt egy hír, amely szerint a Dolly Roll énekese, Dolly, azaz Penczi Mária és a neves színésznő testvérek. A két híresség között semmilyen rokoni kapcsolat nem állt fenn, csupán hasonló karakterrel rendelkeztek, akiket összeterelt a sors egy produkció erejéig. Ez az 1987-es szilveszteri műsor egyik kedves és emlékezetes jelenete volt:
Dolly -Schütz Ila - Novai Gábor - Sztankay István: Elpattant egy húr: https://www.youtube.com/watch…
*
Szerkesztő: Erdei B. Ágnes _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Csatlakozott: Feb 10, 2007 Hozzászólások: 14339 Tartózkodási hely: A+ H
Elküldve: 2020.12.26, 23:05 Hozzászólás témája:
Ma én is megnéztem egy Sissi filmet pedig már láttam mindet .
Már a könyökömön jön ki de nem Volt netem igy tv-t néztem.
Nagyon szeretem a R.Pilcher filmeket kb mindet láttam már talán többször is.
Egy sorozatot nézek minden nap Sturm der Liebe a cime azt nézem 15 éve hétfötöl-péntekig minden nap
Mind a háromezer egynéhány részt láttam nem hagynám ki soha.. _________________
Legyetek vidámak.
A nevetés a legjobb orvosság.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
