Csatlakozott: Dec 27, 2005 Hozzászólások: 5924 Tartózkodási hely: Gyöngyös
Elküldve: 2009.01.21, 14:39 Hozzászólás témája:
A vonaton is nagyon sok kofa járt piacolni régebben, Hatvan után mindenfelé szálldogáltak fel a nagy bő szoknyákkal. Néha még manapság is előfordulnak, de egyre kevesebben, leginkább MÁV-nyugdíjasok és feleségeik.
Van is egy könyv a Magyarország felfedezése sorozatban, azt hiszem, Galgahévízről van legtöbb szó benne. Abban írtak sok visszaemlékezést a kofaságról. A régi rendszerben általános dolog volt a faluban, hogy a férj a vasútnál dolgozott 12-24-ben, szabadnapjain pedig kertészkedett, a felesége meg ingyen (vagy kedvezményes) jeggyel vonaton piacra hordta az árut.
Egy "hátyi" az asszony hátán, egy elöl, a két kézben meg két kosár.
De nőttek is ki a földből az emeletes családi házak...
Az oltásról meg (lehet, hogy régebben már írtam a sztorit):
Pici koromban nem féltem az oltástól, de aztán mikor 3 voltam, Hajdúszoboszlón egy kezdő nővér úgy oltott be, hogy elgörbült a tű, pedig akkor még olyan tűk voltak, amikkel ma már csak elefántokat oltanak be. Innentől mindig több emberes meló volt engem beoltani.
Arra még ma is emléxem, 4-5 éves lehettem, mikor a veszély első jelére elbújtam a rendelőben a függöny mögé, és onnan ordítottam kifelé:
- Hülye doktornéni, be ne oltsál, mert ..csán rúglak! _________________ Valaki mondja meg, miért jó nekem itt dolgozni. Már megint elfelejtettem.
A nagymamámnál Kistarcsán nyaraltam minden nyáron. Év közben is sokat látogattuk. A HÉV-en a sok kofa asszonytól, akik hajnalban a Nagycsarnokba vitték az árújukat alig lehetett felférni a peronra .Tele volt nagy kosarakkal. A fapadokon meg elfoglalták a bő szoknyák a helyet. Szép viseletbe jártak. Nagytarcsaiak is voltak , nem mind beszélt magyarul . Ma már nem látni ilyet. _________________ "Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Tasa tanya Állatotthon és Molosser Mentés Alapífvány
Csatlakozott: Nov 16, 2007 Hozzászólások: 884 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2009.01.20, 21:10 Hozzászólás témája:
Hát igen, nagyon határozott volt.
Határozott NEM. _________________ Amire a leghevesebben vágyakoztunk, veszít az értékéből, mihelyt megkapjuk. A dolgok nem válnak képzeletünkből valósággá veszteség nélkül.
Fontenelle
Csatlakozott: Nov 16, 2007 Hozzászólások: 884 Tartózkodási hely: Szeged
Elküldve: 2009.01.20, 21:01 Hozzászólás témája:
Magam előtt látom a jelenetet. _________________ Amire a leghevesebben vágyakoztunk, veszít az értékéből, mihelyt megkapjuk. A dolgok nem válnak képzeletünkből valósággá veszteség nélkül.
Fontenelle
Láttátok volna ma Vazult, mindenki mosolygott a rendelőben.
...és eszembe jutott:
Zsomborfiunk lehetett olyan nem egészen 3 éves, valamelyik oltás volt esedékes. Napokkal előtte már készítettük, hogy egy szurit fog kapni a karjába. Lehet, hogy egy kicsit fájni fog, de ez azért van, hogy nagyobb korában se legyen beteg, stb...
Az oltásra Apja vitte el, mert én épp dolgoztam. Nagy nevetve mesélte aztán:
Beballagtak a rendelő várójába, ahol már sok gyerek üldögélt, mind az Anyujával. Némelyik kevésbé felvilágosult vagy talán fáradtabb baba nyöszörgött-nyűgösködött picit, mire nagytudású Anyuja azzal próbálta fegyelmezni, hogy: Majd szólok a doktorbácsinak, hogy nagyobb tűvel adja a szurit, meglátod!!!
Zsombor ezt is hallotta persze, de Apja is nyugtatgatta az okos szöveggel. De mire bejutottak, addigra sok gyereket szinte gatyaféken kellett bevonszolni a rendelőbe, mint Vazul kutyit.... ...és bentről is élénk bömbölés hallatszott.
No, rájuk került a sor, Apja büszkén ment Zsomborral a rendelő ajtaja felé..."lám, az okos nevelés..."...nem kellett húzgálni...
De Zsombor is kialakította addigra az álláspontját. Amint odaértek az illetékes ajtóba, kicsi fiunk kézzel-lábbal kitámasztotta az ajtót, és okos gyermek lévén, hiszti nélkül, de annál nagyobb elszántsággal közölte: Nem. NEM. NEMMM!
Nagy nevetés fogadta az orvos és a védőnéni részéről, és amíg kérdezgették, miért nem akarja ennyire az oltást, már meg is történt a szuri, észre se vette. Utána csodálkozott el, kifelé menet megint büszkén vonult. Csak Apja csuklott a visszafojtott röhögéstől. _________________ Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 38417 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2009.01.10, 20:20 Hozzászólás témája:
Az úúúúúúúúúgy volt...............
Meglepetésnek készült ez a térkép a legelső Domboris találkozóra
Sokat dolgoztam vele, hogy időre elkészüljön......aki nem írta ki a Gazlapra, hol lakik, annak írta pü-t, hogy csak a város/község nevét adja meg.....
Volt aki így sem mondta meg, de azért elég sokat össze tudtam szedni........
Már gondoltam arra, hogy felfrissítem..........és valahogy, valaki segítségével a Google Earth-re fölteszem
Akkor lenne egy interaktív térképünk, ahol látható lenne, mennyien vagyunk, és milyen eloszlásban _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
Csatlakozott: May 30, 2005 Hozzászólások: 22449 Tartózkodási hely: Pest megye
Elküldve: 2009.01.10, 19:01 Hozzászólás témája:
Mamám farsangkezdetkor mindig bablevest és fánkot csinált.
Fánk ettől kezdve sűrűn volt vmiféle levessel.
Ilyenkor kezdődtek a fonók meg a tollfosztások,köllött a fánk a vendégeknek.Kalákába jártak fonni,meg fosztóba is.Sok fánkot csináltam már,de annak az ízét nem találom azóta sem.Pedig sütöttem zsírban is.
Lehet,a tollpihék hiányoztak róla? _________________ yulduz
Az élet a legizgalmasabb kalandregény.Az utolsó oldalnál újrakezdenéd.
Csatlakozott: May 30, 2005 Hozzászólások: 22449 Tartózkodási hely: Pest megye
Elküldve: 2008.12.12, 23:25 Hozzászólás témája:
Szóóóóval...az úúúúgy volt....
hogy a Kátya egyszer csinált ilyen térképet az egyik talira.
Azóta sztem a kis zászlócskák nem férnének el a térképen.Itt is csak azok vannak,akiket nagyhirtelen tudtuk,hol laknak
Csatlakozott: Dec 27, 2005 Hozzászólások: 5924 Tartózkodási hely: Gyöngyös
Elküldve: 2008.12.04, 21:51 Hozzászólás témája:
Nem szaporodnak a visszaemlékezések.
Szóval, az úúúgy volt a vasútnál a régi időkben, hogy ha tönkrement a dolgozó szerszámkönyvén lévő szerszám, felszerelés, akkor csak besétált vele a szertárba, és ott minden külön papírmunka, ingyom-bingyom nélkül kicserélték, darab-darab.
Ezzel persze mindenki visszaélt, az otthoni vackokat is kicserélték újra, sőt a rokonságét is.
Egy idősebb kolléga a vasvödrökre specializálódott (a műanyagvödröt még nem találták fel). Mindenfelé összeszedte a kidobott rossz vödröket.
A szertárosnő szó nélkül kicserélt vagy nyolcat, de mikor az öreg egy olyan vödröt vitt, hogy csak egy tenyérnyi széles rozsdás perem lógott a fülén, akkor már ő is felháborodott:
- Gyula bácsi, legközelebb már csak lyukat hozza a vödörből, hogy adjak helyette új vödröt!
A történethez tartozik, hogy mikor építkezett az öreg, és a kollégák elmentek segíteni, akkor nem volt otthon egy vödör sem, át kellett menni a szomszédba kölcsönkérni. A kollégák kellőképpen megalapozott véleménye szerint az öreg megváltoztatta a vödör halmazállapotát, vagyis a kocsmában folyadékra cserélte. _________________ Valaki mondja meg, miért jó nekem itt dolgozni. Már megint elfelejtettem.
Csatlakozott: Dec 27, 2005 Hozzászólások: 5924 Tartózkodási hely: Gyöngyös
Elküldve: 2008.12.02, 09:29 Hozzászólás témája:
És hogy legyen is benne valami...
Az előző rész csínyeiről jutott eszembe.
Az úúúgy volt, hogy a szomszéd ház előtt állt 2 nagy vadgesztenyefa (felénk az öregek geszkenyének hívják).
Egyszer (lehettem vagy 8 éves), mikor már nagyok voltak a gesztenyék, és a szél levert egy csomó zöldet, 3-4 barátom vetődött arra. Nagy ráérésünkben kitaláltuk, hogy a ház előtti főúton keresztben végigraktuk a termést, hogy az autók keresztülmenjenek rajtuk.
Akkoriban még nem volt ennyi kocsi, kicsit unalmas volt várni őket, és mivel már akkor is elég kreatív voltam, kitaláltam, hogy hoztam egy marék százas szöget meg egy kalapácsot, néhány gesztenyét megszögeltem, és úgy tettem vissza az útra, felfelé álló szöggel, mert így mégiscsak érdekesebb a dolog. Kb. fél méterenként volt egy szöges a sorban. De valahogy az autósok mindig kikerülték a szögeseket, pedig legalább 20 elment, mire nagyapám észrevette, mivel szórakozunk, és letakarította az utat.
Utána azért én is megijedtem, mert némelyik barom igen gyorsan száguldott, és egy durrdefekt esetén nagyot tudott volna repülni.
Meg ráadásul a többi gyerek egyszerűen elszalad, én viszont kéznél lettem volna, mivel a mi házunk előtt történt a dolog. _________________ Valaki mondja meg, miért jó nekem itt dolgozni. Már megint elfelejtettem.
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
