Versek, költemények (4)

[eda]

Jean Claude Ibert/ Mert....





Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már...
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[eda]

Hepp Béla - Halkuló



Kedves, az ajtót halkan csukd be
magad után, ha kérhetem,
kattanjon zár a fáradt csöndre,
feszültség, örlő félelem,
üljenek el,
akár a jel
amit felszív a végtelen.

Ahogy a lépted távolt koppan
felfénylenek emlékeim,
keramit, sárga fényben ott van
egy térdarabban, szélein
kerék zörög,
a dal örök
akár a kő, s a sárga szín,

lépcsők, korlátok, ringó léptek,
csészék, szavak, és tejhabok,
platánlevélben napfény, lélek,
ahogy ránézek felragyog,
itt vannak mind
emlékeink
hallgatnak. Belül hallgatok.

Hideg lett, látod, hosszú a tél,
kihunyó szikra, hűlt parázs
dermeszt mosolyba, tavaszt mesél,
hazug tavaszt egy dobbanás...
Nem fér velem
az értelem.
Csak szívem van. És semmi más.
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[eda]

Azt hiszem: Rab Zsuzsa



KÖTÉS

Mert kell egy másik, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad. Ennyi az egész.
De ez – eltéphetetlen.
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[eda]

Fodor András

VELED





Ideges kert a város,

burjánzó rengeteg.

Mások között szorongni, botladozni,

szaggatni szemek virágát,

jó volt mindig veled.



Igazgattad a kontyod.

Karod fölemelt íjjába fogva

egy percre megfeszült az ég.

Szép volt. Elronthatatlan,

örökké tartó semmiség.
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[zsuzsok]

Kutyusom

szép és annyira igaz
_________________
zsuzsok

[kutyus]

Zsuzsok

Nagyon kedves ez a vers...............olyan igazi Szépernős
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[zsuzsok]

Szép Ernő:Virágok Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom, Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom. És szeretem én a fákat
amennyit csak szemem láthat. Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is olyan szépek, szépek. Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.
_________________
zsuzsok

[zsuzsok]

Szabó Balázs: Felettünk a csillagok...

Ha tekintetetek este feltéved az égre,
Arra az ismeretlen művész alkotta képre,
Nézzétek meg akkor ismét jól e mozgóképet,
Közben élvezzétek a nyugalmat és a szépet!

Láthattok ott fenn, egy nagyon öreg új világot,
Festményt, mit a Hold szúként egy helyen már kirágott,
Porként söpörve szét asztalán a csillagokat,
Bearanyozva vele minden éjszakátokat.

Vajon ez a nagy óriás miért időtálló
Miért nem szövi be testét soha a pókháló?
Miért vagyon odafenn nyugalom, béke és rend,
Miért érti meg egymást a sötétség és a csend?

A válasz ott az égen ott hever a szemed előtt,
Ott volt az mindig, akár tegnap vagy tegnapelőtt,
Olvasd el és mondd el az írástudatlanoknak,
A vakoknak is, és az irigy szomszédaidnak:

Mert odafenn, a kis csillag jól megfér a naggyal,
A Hold, öldöklés helyett, fogócskázik a Nappal,
A halovány fény soha nem irigy a tündöklőre,
Tudja azt jól, ő is fényes lesz majd esztendőre.

Vigyáznak, a másik tűz is ugyanúgy lobogjon,
Az nem lehet, hogy a csillag fényt, társától lopjon.
Csupán ennyi a titka a néma égboltunknak,
Ilyen freskót a Földre sajnos még nem rajzoltak!
_________________
zsuzsok

[Molia]

nem tudtam hová is tartozik, ezért ezt a topikot választottam néhány Coelho idézethez:


"A fény harcosa tudja, hogy egy angyal és egy ördög vitatkozik a keze fölött, amely a kardot tartja. Az ördög azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a megfelelő pillanatot. Félsz. Az angyal azt mondja: - Elgyengülsz. Nem ismered fel a kellő pillanatot. Félsz. A harcos meglepődik. Mindketten ugyanazt mondták. Aztán az ördög folytatja: - Hadd segítsek neked. Az angyal pedig azt mondja: - Segítek neked. A fény harcosa ekkor megérti a különbséget. A szavak ugyanazok, de a szövetségesek különböznek. És elfogadja az angyal kezét."

"Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess."

"Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más."

"Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem. Inkább úgy gondolom, hogy megint ki kell állnom egy próbát, ami megtanít a következő lépésre."

"Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
_________________
Lehetsz mérges mert a rózsák között tüskék vannak, vagy lehetsz boldog, hogy a tüskék között rózsák vannak.

[Bojtárgazdi]

az első sort bemásoltam a keresőbe.....
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[eda]

Igen! De hogy találtad meg ilyen cefet gyorsan? De ezek szerint tényleg jól emlékeztem, bár verseket, amik tetszettek, mindig is könnyen megjegyeztem, és sokáig meg is maradtak a kis agyamban...
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[Bojtárgazdi]

Megtaláltam!!!! Kuksi csak:

http://hangtarnok.klog.hu/2008/11/25/esik-a-ho/

A verset pontosan idézted, a szerzője Tóth Éva.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[eda]

Szakad a hó, és erről eszembe jutott egy vers, csak sajnos nem emlékszem a szerzőjére... De azért ideírom, hátha tudja valaki...


"Esik a hó a jégre, nádra,
esik szememre, szempillámra,
esik bokorra, fűre, fára,
esik a fázó vadmadárra,
esik, esik csizmám nyomára,
hogyha keresne, sem találna
senki, pedig milyen jó lenne,
hogyha valaki megkeresne,
megfogná a kezemet szépen,
együtt mennénk a hóesésben,
együtt mennénk a havon, a jégen,
amíg csak süt a nap az égen,
és amikor a nap lemenne,
a hó örökre betemetne."


Emlékezetből írtam le, szóval nem garantálom, hogy hajszálpontos, de azt hiszem, így van,
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[ászokfa]

Videcz Ferenc
Versrészletek

1.

Kérded, ki vagyok. Mit számít a név?
Betűcsőd; magasztalt vagy átkozott.
Szűk vásott gúnya, pergő omladék
Rád égették, billogként hordozod.

Ifjan üres, talmi magasba törtem,
Megletten lényeg-gyökerekig ástam,
Kincset leltem kiúttalan gödörben,
Osztoznék; nincs mentőkéz-nyújtó társam.

2.

E föld olvasztótégelyként a bölcsőm.
Vérem német, horvát, stájer és morva.
Magyar termést neveltem emberöltőn.
S maradtam, mikor elmehettem volna.

Jól-jöttek nélkül rég nem ülne torhoz
E jobbra termett, szorgos, büszke nemzet,
Mert erényével ős átkot is hordoz:
Testvér-vért áldoz pártos szellemeknek.

3.

Nyelvemen a „videczburgi” nedű
Néha túl édes, néha keserű.
Talán mikor poharat fog kezem,
Egyszer vezeklek, másszor vétkezem?
Mutasd meg, Uram a középutat,
Hol nincsen kátyú, árkos indulat,
Csak kristálygyöngyös, fanyarkás öröm!
Akkor koccintunk: Uram, köszönöm!

4.

Nyolc temetés alig egy év alatt
Meglett fogaknak túl kemény falat.

Zaklat a jövő: süppedős homály.
Elmegyek anyám s nagyapám nyomán?

5.

Mire e könyvet olvasni tudod,
Kedves hangodat tán már nem is hallom.
A Te utad új, felkelő napé,
Az enyém fáradt, éjbe hajló alkony.

6.

Felkészültem az útra,
Itt állok, naprakészen.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében
Lábam előtt az ösvény:
Könyvlapok surranása.
Gondolatok cikáznak:
Suhanó fecske szárnya.
Csomagot mért cipelnék?
Mindenem nektek adtam;
Ajándék-énem könnyű,
Emel a forgatagban.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében,
Felkészültem az útra,
Itt állok naprakészen.

[katasok]

TATIOSZ

Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.
_________________


"A mosoly vidáman világitó kis ablak a közöny sötét éjszakájában"