Versek, költemények (4)

[Bojtárgazdi]

Nekem ez a rész nagyon tetszik:

Van, amikor a “többszörösen összeférhetetlen mátrixok átfedésének oszcilláló” (A. Koestler, 1998., 425.) esztétikai hatására azonosulunk a költő élethelyzetével, és netán vele együtt siratjuk a magunkét is, ha például ilyen sorokat olvasunk

Siratjuk. Ja.
Istenem, a mátrixok átfedésének oszcilláló hatása.......hogy ez nem nekem jutott eszembe.....

De rákerestem Koestlerre, (így okosodik a netes....) és nicsak:

érdekes
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[pili]

[kutyus]

Hűűűűűűűűűűűűűűűűű!!! Én is feladtam az első bekezdésnél

Viszont Vackor sírverse nagyon jó..................na meg a kiragadott részek is, amiket Bojti Vagy Eda gondolt
_________________
"Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente

[eda]

Hát a lilaság nem zárja ki a boldogságot...
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[Bojtárgazdi]

Haláli, ezt a nőt figyeltetni kellene, mikor mit csinál.

Én sem tudtam kihámozni, mit is akar, észvesztően lila!!! Remélem, boldog is azééé....
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[eda]

Igaz, hülye vagyok, persze hogy J.A.
Bojti, elkezdtem olvasni, de amikor hetedszer hivatkozott Koestlerre, feladtam, mert bevallom, nem tudtam összerakni a mondatait. Én az irodalmat szeretem, nem azt, amikor magyarázzák. Brrrrrr.......
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[Bojtárgazdi]

József Attila.

Ezt találtam, amint az idézett két sort a keresőbe vertem.

Gyerekek...ennél lilábbat, harisnyában....pedig még az is lehet, van valami igaza....

http://www.c3.hu/~prophil/profi053/mate.html
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[eda]

Nekem is tetszik.

Ki is írta? "Én ámulok, hogy elmúlok."


De ha belegondolok, sírversnek ez se rossz: "Szép volt. Elronthatatlan. Örökké tartó semmiség."

Hm?
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[Bojtárgazdi]

No idő az van még bőven.

Azért ez se rossz:

Nem fér velem
az értelem.
Csak szívem van. És semmi más.
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[eda]

Bojti, nem korai ez még egy kicsit?

Bár nem ebbe a topicba illik, de tudjátok, mit véset a sírkövére a hipochonder? - Na, ugye!

Bocsánat...
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[Vackor]

[Bojtárgazdi]

Egy Éluard-verset gondoltam sírversemnek majd anno, de azt hiszem, átrendezem sorai.....izé....
_________________
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S továbbadjam egyszer az életemet.

[eda]

Jean Claude Ibert/ Mert....





Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már...
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[eda]

Hepp Béla - Halkuló



Kedves, az ajtót halkan csukd be
magad után, ha kérhetem,
kattanjon zár a fáradt csöndre,
feszültség, örlő félelem,
üljenek el,
akár a jel
amit felszív a végtelen.

Ahogy a lépted távolt koppan
felfénylenek emlékeim,
keramit, sárga fényben ott van
egy térdarabban, szélein
kerék zörög,
a dal örök
akár a kő, s a sárga szín,

lépcsők, korlátok, ringó léptek,
csészék, szavak, és tejhabok,
platánlevélben napfény, lélek,
ahogy ránézek felragyog,
itt vannak mind
emlékeink
hallgatnak. Belül hallgatok.

Hideg lett, látod, hosszú a tél,
kihunyó szikra, hűlt parázs
dermeszt mosolyba, tavaszt mesél,
hazug tavaszt egy dobbanás...
Nem fér velem
az értelem.
Csak szívem van. És semmi más.
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda

[eda]

Azt hiszem: Rab Zsuzsa



KÖTÉS

Mert kell egy másik, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad. Ennyi az egész.
De ez – eltéphetetlen.
_________________
Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyereknek árnyék-nyulat,
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat.


Eda