Ne szomorkodjatok! Elgondolkodni szabad...
- Bojti. A JELENKOR -ban megjelenő költő verse. A folyóirattal sajnos félévszázados kapcsolatom van azáltal, hogy vidéki fiatalemberként városlakóvá váltam és iskolába menet, figyelmes lettem egy újságos bódé ablakába kitett példányra.
(Az aktuális irodalmi és szépművészeti dolgokkal nagyon hasznos volt képben lenni, a körülöttem előforduló másik nem miatt, akik valamiért nem egy gépipari technikumba átallottak jelentkezni. )
Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.
Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket –
itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.
A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.
Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.
Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.
Csatlakozott: Aug 22, 2005 Hozzászólások: 42844 Tartózkodási hely: Budapest
Elküldve: 2021.04.13, 15:26 Hozzászólás témája:
JAj, nekem!
ÁszoklAci ez nagyon lehangoló!........nem szabad hagyni magunkat, mert akkor sokkal rosszabb lesz! _________________ "Az élet szép!
Tenéked magyarázzam?"
Heltai: A néma levente
A karanténban, köszönöm, elvagyok.
Mint mások, kik az életüket élik.
Tiszta időben követem a napot,
Reggeltől estig, a naplementéig.
Onnan nehezebb, az ég elsötétit,
Tévéfény, nézem a halálhíreket,
Emberek, kik életüket nem élik,
Többségében idős, krónikus beteg.
Nem jön senki, vigyáznak rám, csomagot
Hoznának, ételt, mit szeretnél?, kérdik,
Még tudok mozogni!, és a megadott
Idősávomban az első közértig
Húzom kiskocsim, nem kérnek személyit,
A maszkban is látszik, 65 felett,
Bent az áruk szavatosságát nézik,
Többségében idős, krónikus beteg.
Eszem, iszom, alszom, hugyozok, szarok,
Rohadék tavasztól a rohadt télig,
Odakint, idebent, mindenütt a sok
Alien láthatatlanul tenyészik,
Rövid út a lélegeztetőgépig,
Kómában, élet-halál között lebeg
A test, a lélek, még nem ott és még itt,
Többségében idős, krónikus beteg.
AJÁNLÁS
A húsvét elmaradt, Krisztus nem halott,
És nem támadt fel, mert meg se született.
Isten neve: Aki nincsen, az vagyok.
Kihunyt fénybe dermedt örökmécsesek
Örök adventben várják a kisdedet.
Barátod az, ki akkor jön, ha kell.
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.
Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát “jaj” szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő’.
Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.
Ki megért téged és ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.
Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.
Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár…
A harangok oly kábítóan zúgtak,
A nép oly kábítóan feketéllett.
Baldachin alatt a Szentség haladt...
Jeruzsálem! - gondoltam azalatt -
S gondoltam: inkább Emmausba térek.
Emmausra most száll az alkonyat,
S a távol hegyek olyan csoda-kékek.
Indultam a városból kifele.
S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:
Gondoltam, hogy ez már az Ő ege.
S hogy álmosabb lett a harang szava,
Mintha víz alól borongana fel,
Vagy véghetetlen ködből hangzana:
Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.
Emmaus felé üdébb lett a táj.
Kis virágokat láttam állani.
Kis ibolyákat vándor-utam szélén:
Gondoltam: ím, az Ő virágai!
Álmában gügyögött egy-egy madár,
Hogy az erdőre értem, hallgatag;
Gondoltam: ím, az Ő madarai,
Hogy szerette az égi madarat!
Delej futott a barna fákon által,
Égremeresztett csontos ujjaik
Mintha megteltek volna már virággal. -
Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.
Borongott messziről a mély harang,
S a mély avarban lassan elalélt,
De én úgy álltam ott künn boldogan,
Mint aki látta Őt - és célhoz ért.
(Szegény Gombóc Artúr)
"Lemondott a vízről, a tejről, a teáról, a főzelékről, a kenyérről, a sóról, az almáról, a körtéről, a narancsról, a citromról, a kóláról, lassan már mindenről lemondott, kivéve a csokoládét."
Ma lenne 85 éves Csukás István
(Aki még élt, verselt hegedült és beszélt... Nem is akárhogy.)
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Fórum 
Lexikon 
Cikkek 
Pihenés 
Szolg. 
Egyéb 
Tábortűz 
Kertészet 
Szakértők 
Virágrendelés 
Műhely 
Archívum 
Új hozzászólások 
Fórum kereső 
Galéria 
Műhely
Archívum
Virágrend
Mérgező Növények
Gy.I.K.
Keresés
Csoportok
Profil
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Belépés
)
