13 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
Összes látogató: 6
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
Hirdetés
Üzenőfal
8:37:pm Emmylie :
Szép estét.
6:08:am kutyus :
Bau,teljesen jó a magnézium szintem, nem akarnék pluszban szedni
6:07:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:52:am erdőmenti :
Jó reggelt, szép hétvégét Mindenkinek!
6:17:pm Bojtárgazdi :
Terimamy megint nem tud belépni...
1:10:pm bau :
Kutyus! Nem szoktál MAGNÉZUMOT szedni? Az jó rá!
5:33:am kutyus :
Jó reggelt, kidobott az ágy, mert többször görcsbe jött a lábam
5:33:am kutyus :
Bujo!!!! de rég láttalak! jó a régiek körül ismét valakit látni!!!
5:44:pm bujo :
Gondolatban soxor jártam erre ám! Puszi Baukám!
5:42:pm bau :
Nahát Bujó! ) Nagyon régen voltál itt
5:36:pm bujo :
Szép jó estét kívánok! Kíváncsiságból bekukkantok, mert régen jártam errefelé!
5:54:am kutyus :
Jó reggelt mindenkne!
6:08:am kutyus :
Jó reggelt! meleg van!
7:02:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
5:50:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes vasárnapot!
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés

Paprikáskrumpli
Gazlap módra



A Domboriban eltöltött első - és reméljük nem az utolsó - boldog hétvége emlékére...

Köszönet a fotóért Gépdokinak!


Kell hozzá egy jó társaság, nem érdemes két főre nekiállni. Bogrács kell hozzá és jó hangulat. No meg krumpli, hagyma, egy kis ez meg az. Például füstölt kolbász, füstölt oldalas. És persze tűzifa. Megkérünk valakit, hogy amíg a hagymát megpucoljuk, hámozza meg a krumplit. Esetleg fordítva, hogy ő a hagymát, mi a krumplit, a lényeg hogy együtt csináljuk, együtt legyünk. Megiszunk hozzá egy kis csopaki nyakolajat, vagy egy kis szentgyörgyi hamiskást és egykettőre készen vagyunk.
Megépítjük a tűzrakást, amit csak avatatlan városi népek képzelnek el egy kupac faként. Építmény az kérem, melyet úgy kell megkonstruálni, hogy a begyújtás után (egyetlen szál gyufával!) ne kelljen hozzányúlni, megfőjön rajta az étel rendesen. A bográcsba egy kis zsírt teszünk, persze nem afféle papírba nyomorított, hidegen sajtolt, állományjavítókkal és tartósítóvackokkal telenyomott, sápadtan bátortalankodó bolti gusztustalanságot, hanem igazi falusi zsírt. Olyat, melyet előző nap sütöttek ki a töpörtyűből, még érezni rajta a disznóölés mámorát és illatán, színén az élet látszik, az erő, mely belefő a paprikáskrumpliba, de addig is egy szelet zsírosdeszka lilahagymával, aki áldója van ennek a csopakinak! Vagy a szentgyörgyinek!
A pattogva fellángoló tűz olvasztotta zsír sercegő ölébe hullajtjuk a hagymát. Ne keveset, hiszen ettől lesz olyan igazi „igyunkmég” íze az ételnek, ez adja meg a füstölt húsoknak azt az utolérhetetlenül finom zamatát, melytől olyan gyomorkordítóan szállnak az illatok a bogrács körül. A hagyma egy kis levet ereszt, s ez a tulajdonsága oly emberivé teszi, hogy elérzékenyülten mi is eresszünk egy kis levet a poharunkba ebből a kis csopakiból (vagy szentgyörgyiből), s mint indiánok a békepipát, megfontoltan szívogassuk. Talán a füst teszi, talán a zsírosdeszka, de ekkorra már nagyon megszomjazik az ember, úgyhogy még egy pohárka megengedhető, persze szigorúan a munkavédelmi megfontolások tükrében, ugye a védőital….
Az üvegesre piruló hagyma tetejébe szórjuk a karikákra vágott füstölt kolbászt és a bordánkénti szeletekre vágott füstölt oldalast. Áldást mondunk a világra és egy pohárka borral megkereszteljük a húsokat, megkavargatjuk és fontos arcot vágunk, mintha valami nagyon nehéz dolgot vittünk volna véghez, maradéktalan sikerrel. Erre azért van szükség, nehogy a többiek azt higgyék, akárki meg tud főzni egy ilyen bonyolult ételt. Ha iszunk még egy pohárkával ebből a csopakiból (esetleg abból a szentgyörgyiből), – istenemre, akár az anyatej – akkor meggyőzően el is tudjuk magyarázni nekik.
Hagyni kell, hadd fődögéljen, süldögéljen, mi meg üdögéljünk a tűz körül és vitassunk meg olyan fontos dolgokat, mint például a fű növekedési sebessége, esetleg a nagymama palacsintasütője. Időnként tápászkodjunk fel, kavarjunk egyet-egyet az illatozó bográcsban, s ha már úgyis állunk, egy pohárkával nem fog megártani.
Amikor az oldalas már kezd leválni a csontról (egy-másfél óra!), akkor már a hagyma se maradt felismerhető. Ekkor kell rászórni a krumplit és inni egy fröccsöt, hiszen nagyon fontos állomáshoz érkeztünk. A krumpli ugyanis háromnegyed óra alatt megfő, magába issza a zamatokat – apropó, ivás… - és már csak ki kell várni. Én azért egy kis vizet még bele szoktam löttyinteni, annyit, hogy a krumpli még éppen kikandikáljon belőle. Aztán már csak hadd rotyogjon. Egy-egy kisfröccsnek is megmutatja az ember, hogyan is kell rotyogni a paprikáskrumplinak. Amikor már a krumpli is megfőtt, tálalhatjuk. Tejföllel az igazi...

Meg tábortűzzel, gitárszóval és denevérekkel. De aki ott volt, az úgyis tudja ezt….

Dunaszentgyörgy, 2005-05-26










Vackor

© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2005-05-26 (5819 olvasás)

[ Vissza ]
Facebook oldal


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.039 másodperc