16 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
Tagok: 1 / 18286
Összes látogató: 7
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
Hirdetés
Üzenőfal
6:00:am kutyus :
Jó reggelt!
5:28:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
7:49:am aszokfa :
Jó reggelt!
6:57:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!
5:59:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét
5:25:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!.....Kösz önöm Ászokom, szép volt!
4:18:pm aszokfa :
Jó napot és szép délutánt Kutyus!
6:57:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
11:57:am kutyus :
Ászokom nagyon jópofa mindkét szöveg....bár én egyiket se ismerem
10:08:am bau :

10:00:am aszokfa :
Szisztok! Szia Bau néni! igen hol svábbal, hol újmagyarral próbálkozunk no és értelme van:- Lám, te észre is vetted!
6:34:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
9:22:am bau :
Laci bácsi!Látom átmentél újmagyarba Jó reggelt nektek is
6:23:am aszokfa :
Jau regölt kevanok!
5:43:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés
A fürjcsoda




A Biblia rejtélyeivel, azok lehetséges magyarázataival foglalkozó érdekes műben (szerzője Farkas Henrik, megjelent a Móra Könyvkiadónál 1988-ban) találtam rá egy fejezetre, mely arról szól, hogy az egyiptomi fogságból kiszabaduló és a pusztában vándorló, nélkülöző zsidó népet hogyan segítette meg istenük a fürjek segítségével.


A FÜRJCSODA

A megpróbáltatásoknak kitett nép – panaszkodott.
„és Izrael fiai is újra síránkozni kezdenének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?”

(4 Mózes 11,4)
Mózes tanácstalan volt, az Úrhoz fordult és az alábbi igéretet kapta:
„A népnek pedig mondd meg: Készítsétek magatokat holnapra, és húst esztek…

(4 Mózes 11,13-14)
És másnap a sivatagban vándorló nép valóban húst ehetett!

„És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felől, és egynapi járásnyira más felől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén. Akkor felkele a nép és azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következő napon gyűjtenének magoknak fürjeket … és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül.”
(4 Mózes 11,31-32)

A leírt esemény teljesen hihetetlennek tűnik; mintha a mesebeli, szájba repülő sült galamb bibliai változata lenne. Pedig –ebben biztosak lehetünk– mindez így történt. A Biblia ugyanis egy évente ismétlődő jelenség pontos és hű leírását adja. Vessük össze a Biblia leírását Brehm Az állatok világa című műve megfelelő soraival:
„Aki a fővonuláskor Afrikának északi partvidékein tartózkodik, az néha tanúja lehet a megérkezésüknek. Először csak a víz színe fölött lebegő sötét felhőt látunk, mely azonban gyorsan közeledik, s közben mind lejjebb is ereszkedik, hogy aztán az utolsó, partot verő hullám taraján alig túl –holtfáradtan partot érjen. A szegény párák bódultan feküsznek perceken keresztül, s még mozdulni is alig tudnak. De ez az állapot nem tart soká; kezdődik a mozgolódás, és hamarosan sietve átsuhannak és átrohannak a csupasz homokról jobb búvóhelyek felé. Sokáig tart, amíg a vándorútjáról megérkezett fürj arra határozza magát, hogy újra működésbe hozza fáradt mellizmait; legalábbis az első időben csak a legsürgősebb kényszer esetében. Legkevésbé sem kételkedem abban, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor újra szárazföldre jutottak, gyalogszerrel vonulnak tovább, mert Afrika minden részén találkozhatunk fürjekkel a vonulás idején, de repülő csapatokkal sohasem. Mindig és mindenütt csak egyes példányokra bukkanunk, habár hellyel-közzel elég nagy számban vannak.”

Ha figyelmesen elolvastuk a fenti sorokat, világossá válik, hogy a „fürjcsoda” színhelye a Földközi-tenger partja, a tengerpartot övező homokszegély. A fürjek észak-déli irányban vonulnak. Ősszel Európából dél felé haladnak, átkelnek a Földközi-tenger felett és holtfáradtan érik el a tengerpart sávot, ahol „lerogynak” a közvetlenül a víz partját övező homokra. A kiéhezett vándorok leütötték a tömegével érkező fáradt madarakat, majd kiteregették a napra, megszárítandó, a tábor körül. És éltek belőlük majd egy hónapig, míg a primitíven tartósított hús szörnyű járványt nem okozott. De ez már – ahogy manapság mondani szokás- egy másik történet!









© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2004-10-29 (4672 olvasás)

[ Vissza ]


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.041 másodperc