15 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
Összes látogató: 6
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
- Szakértői témák:

- Kertészeti témák:
Segítség csak kertészeti témákban(17)
Virágaink, növényeink teleltetése (4)
Vendégeink a kertben(17)
KAKTUSZOK ÉS POZSGÁSOK (48)
CSERE-BERE növények, magok....(50)
Daturák, trombita virágok (2)
Kékpillangó /clerodendron/...és egyéb Végzet-ek(5)
Paprikák, chilik, Paradicsomok(5)
Milyen növényt vettem/szereztem ma (20 )
Gyümölcsök (5)

- Tábortűz témák:
GAZLAP szakácskönyv (72)
IDŐJÁRÁS (62)
ŐSZ....2015....2016.....2017.....2018.....2019.
A Tudat keresése (3)
Vicces történetek,...képek(17)
Találd ki (29)
Milyen öröm ért ma? (37)
Események........kiállítások....programok (4)
Miért mérgelődök?.....mi bosszant? (24)
Írj bármilyen témáról (15)
JÓ TUDNI....érdekességek...ismeretterjesztő írások (6)
A Természet csodái zenei aláfestéssel.

A Gazlap Fórumai
Tábortűz
Kertészet
Szakértők
Műhely
Archívum
Virágrend
Hirdetés
Üzenőfal
5:25:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét....jó kertezést
5:23:am Etimami :
Jó reggelt. Kellemes hétvégét.
4:49:am kutyus :
Jó reggelt
5:28:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:51:am kutyus :
Jó reggelt!
5:35:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
4:58:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot! Használjátok kis a "nyarunkat" !
5:13:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét
4:50:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
5:38:am kutyus :
Jó reggelt!
9:08:pm Bojtárgazdi :
Most ie meleg van! Tegnap ilyenkor kicsit csípett a hideg.
5:35:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek, ma melegebb volt az éjjel
5:11:am kutyus :
Jó reggelt
6:27:am kutyus :
Jó reggelt, megint egy új hét indul!
5:10:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés

Kenyér - lepény - pogácsa




A neves néprajzkutató, Kisbán Eszter nyomán készült összeállítás "mindennapi kenyerünkről", melyről kiderült, hogy nem mindig volt mindennapi táplálékunk!


Héja meg béle nem minden kenyérnek van. Amikor egyes népek -más-más időpontban- a gabonatermeléssel ismerkednek, a magot főleg kásának főzik. Őrölt magból is készül kása, de abből aztán hamarosan megszületik a kenyér is. Nem az, amit ma annak tudunk, s amit a magyar "kenyér" szó a köznyelvben már évszázadok óta egyedül jelent. A régi kenyérnek béle nincsen, tésztája nem kelesztett.

Lisztjét vízzel gyúrják, keverik, a tésztát vékony kerek lepény alakban azonnal megsütik.Ha már ujjnyi vastagra hagyták, hamarosan el is kell fogyasztani, mert az ilyen tészta kihűlve, száradva úgy megkeményedik, hogy később már csak lébe áztatva ehető. Ahol a kenyérnek ez a fajtája maradt meg mindennapi használatban a 20.századig - s ezt viszont éppoly rendszeresen eszik, mint mi a miénket - az asszonyok naponta kétszer-háromszor sütnek kenyerek, mindig csak egy-egy étkezésre valót. Bizony szokatlan munka ez annak, még ha csak félórás is, aki nem beleszületett, csak belecsöppent, amint egy bolgár menyecske, aki az északi síkságról a déli hegyvidékre ment férjhez, pár éve elpanaszolta.

Ilyen volt a magyarok kenyere is, ilyen lepény, s nagyon valószínű, hogy kenyérnek mondták az ezredfordulón. Viszont aligha ették minden étkezésnél, inkább ritkább csemegének gondolhatjuk. A lepénykenyér tésztáját nem kelesztik, ez a magyarázata annak, hogy hozzá az árpaliszt, de még a zab is éppúgy alkalmas, mint a búza vagy a rozs. Árpából nálunk valaha országszerte népszerű is volt, erre vall az a sok nagyobbacska árpapogácsa, amit kelesztett kenyér rendszeres készítése mellett még a 19.században is mindenfelé sütögettek, egy-egy tésztaevő nap ebédjére második fogásnak.

A 14.században először feljegyzett "pogácsa" szó déli szomszédságunkból érkezett, nem is egészen felesleges jövevényszóként. Ekkorra ugyanis megkezdődött már a kenyér újabb fajtájának, a kelesztett tésztájúnak készítése is nálunk a köznépi háztartásokban, amint arról egykorú szolgáltatási kötelezettségek tanúskodnak. A későbbiekben a kenyér szó ennek az új, máig használatos kelesztett, magas, domború, héjas-beles süteménynek a neve lett, a régi lapos kenyérlepény meg pogácsának maradt. A 16.század küszködik még az elnevezésekkel. Tudják, látják, hogy kétfajta kenyér van, érzik, hogy meg is kell különböztetni őket, de még nagyon emlékeznek, hogy a kenyér szó korábban éppen a régebbi változatot jelentette. Innen adódnak aztán a lepénykenyér "pogácsás kenyér", "pogácsakenyér" megjelölései ebben az évszázadban. A 17.században viszont már következetesen csak a kelesztett kenyérre használják a "kenyér" megjelölést.

A kenyér készítésének ismerete, gyakorlata önmagában nem vall a kenyérfogyasztás mértékéről, rendszerességéről. A maihoz hasonló kenyér kezdetben bizonyára csak kisebb mennyiségben, ritkábban fogyasztott étel lehetett. A 16-17.században viszont már valóban mindennapi étel az ország jelentős részén. A központi területeken rövidesen a gabonatáplálék legfontosabb formája lett.Bármennyire megszoktuk mi is a magunk kenyerét, ne gondoljuk, hogy kenyér nélküli táplálkozási rendszer nincsen vagy legalábbis az újkorban ne lenne.

A Kárpátokon túli moldvai magyarok, románok szülőföldjén nem ritka az olyan vidék, ahol kenyeret az 1930-as években is évente csak egyszer-kétszer ettek, mikor vásárból, városból hoztak egy keveset ritka csemegéül. Annak az alapvető élelmiszernek a szerepét, aminek mi a kenyeret ismerjük, náluk egy kukoricából főtt sűrű lisztpép tölti be a 17.század közepétől. Dombos, kelesztett kenyeret az Északi-Kárpátokban is csak boltban, kocsmában vett pénzért olykor-olykor a vidéki lakos, akinek a földjén csak árpa meg zab termett. Ebből, ha próbálják is keleszteni, lapos marad a kenyér, és sokkal ízletesebb nála e gabonafélékből a régi, kelesztetlen lepény megoldás. Ez utóbbit errefelé tűzpadka hamvadó parazsában, meg nyeles, kerek lepénysütő rácsra helyezve is sütögették még a 20.század elején is.

Népmeséink hamuban sült pogácsája nem mese csupán, valóság volt az bizony valamikor. A lepénykenyereket mindenfelé gyakran sütötték így, zárt sütőtér annak nem kell. Elengedhetetlen viszont a kelesztett, domború kenyérhez. Ennek készítésénél nálunk korán kialakult az a munkabeosztás, hogy kenyeret egyszerre egy nagy kemencényit, 10-14 napra elegendőt sütöttek a háztartásokban. Hat-nyolc darab 5-6 kilós házi kenyér elkészítésére 16-18 órát kell szánni, s közben csak pár órát alhat éjszaka az asszony, míg a kovász kel. Erjesztőanyagról is maguk gondoskodtak a háztartások, hisz a mai sajtolt gyári élesztőt csak a 19.században találták fel.

A vidéki háztartásokból csak az 1950-es években maradt el a kenyérsütés munkája. Hivatásos sütők a városokban a középkortól találhatók nálunk, de ők kenyérrel később is csak szűk réteget láttak el teljeskörűen és állandóan, szélesebb rétegeket csak különleges, alkalmi készítményekkel. A kenyérsütés elsősorban a háztartásokra hárult, ami aztán a városokban változott meg legelőször. De például a 20.század elején Miskolc-Újdiósgyőrben a vasgyári munkáscsaládok még kemencével építettek új házat, s vásárolt lisztből otthon sütöttek.









© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2004-11-22 (5247 olvasás)

[ Vissza ]


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.036 másodperc