15 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
Tagok: 1 / 18286
Összes látogató: 7
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
Hirdetés
Üzenőfal
5:14:am kutyus :
Jó reggelt!
5:41:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
8:07:pm bau :
Nna véééégre!
8:02:pm kutyus :
itt vagyok....ragyogok!.. ..Tabon voltam, kb. 1 órája értem haza
7:47:am etimami :
Szép napot mindenkinek. Itt esett az eső.
5:02:am kutyus :
Jó reggelt! Akkor jó
7:18:pm Emmylie :
Nem áztam el csak egy kicsit. Mikor a faluba értem a nap sütött.
5:43:am kutyus :
Jó reggelt!Remélem, nem ázol el Emmylie!
5:19:am Emmylie :
Jo reggelt szep napot. Vissz-ut napom van
6:48:am etimami :
Szép napot mindenkinek.
5:31:am kutyus :
Jó reggelt
5:36:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:47:am kutyus :
Jó reggelt, indul az új hét
7:55:am pili :
Szép vasárnapot!
5:16:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés

Karácsony, a karácsonyi asztal




Az MTA Néprajzi Kutatócsoportja a 70-es években rögzítette a paraszti népszokások emlékeit, változását. A Kossuth Rádióban elhangzott rövid előadás szerkesztett szövege olvasható itt.


"Karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor amit lehet" - tartja a régi szólás. A karácsony valóban központi helyet foglalt el a magyar parasztság ünnepei között. Régi fényét ma sem vesztette el, csak átalakult az újabb igényeknek megfelelően és főleg egységesedett. Ahogy haladunk a múltban visszafelé, úgy lesz a kép egyre tarkább, a szokások egyre változatosabbak. hely, társadalmi réteg vagy vallási különbség szerint.

Magyarországon a karácsonyt tekintetében is közép-, kelet- és déleurópai jellegzetességek találkoznak. Még ha az ünnep lényegét tekintve közös gyökerű is Európában, a régi szokások külön utakon fejlődtek, más-más helyi jellegzetességeket olvasztottak magukba; így például több európai nép téli napfordulós ünnepének "pogány" hagyományait, amelyek feltehetőleg termékenységvarázslással és halottkultusszal voltak kapcsolatosak. Kimutatható főleg Dél- és Közép-Európában sok antik gyökerű hagyomány is: a római Calandae Januariae ünnepére vagy akár a perzsa Mithras-kultusszal összefüggő Dies Natalis Solis Invicti napjára visszavezethető szokások; előbbivel az évkezdő hiedelmek és praktikák, utóbbival a karácsony fényszimbólikája függ össze. Nem véletlen, hogy a keresztény egyház éppen erre a napünnepre helyezte Krisztus születésének dátumát. A 4.századtól már sok helyen (Antiochiában, a szíreknél, Konstantinápolyban) december 25-én ünnepelték a karácsonyt, az 5.század elején Rómában is elismerte az állam hivatalos ünnepként. Az egyház sok ősi vonást szüntetett meg vagy egységesített, de sehol sem annyira, hogy a karácsony a mai napig ne bővelkedne teljesen profán mágiában, hiedelmekben Európa minden helyén, így a közelmúlt magyarságánál is. Nézzük pl. a mai karácsony jelképének tartott karácsonyfát, amely nem volt országosan elterjedt még a 20.század elején sem. A 19.század derekán jelent meg osztrák hatásra a nyugati országrészeken, másutt városi, polgári, de szintén német eredetű szokásokat utánozva. Gyakori volt asztalra állított fa helyett mennyezetre függesztett boróka vagy más örökzöld, amely a németségnél is megelőzte az állított karácsonyfát. Az ott pár száz éve ismeretes szokás alapelemei, a fényt és a zöld ágat tekintve szintén ősi évkezdő, termékenységvarázsló hagyományokra és az antik évkezdő ceremóniák fényszimbolikájára vezethetők vissza. Tőlünk keletre még a közemúltban is hiába keressük a karácsonyfát: a keleti szlávoknál a karácsonyi-újévi szokások központjában a jövő év termékenységet szolgáló, kévékkel megrakott "szent hátsó sarkot" találjuk; a nyugati és délszlávoknál padig a nálunk is ismeretes, díszesen megterített karácsonyi asztalt és az erről fogyasztott karácsonyi lakomát.

A hagyományosan berendezett paraszti ház legjobban tisztelt bútordarabja az asztal volt. Beterítésére mindig ünnepélyes, jelentős alkalomkor került sor. A palócoknál pl. csak nagy ünnepekkor terítették be az asztalt, vagy ha halott volt a háznál. Karácsonykor csíkos abroszt tettek fel, amelynek színe az örömöt jelentette. Az ünnep jelentőségének hangsúlyozására két-három abroszt is feltettek egymás fölé. A Nyitra környéki magyar falvakban már az asztal beterítése is kis színjátékkal kezdődött: a gazda és a gazdaasszony egymással szemben állva húzta az abrosz szélét, miközben az asszony megkérdezte: -Mit húz Kend? -
-Üszögöt, konkolyt, Boldogasszony tízparancsolatját! - felelte a gazda. Ezt háromszor kellett elmondani azért, hogy a jövő évi búza tiszta legyen. A karácsonyi abrosz általában varázserejű volt. Abból vetették a gabonát, beteget takartak le vele: bőséget, egészséget hozott. Az abrosz alá, illetva az asztal alá sok helyen szalmát tettek a betlehemi jászolra emlékezve. Gabonával teli kosarat is tettek ide, s azokat a legfontosabb szerszámokat, amelyeknek szerencsés használatától függött egész évi termésük, hasznuk: ekevasat, boronát, kapát, fejszét, jármot, lószerszámot, láncot.

Maga a vacsora étrendje a katolikus vidékeken böjtös volt, leggyakrabban káposzta, bab vagy gyümölcsaszalék-leves, mákos, túrós tésztával. A reformátusok a szokásos ünnepi étrendet ették, pl. az Alföldön töltött káposztát diós-mákos kaláccsal. Jellemzője a karácsonyesti vacsorának, hogy a szokásos ételek mellett sok csemegét: almát, diót, aszalt gyümölcsöt, mézet, fokhagymát, sült tököt, ostyát, borsot tettek az asztalra. A karácsony este fogyasztott ételeknek, csemegéknek szinte kivétel nélkül mágikus jelentőségük volt. Pl. a sokszemű bab, borsó, mák a sok pénzt, bőséget biztosította, a fokhagyma védte az egészséget, kígyócsípés, giliszta ellen volt jó s a boszorkányok rontásának elhárítására is alkalmas volt, a méz édessé tette az életet. Az egyik legjellegzetesebb karácsonyi gyümölcsön, az almán keresztül érzékelhetjük a legjobban, hogy hányféle hiedelem fűződik a karácsonyi asztal ételeihez: a kerek, piros, hibátlan alma az egység, szépség, szerelem szimbóluma volt. A család minden egyes tagja evett a szétvágott almából. A következő évben, ha eltévedtek útközben, az almára gondolva hazataláltak. A lány az almára öntött vízből mosdott, hogy szép piros legyen. Az állatokat az almáról itatták, hogy egészségesek maradjanak. Az eladó lány a kapuba tette karácsony este az almát, amilyen nevű férfi ment arra először, olyan nevű lett a férje. A Dunántúlon a gyümölcsfákra is kötöttek a karácsony almából, hogy szerencséjük legyen. A jövő év időjárását is megmondta az alma: a gazda vacsora közben felvágott egyet, ha egy magot is elvágott: rossz, ha a magok sértetlenek maradtak: jó lesz az időjárás a következő esztendőben. Hasonló képzet: aki karácsonykor férges almát választ, beteg lesz vagy meghal.

A vacsora elfogyasztásának módja is meghatározott volt. Köszöntés, imádság vezette be. A gazdaasszonynak nem volt szabad felállnia az asztal mellől, hogy jó kotlósai legyenek, a gazda a méhei miatt nem mozdult, nehogy elszálljon a raj. Könyökölni sem volt szabad a karácsonyi asztalra, mert az kelést okozott. Volt vidék, ahol karácsonykor a halottnak is terítettek, étel-italt hagytak nekik - a lelkekről, angyalokról is gondoskodtak: diót dobtak számukra a szoba négy sarka felé.

A szokásos antik gyökerű délszláv áldozati hagyományokkal is összefügg: az asztalon hagyott terményekből, ételekből jóllaknak, kiengesztelődnek a családot ilyenkor meglátogató ősök is. Nálunk nem visznek a sírra ételt a halottaknak karácsonykor, mint a Balkánon vagy a románoknál tették; a karácsony halotti jellege homályosabban, áttételesebben fogható csak meg. Nálunk pl. a karácsonyi szalma padlóra szórásához vagy asztal alá helyezéséhez is vallásos magyarázatot fűztek, de Európa peremterületein, így pl. a skandinávoknál fennmaradt az eredeti elképzelés, amely szerint a család halottai is itt alszanak ilyenkor.

A karácsonyi lakomából az állatok is kaptak. Az asztal alatti szalmát megetették a lábasjószággal, ha betegek lettek, ezzel füstölték őket. De gyümölcsfára is kötöztek a szalmából és szerencsét is jósoltak belőle. Az istállóba kötött lovakat a gazda piros egy-egy piros almával kínálta meg. Az asztalom megmaradt ételeket, morzsát megőrizték, ez is jó volt betegeket füstölni, tűzre vetve vihar elhárítására, szerelem felkeltésére, rontás elhárítására. A kiskertbe szórt karácsonyi morzsából a szagos menta nőtt, ezt vitték ünnepen kezükben a lányok.


Szerző: Morvay Judit - Pócs Éva
Szerkesztő: Galagonya








© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2004-11-22 (4234 olvasás)

[ Vissza ]


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.034 másodperc