15 éves a Gazlap!!!
Információk
Szia Anonymus!
Összes látogató: 6
Utolsó tag: czaczi
Keresés
Web Gazlap
Részletes fórum kereső
Utolsó fórumtémákból
- Szakértői témák:

- Kertészeti témák:
Segítség csak kertészeti témákban(17)
Virágaink, növényeink teleltetése (4)
Vendégeink a kertben(17)
KAKTUSZOK ÉS POZSGÁSOK (48)
CSERE-BERE növények, magok....(50)
Daturák, trombita virágok (2)
Kékpillangó /clerodendron/...és egyéb Végzet-ek(5)
Paprikák, chilik, Paradicsomok(5)
Milyen növényt vettem/szereztem ma (20 )
Gyümölcsök (5)

- Tábortűz témák:
GAZLAP szakácskönyv (72)
IDŐJÁRÁS (62)
ŐSZ....2015....2016.....2017.....2018.....2019.
A Tudat keresése (3)
Vicces történetek,...képek(17)
Találd ki (29)
Milyen öröm ért ma? (37)
Események........kiállítások....programok (4)
Miért mérgelődök?.....mi bosszant? (24)
Írj bármilyen témáról (15)
JÓ TUDNI....érdekességek...ismeretterjesztő írások (6)
A Természet csodái zenei aláfestéssel.

A Gazlap Fórumai
Tábortűz
Kertészet
Szakértők
Műhely
Archívum
Virágrend
Hirdetés
Üzenőfal
5:25:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét....jó kertezést
5:23:am Etimami :
Jó reggelt. Kellemes hétvégét.
4:49:am kutyus :
Jó reggelt
5:28:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
5:51:am kutyus :
Jó reggelt!
5:35:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek
4:58:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot! Használjátok kis a "nyarunkat" !
5:13:am kutyus :
Jó reggelt, kellemes hétvégét
4:50:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek!
5:38:am kutyus :
Jó reggelt!
9:08:pm Bojtárgazdi :
Most ie meleg van! Tegnap ilyenkor kicsit csípett a hideg.
5:35:am kutyus :
Jó reggelt mindenkinek, ma melegebb volt az éjjel
5:11:am kutyus :
Jó reggelt
6:27:am kutyus :
Jó reggelt, megint egy új hét indul!
5:10:am kutyus :
Jó reggelt, szép vasárnapot!
Korábbi üzenetek

Csak regisztrált felhasználóknak
Regisztráció/Belépés
Google Hirdetések
Mellékletek
Hirdetés

Piacnap
elbeszélés




Galagonya elébb résnyire nyitotta ajtaját, majd pillanatnyi habozás után kilépett kuckójából. Megborzongott, de nem bánta; szeretett fázni. Legalábbis jobban, mint a hőséget elviselni, amit egyenesen útált.
Óvatos léptekkel végigballagott a keskeny járdán, mely házát szegélyezte. Kiérve a magas lúcfenyők sűrű árnyékából, a ház sarkánál befordulva megállt. Vaskapuja indázó rácsa felett elnézett a völgy fölött.
A két házzal arrább levő szomszéd kertjében álló vörös törzsű erdei fenyő - Galagonya kedvelte ezt a fát, egy réges-régi lányra emlékeztette, akinek csillogó zöld macskaszeme és vörösesszőke, vagy mégis inkább a valódi jaffanarancsot idéző, különleges színű vörös haja volt - szóval a fenyő koronáját nyugtalan szelecske hajlítgatta.
A szürke égen még bágyadtan hunyorogtak Galagonya kedvenc nyári csillagai, bár egy-kettőt felhő takart.
- Vajon mért van az, - tűnődött Galagonya - hogy ilyenkor ősszel mindennek megváltozik az illata?
Mindenre rátelepedik valami kesernyés, szomorú aroma. Mint amikor az előző este elégetett diólevelek hamuját megkotorja az ember, és a hamu alatt megbújó kis üszökdarab hirtelen levegőt kapván, vékony füstcsíkokkal ad életjelt magáról és ez a füst hirtelen az orrlyukadba kúszik, olyan szaga lesz egyszerre az egész világnak! Még a nők is más illatot kezdenek árasztani, melyben a hervadó virágok szirma, az előrelátó gazdaasszonyok télire felkészült kamrájában felaggatott szőlőfürtök, selyempapírba csomagolt, válogatott almák és körték és a nagy műgonddal, titkos családi recept szerint készített birsalmasajt illata keveredik a rúdakról lelógó, egértől gondosan óvott pácolt sódarok és fokhagymás kolbászok füstös, fűszeres aromájával.

Mikor tűnődésében idáig elért, gondolatai hirtelen megélénkültek. Eszébe ötlött, miért is kelt ilyen korán?
- Hiszen ma vendégek jönnek a házhoz!
Köztünk szólva, egy ilyen eseménynek önmagában nem kéne megrendítenie Galagonya házi nyugalmát, hiszen jól megrakott kamrája és viharedzett tűzhelye sokáig képes lenne ellenállni a mindenre elszánt kanál- és villaforgatók legerősebb rohamának is; de tény, hogy Galagonya szerette mindennek megadni a módját.
Ha vendégség, akkor étel-italra van szükség, ehhez pedig, akárhogyis minden van otthon, de egy kis piacolás mégis szükségeltetik. De az öröm eléréséhez, mint a női magazinok olvasói mostanság nagyon is tudják, hosszas, kitartó előkészületek kellenek. Galagonyának is, bár szerény személyére nem sok időt fordított, jó darab időre volt szüksége, míg céljához közelebb ért. Hosszas válogatást igényelt például a szükséges csomagoló és szállítóeszközök megválogatása. Hiszen magára valamit is adó férfiembernek meglehetős szégyen, ha mindenki látja a kezébe adott eszközök láttán, hogy őt "elküldték valahová". Ugyanakkor, ezek nélkül illetve hiányában, már nem egy ígéretes beszerzés volt sikertelenségre kárhoztatva.

- Mily különös földrajzi determináció - tűnődött Galagonya- hogy a Duna bal- és jobbpartján lakó bevásárlók milyen megrögzötten ragaszkodnak e téren is saját ősi megszokásaikhoz. Már messziről megkülönböztethető a karján fonott kosarat egyensúlyozó budai hölgyemény a szatyrot, cekkert cipelő pesti asszonyságoktól. Galagonya mindenesetre világéletében szatyorpárti volt, már csak azon egyszerű oknál fogva, hogy az üres kosarat nem lehet összehajtani.

Miután e különös megfontolást igénylő műveleten és a többi, bár rutinszerű ténykedésen túl volt, elindult a vasútállomás felé. Fertályórányit vett igénybe az út, szokás szerint és a Duna mentén vezetett. A hűvös hajnalban is kellemes sétának tűnt. Egy vasúti viadukt nyílása alatt áthaladva szinte azonnal a folyó partjára ért az ember. Galagonyának volt egy kedvenc partszakasza, rémlett neki, hogy valamikor, kiskamasz korának magányos vándorlásai során egy ízben, megfürdött itt a parton. De most egyáltalán nem fürdésre csábító idő volt, a szél is fújt és meglepően erős hullámok csapkodták a partot.
– Biztosan most haladt el a kofahajó – gondolta Galagonya, de rögtön el is mosolyodott – hiszen az utoljára talán Krúdy korában járt utoljára!

Mintha csak a régen elporladt író mementója volna, egy magabiztos, búgó hang törte meg a hajnali csendet. Pazarul kivilágított, gazdag turistáknak szánt üdülőhajó kürtje búgott, felriasztván a partmenti cserjésben megbúvó szárcsákat és récéket. A hajó fedélzetén és a kabinok ablakában, már amennyire Galagonya szabad szemmel meg tudta állapítani, egy teremtett lélek nem látszott.
-Lehet, hogy tényleg nincs is rajta senki- fantáziált Galagonya- és a világsajtót bejárja majd a különös hír, amit senki nem tud megmagyarázni, hogy egy luxushajó magányos útján az Aldunától egészen idáig...

Ekkor egy ismerős hajnali horgász köszöntése félbeszakította a szépen alakuló kisértethistóriát.
- Mit fogtál?- kérdezte Galagonya, miután halőrmentes jó reggelt kívánt. Megtudta, hogy az éjszaka csendes volt, a halak is aludtak, kivéve persze azt a buta balint és néhány kis keszeget, melyek földi rendeltetése már csak az lehet, hogy marinírozott halként végezzék egy falusi kamra polcán, az akkurátusan sorba igazított befőttek között, kakukktojásként.

De máris feltűnt az út mentén a vasútállomás tömör tömbje. Az épület jóval nagyobb volt, mint amekkorának építését a település nagysága indokolta volna, de Papp Ferencnek, a letűnt monarchia rég elporladt, derék és nagytudású vasúti mérnökének hála, mégis szép arányú volt, és zömökségét feledtette jól eltalált törtfehér színe.
Galagonya felköltötte az irodájában bóbiskoló pénztárosnét, kedves szavakkal kiengesztelte, hogy ily korán kiveri az álmot szeméből és megvette jegyét a pesti pályaudvarig. Az igazat megvallva, tegnap vehetett volna retourjegyet is, indulásakor Pesten, de valahogy idegenkedett az újmódi jegykiadó masináktól. Itt, ezen a falusi állomáson pedig még a békebeli, barnaszínű kis kartondarabkát adták kezébe, amelyre súlyos, fanyelű bélyegzővel ütötték rá a dátumot.

Az utazás eseménytelenül indult, még a kalauznak sem volt kedve a néhány utas jegyének látásáért végigvándorolni a hosszú szerelvényen. Galagonya körülpillantott a szörnyen telefirkált kupén és felsóhajtott.
–Miért van az, hogy mindig azok kívánják röpke jelenlétüket e földi létben megörökíteni, akiknek fő jellemzőjük a tökéletes feleslegesség és az ebből születő, ingerült bizonyítási és rombolási vágy?
Keresett egy olyan ablakot, melyet sem festés, sem karcolás nem éktelenített el és oda telepedett. Nyugodtan válogathatott, rajta kívül senki sem utazott a kocsiban e korai órán. A visegrádi fellegvár is sötéten komorlott, csak Verőcét elhagyván kezdett felkelni a fáradt őszi nap. A vonat befutott Vácra, itt már sokan felszálltak. Galagonya próbálta kitalálni az utasok öltözetéből és viselkedéséből, hogy ki honnan jön és hová igyekszik. Ez egy ideig elszórakoztatta, de egy idő múlva beleúnt a találgatásba. Figyelmét a vasút melletti kopár területek azon foltjai kötötték le, ahol a természet megpróbálta visszahódítani birtokát. A sokszor bolygatott, ruderális talajon persze főleg a szívós gyomok boldogultak. Fekete és fehér üröm, parlagfű és csalán, gyalogbodza nőtte be a szemetes, elhanyagolt, sín melletti sávot.
-Hihetetlen, milyen életerővel növekednek azok a növények, melyeket nem az ember akar valahol meghonosítani!- állapította meg Galagonya magában.
Bezzeg, a drága pénzen megvásárolt, gondosan elültetett és ápolt kerti virágok, cserjék, fácskák csak hosszas könyörgésre hajlandóak a számukra kiszemelt területet elfogadni. De a bálványfa és az akác, például! Akárhányszor úgy gondolom, hogy sikerült végre kiszorítanom, mindig újabb és újabb gyökérsarjakkal ad jelt magáról.

A vonat közben beállt a Nyugatiba. Galagonya átküzdötte magát az aluljáró szégyenletes mocskán, sóhajtva és tehetetlenül elfordította fejét a nyomor eléje táruló látványán és megkönnyebülten szállt át a földalatti vasút szerelvényére. Hamarosan a Lehel piacon találta magát. A piacot néhány éve teljesen átépítették. Galagonya eleinte nehezen barátkozott meg a hajóra emlékeztető építmény színeivel és arányaival, de mára már elfogadta az építész koncepcióját. Csak a környezetbe való beillesztés nem tetszett neki, változatlanul. De tény és való, funkciójában megfelelő lett az új csarnok és nagyságrendekkel tisztább és áttekinthetőbb. Elhatározta, hogy léha bámészkodással nem tölti drága idejét, hanem a lényegre koncentrál. Bronzcsülök (Galagonya saját recipéje) volt beígérvén elkényeztetett, igényes vendégeinek, akik gyomrát és lelkét Galagonya nem akarta sötét csalódásokkal magától elidegeníteni. Nekilátott, hogy felderítse a hentes szekció rejtett titkait. A bejárattól nem messze impozáns méretű füstölthús piramis csalogatta a tapasztalatlan vevőket. Közelebb lépve, Galagonya gyakorlott szeme azonnal felfedte, hogy miért hirdetik nagy táblák az óriási árengedményt és "akciót". Az egyes húsdarabokat az ésszerűség és az anatómia minden szabályát áthágva kanyarították, alkalmasint láncfűrésszel, állapította meg Galagonya.
-Na, jó! Lehet hogy csak elektromos késsel - tette hozzá magában, mivel alapjában véve igazságos természetű lévén, nem kedvelte a túlzásokat.
- De hova tűntek azok a régi hentesek és mészárosok, akik véres munkájukat is olyan precíz, szinte művészi szakértelemmel végezték, hogy a nézőkkel el tudták feledtetni annak borzalmait?
Mikor a kímélettel leölt állat hihetetlen gyorsan elveszti élőlény mivoltát és szemünk láttára átalakul nyersanyaggá, egy jövendő jó étel ígéretévé? Ezeket az otrombán felvagdosott húsdarabokat ráadásul vastag fóliába be is hegesztették, hogy a vevő csak otthon vegye észre, ha netán a füstölés zamatába nemkívánatos szagok vegyülnek.

Nagy passzióval ment el a felvágottas pult előtt is, mert nem akart belefeledkezni a szeletelt sonkák, virslik és szafaládék, páros kolbászok és májasok látványába. Végre kedvenc füstölt húsos hentese előtt találta magát. A kampókra vékony spárgával felkötözött hátsó csülkök garmadája fogadta itt. Nem beszélve a füstölt csontok halmairól (na igen, egy jóféle kaszásleves! - csettintett magában Galagonya) és a füstölt sertés- és marhanyelvek bizalomgerjesztő csapatáról.
-Mi lenne, ha kivételesen a kiszemelt receptet nem is csülökből, hanem füstölt nyelvből készítenők el?
De Galagonya kiűzte agyából e rendetlenséget szülő ötletet, és gusztálni kezdte a fáintos hátsó csülköket, melyek rozsdabarna és óarany bőre vidáman felpirosló, érett zamatú hús ígéretét hordozta magában. Választása két közel azonos méretű darabra esett, azzal a meggyőződéssel mérette le őket, hogy mindkettő ugyanannak a néhai sertésnek lehetett alkotórésze. És valóban, a két csülök szinte dekára azonos súlyú volt a mérleg szerint, és eme véletlen és egyszerű körülmény Galagonyát jókedvre hangolta.
–Így nem kell majd számolgatni a főzési idők különbségeit!
Ha már helyben volt, lekanyaríttatott a becsületes arcú hentessel egy kétujjnyi szeletet abból az oldalszalonnából, melyre emberünk letette esküjét, hogy valóban a híres hédervári mangalicából származó darab, és a zöldséges kofák felé vette útját.
- Adjon lelkem, egy kilónyit abból a makói bronz hagymából, az apraját kapkodja össze nekem!- fordult oda egy szőke, sokszoknyás menyecskéhez, mert látta, hogy ez a hagyma az, melyre most feltétlen szüksége lesz.
Ahogy a kemény koppanásokat meghallotta a kofamérleg serpenyőjéből, már tudta, hogy jól választott. E hagyma kőkemény, nehezen romlik (habár nálam most nemsokáig kell állania - gondolta futólag Galagonya), viszont vajpuhára képes egy kis jóféle húslé gőzében párolódni.
- Mostmár csak a burgonya van hátra és jöhet a szórakozás! - állapította meg Galagonya.
Azonban váratlan gondok merültek fel. A rózsakrumpli hatalmas halmokban kellette magát a standokon, azonban más fajtának nyoma sem volt.
- "Ameddig a szem ellát / Rózsát adnak, s nem Ellát."- dünnyögte bánatosan.
Végül, hosszadalmas és fárasztó keresgélés után, melynek fáradalmát Galagonya kénytelen volt egy hűs kisfröccs elfogyasztásával ellensúlyozni, egy másik őstermelőnél sikerült megfelelőnek tűnő Ella krumplira szert tennie.
Ez ki fogja állni a hajában főzés után következő tortúrát is, szétesés nélkül! - bizakodott Galagonya és korábbi jó tapasztalatai szerint joggal.
- Most már pihenhetünk egy kicsinyég!- szólt magában- Hiszen a lényeges alkotórészek már birtokunkban vannak.
Lássuk most a kevésbé fontos, bár igen lényeges dolgokat!- és legsúlyosabb szatyrát egy megértő kofa óvó felügyeletére bízván, további zsákmányszerző körútra indult.
Egy láthatóan jófajta tejtermékeket áruló asszonyságtól (hogy felháborodna, ha "lemilimáriznám" - somolygott magában Galagonya) kitűnő túrót vett, majd rövid alku után azt a félliteres házitejfölt is megvásárolta, mely utolsó adagként árválkodott a pulton.
– Adjon, angyalom, egy csomag csuszatésztát!
Szólt egy hamis szőke hajú leányzóhoz, ki meglehetős kelletlenül őrködött száraztészta halmai fölött, és láthatóan zokonvette Galagonya kedélyességét.
- Ez, kérem, lasagne! – szólt sértődötten.
- Akkor legyen lasagne (azannya!)- egyezett bele Galagonya és visszavándorolt a füstölt húsokhoz, mert úgy vélte, a leendő túrós csuszához inkább kolozsvári húsos szalonna dukál, mint a mangalicából származó, kevésbé húsos darab.
Sokáig válogatott a gyümölcsök között, végül egy cirmoshéjú, fehérbélű őszibarackot választott, mely a hangzatos Mariska névre hallgatott a kofa állítása szerint.
Egy másik asztalnál mézsárga császárkörték kínálták magukat, ezeket sem lehetett otthagyni.
A keleti csemegésnél hosszan böngészett az aszalt gyümölcsök és a ropogtatni való magok között. Végül pisztáciát és aszalt sárgabarackot, szilvát és meggyet vett, pénztárcáját jócskán megkönnyítve ezzel.
-Nini, kesudió!- fedezte fel egy előrecsomagolt fóliazacskón.
Galagonya emlékezett rá, hogy valamikor, tán negyven évvel ezelőtt az ÉS (ezt a lapot a benne nem publikáló írók emlegették így, mivel úgy vélték, hogy se Élet, se Irodalom nem található benne) sokat cikkezett a kesudióról, de hogy mi volt e mélyenszántó viták lényege, azt Galagonya sehogyan sem tudta magában felidézni.

Kiváltván gondosan megőrzött csomagjait a szíves kofától, kinek szívességét jókora adag levesbe való friss zöldség vásárlásával hálálta meg (ó, azok a méregzöld üstökű sárgarépák és gyökerek, - ezek közé, hébe-hóba a megértő Galagonya pasztinák becsempészését is elnézte - meg a hamvaszöld karalábok, egy cikk kel- és édeskáposzta, no és a nemes karfiol), jócskán felduzzadt rakományát össze- és szétválogatta, majd mielőtt hazafelé indult volna, elhatározta, hogy megfáradt szervezetét felfrissíti valamivel.
Az emeleten egy kissé rideg küllemű, de szimpatikus étekválasztékkal jeleskedő buffet állt rendelkezésére. Betért ide, rövid töprengés után frissen grillezett és bőven megfűszerezett sült csirkecombot kért, melyet kívánsága szerint haragoszöld cseresznyepaprikák és foszlós fehér kenyér kiséretében tálaltak neki. Az italpultnál egy pohár sört rendelt.
–Csak az iszik Ászokot, ki már régen rászokott-mormolta maga elé szakállas poénját, de úgy látszik túl hangosan, mert a csapos ingerülten így szólt:
- De kérem, uram! Ez nagyon jó kis sör és egészen friss!
Galagonya, hogy kiengesztelje a szalmai önérzetében megsértett férfiút, gyorsan egy kupica vilmoskörte pálinkát is rendelt.
– Ez sem az igazi már! – állapította meg szomorúan.
Régen, ha ezt ittam, felismerni véltem azt a kesernyés, mégis kellemes ízt, amit közvetlenül a körte vastag héja alatti grízes, kásás réteg hordoz magában ennél a fajtánál.
Azért, az eperpálinka sem rossz! - fűzte gondolatait tovább.
-No nem baj, majd megkóstoljuk Irénke kishúgomnál, a szüret után, hogyan sikerült az idei főzés!
És elégedetten, újult erővel vágott neki a hazafelé vezető út viszontagságainak.

****

Bizony, jó darab idő telt még addig, míg Galagonya a jól sikerült bevásárlás után a vendéglátás valódi előkészületeinek nekiláthatott!
Bármilyen mérnöki precizitással megtervezett haditerv megfenekelhet egy oly egyszerű körülményen például, hogy "Szikvíz" Peti, a falu kocsmájának antialkoholista tulajdonosa egy törzsvendége névnapja tiszteletére meghívja egy kis kedvcsináló muzsikálásra Perót, a környék híres harmonikását!
Ki tudna ellenállni egy ilyen alkalom mindent elsöprő csábításának, a muzsika sodró dallamának, régóta látott barátok társaságának, no meg persze, annak, ami ezzel jár! Milyen szerencse, hogy véletlenül Dodinak közben Szobon van dolga, és természetesen megteszi azt az apró szívességet, hogy hírt visz Galagonya aggódó asszonyának ura hollétéről és tárgyi bizonyítékként egyben elszállítja és beszolgáltatja néki a piacon zsákmányolt árukat is.

Így aztán, mikor Galagonya végül hazatér kuckójába, nem pusztán a nagylelkű női megbocsájtás (- Legalább üzent ez a betyár!), hanem a gondos asszonyi kezek által megtisztított zöldségek halma, sőt, a kuktafazékból folyamatosan pöffenő illatok tanúsága szerint egy félúton a megdicsőülés stádiumában levő csülök is várja.
Miután Galagonya sikeresen kiengesztelte asszonyát -ebben az országúti töltés mentén sebtében leszedett orvosi atracél mélylila és hamvasszöld színösszetételű csokra komoly szerepet játszott, - (Ez a pernahajder mindég levesz a lábamról!) már együttes erővel, mint ősi tettestársak és szövetségesek, tervezték meg teendőiket a vendégek fogadásának hogyan- és mikéntjével kapcsolatban.


Szerző: Galagonya








© Gazlap . Minden jog fenntartva.

Közreadva: 2004-10-29 (5472 olvasás)

[ Vissza ]


Impresszum : Jogi nyilatkozat : Moderálás : Médiaajánlat

@Gazlap | Indult 2004-03-01 l Oldalkészítés: 0.038 másodperc